Ezek az új megélhetési és tulajdonosi formák egyre jelentősebb egyéni többletjövedelmet eredményeztek, melynek elköltési formáit ezernyi törvény és szabály tiltotta, korlátozta. Alig volt lehetőség a cégalapításra, az ingatlanvásárlásra, egyáltalán nem lehetett legálisan pénzt külföldön befektetni, a banki reálkamatok alig biztosítottak hasznot stb. Utólag visszagondolva az akkori helyzetre, nem volt abban semmi meglepő, hogy a vagyonfelhalmozás sok esetben rejtőzködő formákat öltött. Akinek hirtelen sok pénze lett, az művészeti alkotásokat (pl. kortárs művészek alkotásait), régiséget, aranyat és devizát vásárolt vagy készpénzformában otthon tartotta a pánzét, ez pedig megteremtette a rablásra specializálódott szervezett betörőbandák anyagi létalapját. „Piacot” jelentett e bűnözői kör számára a gyors ütemben növekvő beutazó nyugati turizmus is: innen származott a feketegazdaságban forgó devizakészpénz túlnyomó része.

A 80-as évek végére már általánossá vált, hogy a szervezett bűnbandák védelmi pénzt szedtek a vendéglátós magánvállalkozóktól, üzlettulajdonosoktól. Előbb csak Budapesten, azután a Balatonon és más, turisták által frekventált helyeken. Az első magántulajdonban álló őrző-védő kft.-k 1990 második felében alakultak meg. Miközben a bűnüldöző szervek már tisztában voltak a probléma nagyságával, a hivatalos média folyamatosan tagadta és cáfolta, hogy Magyarországon létezne szervezett bűnözés. Tették ezt azért is, mert a 80-as évek bűnözői közül sokan az állambiztonság hálózatának beépített tagjai voltak. A Magyarországra látogató külföldieket ezek a bűnözők nem csak lehúzták, kifosztották, de megbízóiknak azt is jelentették, hogy kikkel találkoznak, miket beszélnek. A szolgálatokhoz fűződő kapcsolatok nemcsak valamelyes védelmet jelentettek ezeknek a magyar bűnözőknek, de egyfajta konspirációs kiképző iskolát is. A bűnözők elég jól ismerték üldözőik módszereit, technikáit és gondolkodását.9

Széles üzleti-kapcsolati háló épült ki azok köré is, akik nem felhalmozták a vagyont, hanem látványosan költötték legális, féllegális és illegális jövedelmeiket a főváros gyorsan fejlődő éjszakai életében, a bárokban,10 diszkókban, a legális kereteken belül működő kártya- és testépítő klubokban,11 a sztriptízbárokban,12 a kaszinókban,13 a lóversenypályákon, az illegális drogkereskedőknél14 stb. Szállodaportások, pincérek, taxisok, testőrök,15 prostituáltak és futtatóik, hamiskártyások, megvesztegethető zsokék és fogathajtók, illegális fogadásokat szervező bukmékerek, csempészek, pénzváltók, uzsorahitelezők, sportolókból lett vendéglátós kidobóemberek, határokon át működő embercsempészek, a magyar állam által kibocsátott gázolajjegyekkel seftelő külföldi és magyar kamionsofőrök, benzinkutasok (6.2.10.) stb. alkották ezt a hálót. Ennek a hálónak a külső részén voltak azok a többnyire feketén (zsebből) fizetett ügyvédek, akik a bűnözőket védték a hatóságokkal szemben, valamint azok a műkereskedők, régiségkereskedők, használtcikk-kereskedők,16 akik nyíltan vagy rejtett módon orgazdaként segítették a bűnözőket.

A 60-as évektől kezdve, a külföldre – elsősorban az Egyesült Államokba – disszidált és/vagy névházassággal kitelepült magyar állampolgárok egy része is közönséges bűnöző volt, akik a magyar igazságszolgáltatás elől menekültek, de kint is bűnözőéletet folytattak, miközben illegális műkincsexport bonyolításával megrendelőként is segítették az otthon maradt egykori bűntársakat is. Esetenként hamis dollárbankjegyeket küldtek Budapestre. Némi túlzással és öniróniával a magyar rendőrség ilyen bűnszervezetnek tekintette az ún. Los Angeles-i magyar maffiát.17 Az Amerikába kitelepülők másik része azonban – köztük kisebb bűncselekményeket elkövetők is – a magyar hatóságok és/vagy az FBI támogatásával érkeztek az Egyesült Államokba azzal a céllal, hogy beépüljenek az elsőként említett körbe. Hogy ki melyik csoportba tartozott – netán a mind a kettőbe –, azt még ma sem lehet tudni.18 1990 után ezt a társaságot az amerikai hatóságok kiszorították a piacról, ami azért sem volt nehéz, mert sok magyar bűnöző honvágytól és kalandvágytól vezérelve amúgy is vissza akart térni Magyarországra.19 Hogy kit mit tervezett, és volt-e oka hazamenekülni, arról persze keveset lehet tudni. Annyi minden esetre tény, hogy a magyar gazdaságban 1990 után sikeres vállalkozóként kiemelkedő üzletemberek között több egykori Los Angeles-i emigráns is volt, név szerint, ABC-sorrendben: Bodnár György, Dóri Sándor,20 Fenyő János (†1998), George F. Hemingway (Szabó György),21 Simon Csaba,22 Andy Vajna (†2019) és Várszegi Gábor.