Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.2.7.2. Az Ellenzéki Kerekasztal alig foglalkozott a gazdasággal

1989. március 22-én – a Független Jogász Fórum kezdeményezésére – 8 ellenzéki szervezet, a

Bajcsy-Zsilinszky Társaság (BZST),
Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz),1
Független Kisgazdapárt (FKgP),
Magyar Demokrata Fórum (MDF),
Magyar Néppárt,
Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP),
Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és megfigyelőként:
Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája

létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA). Június 7-én csatlakozott az EKA-hoz a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) is. A zárt ajtók mögött lefolytatott, 43 ülés közül háromra nemzetközi tárgyalófelek részvételével került sor: kétszer az Egyesült Államok, egyszer pedig a Szovjetunió nagykövete látogatott az Ellenzéki Kerekasztalhoz.

A résztvevők azzal a szándékkal fogtak össze, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a demokratikus Magyarország megteremtését célzó átalakulás kereteiről. 1989. április 19-én az EKA elhatározta, hogy tárgyalásokat kezd az MSZMP-vel a demokratikus átmenettel kapcsolatos jogszabályokról és az országgyűlési képviselőválasztások időpontjáról. Az EKA kezdeményezését követően 1989 nyarán – június 13. és szeptember 18. között – három hónapon keresztül ülésezett az ún. Nemzeti Kerekasztal, vagyis az EKA, az MSZMP és a 7 pártállami társadalmi szervezetet reprezentáló ún. harmadik oldal képviselői. (A harmadik oldal szervezetei, fontossági sorrendben, a következők voltak: Hazafias Népfront, SZOT, DEMISZ, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Nők Tanácsa, Münnich Ferenc Társaság,2 Baloldali Alternatíva Egyesülés.)

A megállapodást az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá.3 A modell Lengyelországból származott, ahol a kerekasztal-tárgyalások 1989. február 6-án kezdődtek el. Miként Lengyelországban, a tárgyalások nálunk is alapvetően a rendszerváltás jogi és intézményi kereteiről folytak, gazdasági kérdésekről csak mellékesen esett szó. Az EKA ülésein született megegyezéseket két jogász fordította le a jog nyelvére: Sólyom László (MDF) és Tölgyessy Péter (SZDSZ). Ők vitték az előkészítő tárgyalásokat is a MSZMP-vel.

15: Belpolitika – gazdaság – külpolitika

Az eredeti elgondolások szerint a kerekasztal-tanácskozás fő célja a többpárti demokráciára való áttérés forgatókönyvének kidolgozása volt, és nem lett volna feladata a gazdasági átalakulás kérdéseit tárgyalni. Egy később stádiumban azonban – a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája javaslatára – formálisan ez is beépült a tárgyalássorozatba. De mivel a tárgyalások résztvevői tudtak a velük párhuzamosan működő gazdasági reform-bizottságok munkájáról, ezért a gazdasági kérdéseknek végül kevés figyelmet szenteltek.

Két évtized távlatából visszatekintve érdemes megemlíteni, hogy a kormány és az ellenzéki erők közötti tárgyalások témaköréből teljes mértékben kimaradt a külpolitika – konkrétabban a nemzeti függetlenség – ügye. Ettől függetlenül a Németh Miklós vezette kormány fontos ügyekben intézkedett, és olyan fejleményekről szerzett tudomást, amelyekről az ellenzéki erők semmit sem tudtak. Ilyen fejlemény volt – például – a Magyarország területén tárolt szovjet nukleáris robbanófejek elszállítása. Ez 1989. november utolsó hetében történt. A magyar közvélemény azonban csak jóval később, egy évvel a szabad választásokat követően, 1991 tavaszán szerzett tudomást arról, hogy 1966 és 1990 között a szovjetek – anélkül, hogy erről a magyar félnek pontos információi lettek volna – több dunántúli és alföldi településen összesen több száz nukleáris töltetet és legalább 50 mozgatható indítóegységet állomásoztattak.4

A gazdasági kérdések háttérbe szorulásának egyik oka az volt, hogy nem volt külső kényszer. Laki (1999b) meggyőző módon érvel amellett, hogy 1989 nyarán a magyar gazdaság – a politika felszínén folyamatosan hangoztatott válságretorika ellenére – nem volt akut válságállapotban, így a tárgyalófelekre nem is nehezedett sürgető döntéskényszer. Az 1989 áprilisában beindult ún. Gorenje-láz – amikor magyarok ezrei utaztak ki Ausztriába csak azért, hogy onnan Gorenje típusú hűtőládákat hozzanak be egy hétvégi kiruccanás alkalmával – látványos esemény volt, rontotta is a fizetési mérleget, de ez hitelfelvétellel egyensúlyozható volt.5 A helyzet 1990-ben sem súlyosbodott, sőt javult. 1990-ben – hosszabb idő után először – a konvertibilis elszámolású fizetési mérleg 127 millió USD szufficittel zárult.6 Így a gazdasági viták és követelések kimerültek abban, hogy az ellenzéki oldal megakadályozza az MSZMP-vezette kormányt a jövőre vonatkozó visszafordíthatatlan, végleges döntésekben.

A privatizáció kérdéseivel az Ellenzéki Kerekasztal II/3-as, „A tulajdonreform, különös tekintettel az állami vagyon átalakulására” elnevezésű szakértői bizottsága lett volna hivatva foglalkozni, melybe a részt vevő szervezetek alkalmanként 5-5 főt delegáltak. Ők tárgyaltak később a kormány, illetve a harmadik oldal szakértőivel. Jellemző a kor hangulatára, hogy a bizottság – az Ellenzéki Kerekasztalt képviselő, elnöklő Kotz László aggodalmát elfogadva – nem a Parlament épületében, hanem az Országos Tervhivatal különböző irodáiban tartotta üléseit.7 Attól féltek, hogy lehallgatják a megbeszéléséket. Az ülésekről szó szerinti jegyzőkönyv, hang- vagy videófelvétel nem maradt fenn. A szakértők összesen négy ülést tartottak.8

Szalai (1990a) szerint a három politikai erőt képviselő delegációk 1989. augusztus elején találkoztak első ízben. Ezt követően még egy tárgyalás volt a hónap közepén, majd a tárgyalások a kölcsönös bizalom hiánya, az ellenzéki pártok érdektelensége, illetve a kormányoldalt képviselő Tömpe István lemondása miatt félbeszakadtak. Az érdemi vitákról annyit lehet tudni, amit a kiadott állásfoglalások és tömör jegyzőkönyvek megőriztek, amit Kotz László, a középszintű politikai egyeztető fórumon összefoglalásként elmondott, amit Szalai Erzsébet megírt, illetve egy Mozgó Világ-interjúban nyilatkozott: a fő cél itt is a „blokkolás” volt, a privatizáció túl korai megkezdésének megakadályozása.9 1989 szeptemberében még volt két találkozó az EKA, illetve a kormány szakértői között, de ezeken már az EKA szakértői is csak kisebb számban vettek részt. Vissi (2015) szerint a kerekasztal-tárgyalásokon a VI. munkabizottság foglalkozott a verseny kérdéseivel.

Az EKA formálisan 1990. április 27-én fejezte be működését, három héttel a rendszerváltás utáni első országgyűlési választást követően.

Bizottságok és névsorok

A Fordulat és reform összefoglaló tanulmánya és a négy háttéranyag elkészítésében, megvitatásában, illetve kidolgozásában a következő szakértők vettek részt: Antal László, Antal Z. László, Antalóczy Katalin, Asztalos László, Ábel István, Babus Endre, Bauer Tamás, Bihari Mihály, Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Botos Katalin, Breitner Miklós, Bukva Anna, Csillag István, Draskovics Tibor, Emőd Pál, Farkas Katalin Ilona, Farkas Zoltán, Gálik Mihály, Giday András, Gombár Csaba, Gulácsi Gábor, Halmai Gábor, Hankiss Elemér, Hahn Endre, Herczog László, Hirschler Richárd, Juhász Pál, Kevevári Béla, Kéri László, Király Péter, Kocsi Ilona, Kocsis Györgyi, Kocsis Imre, Kopátsy Sándor, Korányi G. Tamás, Köllő János, Lázár Guy, Lengyel László, Major Iván, Matolcsy György, Mélykúti Attila, Miklós Tamás, Nagy Tamás, Nagy Zoltán, Nemes-Nagy József, Oblath Gabor, Pataki Judit, Polgár Miklós, Rejtő Gábor, Ricke Werner, Rózsahegyi György, Salgó István, Schweizer Iván, Serfőző György, Surányi György, Szabó Gábor, Szalai Erzsébet, Szalai Júlia, Szekfű András, Tardos Márton, Terestényi Tamás, Tibor Ágnes, Tölgyessy Péter, Vági Gábor, Vásárhelyi Mária, Voszka Éva és Zsáky Mátyás.10

* * *

A kormány gazdasági reformbizottsága 3. sz. munkabizottságában részt vett: Angyal Ádám, Auth Henrik, Bokros Lajos, Csillag István, Fodor László, Gadó Ottó, Hetényi István (bizottságvezető), Kálmán György, Komáromi Gábor, Kopátsy Sándor, Laky Teréz, Matolcsy György, Nagy István, Pillér András, Polgár Ferenc, Sárközy Tamás, Tardos Márton, Tímár András, Verebélyi Imre, Voszka Éva.

* * *

A Minisztertanács – újjáalakult – tanácsadó testületének tagjai: Berend T. Iván (elnök), Bihari Mihály, Csáki Csaba, Csurgay Árpád, Gazsó Ferenc, Kolosi Tamás, Kopátsy Sándor, Nyitrai Ferencné, Pataki Ferenc, Pokol Béla, Valki László.

* * *

A Minisztertanács világgazdasági tanácsadó testületének tagjai: Bognár József (elnök), Csikós-Nagy Béla, Fekete János, Tardos Márton, Veress Péter.

* * *

Az MSZMP új programnyilatkozatának gazdasági fejezetén a következő szakértők dolgoztak: Asztalos László György, Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Chikán Attila, Dobák Miklós, Gedeon Péter, Hámori Balázs és Szabó Katalin (a szakértői csoport vezetője).

* * *

A Prognózis Szakmai Körben a következő szerzők készítettek írásos anyagot: Borbély Szilvia, Frigyesi Veronika, Lóránt Károly, Nagy Sándor, Nyilas András, Thoma László és Vígh Judit.11

* * *

A Kék Szalag Bizottság munkáját segítő privatizációs munkacsoportban (1. munkacsoport) részt vevő szakemberek névsora: Tardos Márton (a KSZB társelnöke), Martonyi János, Robert Cambell, Ales Vahcic. A bizottság titkára Major Iván volt.

* * *

A Híd-csoport koordinátorai Kádár Béla és Matolcsy György volt. Munkatársak: Bakó Ede, Botos Balázs, Botos Katalin, Csaba László, Juhász Pál, Király Péter, Kupa Mihály, Nagy Zoltán, Oblath Gabor, Riecke Werner, Soós Károly Attila és Tardos Márton. Meghallgatott külső szakértők: Bauer Tamás, Herczog László, Horváth Piroska, Kopátsy Sándor, Lengyel László, Rózsa Géza Róbert, Szalkai István.

* * *

A Battelle-Europe munkálataiban részt vevő magyar származású, külföldön élő közgazdászok névsora: Hieronymi Ottó (Genf), Nagy László (Genf), Szabó-Pelsőczi Miklós (New York), Tar Pál (Párizs).

* * *

A Magyar Gazdasági Kamara programjavaslatához készült alaptanulmányt Balázsy Sándor, Csáki Csaba, Fodor László, Nyitrai Lászlóné és Zala Júlia készítette.12

***

Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások

Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) II/3 szakértői munkabizottság tagjai voltak: Kotz László (Magyar Néppárt), a munkacsoport szóvivője, Bottyán Kis Mihály (MSZDP),13 Nagy Zoltán (MDF), Szalai Erzsébet (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája), Tardos Márton (SZDSZ).14 Póttagok: Szakolczai György (KDNP), Ungár Klára (Fidesz) és Pongor Zoltán (FKGP).15 Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) részéről részt vett még: Hankiss Elemér (FSZDL), Szántai János (MNP), Légrádi Tibor, Kovács Ferenc (Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság), Bod Péter Ákos (MDF), Rott Nándor (KDNP),16 Molnár Ernő (MSZDP), Kis János (FKGP), Ladi Sándor (FKGP), Urbán László (Fidesz)17 és Kotaszek Imre (MSZDP).

Az MSZMP részéről: Balázs Ágnes, Auth Henrik, Tömpe István kormánybiztos, Kocsis Imre, Antal László, Szabó Károly, Kalász István, a tárgyalócsoport egyik vezetője és Martonyi János.

Harmadik oldal: Gidai Erzsébet (SZOT), Náray László (Hazafias Népfront), Forgách Tibor (Münninch Ferenc Társaság), Lehoczkyné Kollonay Csilla (Magyar Nők Szövetsége), Szabó András György (Baloldali Alternatíva), Thoma László (SZOT), Csendes Béláné (SZOT), Rehák József (SZOT), Mocsáry József (SZOT), Nyári Mihály, Illés Mária (SZOT), Vígvári András (SZOT), Susánszky Péter (DEMISZ) és Kameniczky István (SZOT).18

1	A párttá alakulás később történt. A Fidesz 1995-ben a párt hivatalos nevét „Fidesz – Magyar Polgári Párt”-ra, majd 2003-ban „Fidesz – Magyar Polgári Szövetség”-re változtatta.
2	A szervezet nevét 1991-ben Május Elseje Társaságra változtatta – még 2016-ban is működött! http://www.majuselsejetarsasag.hu/bemutatkozunk/index.html
3	A dokumentumokat lásd http://www.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=174&Itemid=203&lang=en
4	Az újabban előkerült levéltári dokumentumok ismertetését lásd NSZ, 2010. nov. 20., valamint Horváth (2021).
5	A kormány 1987. november 27-én döntött a korlátlan utazási szabadságot jelentő, ún. világútlevél majdnem azonnali, 1988. január 1-i bevezetéséről. A következő évben 1,6 millió ember váltotta ki az ún. 70 dolláros turista valutakeretet, összesen 320 M USD értékben. 1989-ben a bevásárlóturizmus már 1,5 Mrd USD-vel rontotta a fizetési mérleget (Romsics (2003: 118, 199).
6	Meglepő módon a szufficit 1991-ben is megmaradt, sőt 267 M USD-re nőtt (Tarafás, 2002: 37). Ebben szerepet játszott az is, hogy a nemzetközi olajárak 1990 szeptemberétől kezdve csökkentek, és ez a folyamat kitartott 1998 novemberéig, amikor egy hordó olaj ára, reálértékén – 2017. évi árszinten számolva – 73 dollárról 17 dollárra esett (http://www.macrotrends.net/1369/crude-oil-price-history-chart).
7	Az Országos Tervhivatal 1990 májusában szűnt meg.
8	Az időpontok: 1989. augusztus 2. és 15., valamint 1989. szeptember 5. és 19. Lásd Bozóki (1999: 5, 28–34). valamint az idevágó, bőséges jegyzetanyagot a 64–68. oldalon.
9	Szalai (1990a), Farkas (1991).
10	Lásd teljes részletességgel Csillag (2022).
11	A szerzőkön kívül részt vett a Kör munkájában Ágh Attila, Benkő Judit, Berend Iván, Gidai Erzsébet, Hoch Róbert, Kameniczky István, Kerekes Ottó, Konc Gábor, Metzger Gyula, Morva Tamás, Nyári Mihály, Paál László, Radnóti Éva, Szabó István, Tálas Barna, Tóth László (SZOT), Vígvári András, Virág István és Zala Júlia (Lóránt, 2015b: 83).
12	Balázsy et al. (1990).
13	Szalai (1990a) szerint költő, újságíró és lapszerkesztő.
14	Szalai (1990a) szerint az SZDSZ részéről Csillag István is részt vett a bizottság munkájában.
15	Szalai (1990a) visszaemlékezése szerint a fentebb említett öt szakembert titkos szavazással választották meg az EKA képviseletére.
16	Szalai (1990a) szerint a KDNP részéről Türei Sándor is jelen volt.
17	Szalai (1990a) szerint a Fidesz részéről Fölsz Attila is jelen volt.
18	Szalai (1990a) szerint a harmadik oldal delegáltjai – Náray kivételével – egyéni, és nem szervezeti álláspontot képviseltek.