Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.2.7.3. Az ún. négyigenes népszavazás

1989. szeptember 18-án értek véget a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások (NKA). Az ott született megállapodás szerint még a tavaszi első szabad választások előtt, 1990. január 7-én megtartották volna a közvetlen elnökválasztást. Ezt az MSZMP és az MDF elfogadta, az SZDSZ és a Fidesz nem, mert a közvetlen elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, a népi baloldalhoz tartozó kommunista politikus győzött volna. Az MSZMP és az MDF terveit keresztülhúzó, négy kérdésből álló népszavazás ötlete az SZDSZ-től, pontosabban Szelényi Ivántól eredt (aki nem volt tagja a pártnak). A november 28-án megtartott népszavazás kérdéseit úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adott „igen” válasz a kezdeményezők álláspontját tükrözze: (1) Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? (2) Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? (3) Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról? (4) Feloszlassák-e a Munkásőrséget?1

Miután az adott történelmi pillanatban a köztársasági elnök megválasztásának időpontja volt a legfontosabb kérdés, ez így is rögzült a történelmi emlékezetben. Már csak azért is, mert a köztársasági elnök megválasztásának módja időről időre visszatérő vitakérdés.2 Hosszú távon azonban a 2. kérdés volt a leglényegesebb, az, hogy az akkori legnagyobb párt, az MSZMP megtarthatja-e irányító szerepét a vállalatokon belül. Az a tény, hogy az MSZMP-t a népszavazás elsöprő többséggel (95%) eltávolította a munkahelyekről, az állampárt-pártállam kettősség végét jelentette, és mind a mai napig lehetetlenné teszi, hogy más – esetleg újonnan alakult pártok – a munkahelyeken keresztül befolyást szerezzenek.3 De azért ez sem volt ilyen egyszerű! Az MSZMP és az MDF abban volt érdekelt, hogy a népszavazás érvénytelen legyen, mert akkor Pozsgayból elnököt tudtak volna csinálni. Ezért még a népszavazás előtt, szeptemberben az Országgyűlés törvényt fogadott el a (2)–(4) kérdésről,4 s így csak a közvetlen elnökválasztás kérdése maradt nyitva. Logikusnak tűnt, hogy miután az MDF is arra buzdította híveit, hogy ne menjenek szavazni,5 végül nem lesz meg az érvényességhez szükséges 50%. De meglett: a november 26-i voksoláson a részvétel 58%-os volt, a (2)–(4) kérdésben 95% volt az igenek aránya, és az (1) kérdésben, ha minimális, 6 ezer szavazatnyi különbséggel is, az „igen”-ek győztek.

1	Az 1956-os forradalom leverése után megalapított munkásőrségnek a rendszerváltás idejére 60 ezer főre duzzadt fel az állománya, és jelentős mennyiségű ingatlannal rendelkezett. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, az MSZMP iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. Valójában a munkásőrök kiképzése a munkaidő terhére történt – a szervezetbe belépett dolgozókat „elengedték” a munkahelyükről. Habár soha nem vetették be, a munkásőrségnek jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában, az elrettentő erő demonstrálásában. 1989. október 31-én az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a munkásőrség szervezetének megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt, melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott.
2	Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza vagy közvetlenül a nép, még 1990 nyarán, vagyis az első szabad országgyűlési választások után kiírtak egy másik népszavazást is, de az tényleg érvénytelen lett.
3	Hogy ez mennyire lényeges kérdés, arra csak jóval később, 2012 táján döbbent rá a nemzetközi szakmai közvélemény, amikor világossá vált, hogy Kínában Hszi elnök politikájának egyik kulcseleme éppen az, hogy minden vállalatnál – ideértve a 100%-os magáncégeket is – kötelező létrehozni a Kínai Kommunista Párt alapszervezeteit.
4	1989. évi XXX. törvény a munkásőrség megszüntetéséről, 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról, 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról.
5	Akkor is, utólag is egyértelmű, mennyire rossz emlékű volt az MDF jelszava: „Aki magyar, otthon marad.”