Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.3.1.6. A három szereplő között nem volt kínai fal

A vállalati tulajdonlásnak ez az általunk leírt modellje képlékeny szerkezet – a háromszereplős modell a klasszikus és a piaci szocializmus időszakát egyaránt képes leírni. A reformok legfontosabb eleme minden szocialista országban a vállalati önállóság nyílt elismerése volt. Éppen ezért a modell további szereplőkkel való bővítésére akkor sincs szükség, ha ezt a korszakot akarjuk jellemezni. A modell további két-három vagy öt szereplővel való bővítése – s ezáltal a reformidőszak egyes sajátos elemeinek beépítése – többet rontana a modell megjegyezhetőségén, mint amennyit a további árnyalás lehetősége javítana.

Vállalatirányítási szempontból a három szereplő viselkedése jól elkülönült egymástól. Azt is lehetne mondani, hogy a szocializmusban nem volt „valóságos” tulajdonos, csak „valóságosabb”.1 Ez azért volt igaz, mert szociológiai értelemben a három hatalmi csoport között sohasem volt merev elválasztófal. Épp ellenkezőleg. Nagyon is tipikusnak tekinthető volt az olyan menedzseri életpálya, melynek során a fiatal gyári munkásból vagy gyárban dolgozó mérnökből előbb KISZ-titkár lett, majd minisztériumi beosztott tisztviselő (apparatcsik) lett, onnan visszament vezetőnek ugyanabba a gyárba vagy egy hasonlóba, mint ahol kezdett, majd innen emelkedett miniszteri, azután KB-titkári, végül pedig legfelső pártvezetői szintre.2 Persze egy adott pillanatban valaki vagy vállalati vezető volt, vagy apparátusi ember – a kettő egyszerre sohasem. Ez nem csak Magyarországon volt így, minden országban ez volt a vezetők életpályamodellje, ahol a kommunista párt kezében összpontosult a hatalom. Kínában – például – még 2020-ban is így működött a rendszer – még a magánvállalatokon belül is!

3: Pártállam vagy állampárt?

(Részlet egy Csepi Lajossal készített interjúból)

„– Vágták-e bármikor is a fejéhez korábbi MSZMP-tagságát?

– Szemtől szembe soha. Én magamnak mindig azt mondtam, hogy nem a kommunista vagy szocialista pártba, hanem az állampártba léptem be. Nem tagadom, volt bennem karriervágy. De ez soha nem párosult mások letaposásával. Számomra csak az volt a döntő, hogy ott legyek a fontos döntések közelében. S ezt a párttagság nélkül talán nem tudtam volna elérni.”3

A hármas felosztás további előnye, hogy értelmetlenné teszi az íróasztal mellett kitalált, jobbára nyugati tanácsadók és üzletemberek fejéből kipattant megkülönböztetést az ún. „belső” és ún. „külső” tulajdonosok között. Az 1990-es évek elején a legtöbb nyugati megfigyelőnek általános meggyőződése volt, hogy a menedzsmenti tulajdonlás szükségszerűen „belső” tulajdonlás, ezért eleve elvetendő. Fel sem merült bennük az a kézenfekvő ellenvetés, hogy a befektetőként jelentkező menedzserek az esetek jelentős részében nem az adott cégből, hanem egy másik cégtől jöttek. Természetesen nem túlságosan távolról. Nyomdavállalatot rendszerint olyanok vettek, akik korábban már a nyomdaiparban töltöttek el egy fél életet. Ha nyomdát lehetett venni, akkor rendszerint nem a kohómérnökök nyomultak és – pláne nem – a balett-tanárok vagy zeneesztéták. A gyakorlatban arra is volt számos példa, hogy egy adott cég megvásárlásakor a menedzsment tagjai egymással is versenyezve, külön-külön utakat járva próbálták megszerezni saját cégüket.

Példa erre a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. privatizációja, ahol a cég vezérigazgatója és ügyvezető igazgatója versengett egymással. Végül – igaz, egy stróman cégen keresztül – az nyert, aki több pénzt kínált (7.2.1.). Ebből a szempontból tehát ez a tranzakció rendben volt. Hasonló eset volt a Vegyépszer Rt. eladása 1994 tavaszán. Itt az ÁVÜ által 1992-ben leváltott menedzsment rivalizált az ÁVÜ által kinevezett új menedzsmenttel. Az előbbiek 114%-ot, az utóbbiak 200%-ot ajánlottak. Mégis a kevesebbet ajánló befektetői konzorcium nyert. Ez bizonyosan nem volt korrekt döntés (5.4.2.).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_4029/#m1259peam1_4029 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_4029/#m1259peam1_4029)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_4029/#m1259peam1_4029)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.3.2. ábra. A pártállam szervezeti struktúrája Magyarországon 1989 előtt

Forrás: Tabajdi–Ungváry (2008: 22).

1	Ugyanerre a következtetésre jut Fehér (1993) is, amikor a vállalatigazgatókat „inkább valóságos, mint névleges tulajdonos”-ként jellemzi.
2	Nem véletlen, hogy Kornai (2007) a „központi menedzsment” kifejezést használta, amikor a pártállami irányító szervek tevékenységét elemezte (id. mű: 56).
3	HVG, 1991. febr. 16. (Kiemelés tőlem – M.P.)