A nagyvállalatok szétosztódva, önállósulva próbáltak helyzetükön javítani, befektetőt vagy megrendelőt találni. 1990-ben a szakmacsoportban 256, 1993-ban már 451 szervezet tevékenykedett, és ezek egyötöde részben vagy már egészben külföldi tulajdonba került. Ugyanakkor 1993-ban a szakágazat cégeiből alig 5% százalék maradt állami kézben, a jegyzett tőkét tekintve viszont 55% fölötti volt az állami hányad. A legrosszabb gazdasági helyzetben levő vállalatok közül öt került a gyorsított adós- és bankkonszolidációs programba (Simontornyai Bőrgyár, Pécsi Bőrgyár, Hunor Pécsi Kesztyűgyár, Tisza Cipő Rt. és Sabaria Cipőgyár).

A Sabaria számára a bérmunka kínálta a túlélés esélyét. 1989-re már csaknem 200 ezer pár eladatlan lábbeli volt a gyár raktáraiban; ez a mennyiség csaknem háromszorosa annak, amit biztonsági tartalékként rendszeresen tárolnak. Az árukészlet mintegy 10%-a téli cipő és csizma tette ki, a többi félcipő és szandál volt. Jelentős mennyiségű gyermeklábbeli is gyarapította a raktárkészletet. A felhalmozódás egyik oka az volt, hogy anyagellátási zavarok miatt a gyár nem tudott kellő időben szállítani a kereskedelemnek, a késve gyártott cipőkre pedig már nem volt igény. Tetézte a gondokat, hogy a vásárlók egyre ritkábban tértek be a cipőboltokba. 1988-ban a Sabaria Cipőgyár a korábbi évhez képest félmillió párral kevesebb, összesen csupán 4,5 millió pár lábbelit gyártott. Az értékesített termékek mennyisége csaknem negyedével csökkent. Különösen a gyermekcipők iránti kereslet esett vissza, ami érzékenyen érintette a vállalatot, az eladatlan cipők belföldi forgalmazásra készültek. Tovább csökkent a vállalat nyeresége, amely 1987-ben még megközelítette a 270 M Ft-ot, de 1988 végére 15 M Ft-ra esett vissza. A Sabaria Cipőgyár Vállalat 1992-ben 777 M Ft alaptőkével részvénytársasággá alakult át, amely a szombathelyi törzsgyárat működtette.

És ekkor jött a cég megkettőzése: az anyagyár vegyesvállalatot alapított a svájci MSC Holdinggal Marc Cipőgyártó Kft. néven. A Marc 1990-ben 250 fővel alakult meg Körmenden, 1996-ban viszont már 1200 embert foglalkoztattak, a törzstőke pedig ötszörösére nőtt. 1992-ben átvették a Sabaria Rt. körmendi gyárát, majd 1995 végén megvették a volt Sabaria Rt. szombathelyi telephelyét. A gyár piaci térnyerése szintén szembeszökő. 1990-ben a társaság még teljes egészében bérmunkát végzett, majd 1992-től fokozatosan pozíciókat nyert a belföldi piacon is saját bolthálózatán keresztül, amelyben importált cipőket is forgalmazott.

Ezzel párhuzamosan az anyavállalat teljesen ellehetetlenült, megindult a felszámolás. Ennek során – 1994-ben – a gyermekcipőket gyártó szombathelyi részleget MRP-konstrukcióban privatizálták, a felnőttcipő-kapacitás pedig teljes egészében a svájci Marchoz (MSC Holding) került. A gyermekcipők gyártására az utódcég, a Sabaria Siesta Kft. 1994-ben 40 M Ft alaptőkével jött létre, az első tulajdonosok magánszemélyek voltak. A gyár termelésének 70%-át exportálták, úgynevezett anyagos bérmunka keretében. Eszerint a gyár néhány kelléket (cérna, bélés, ragasztó) maga is ad a termeléshez, ezáltal magasabb bérmunkadíjat érhet el.

Termelése 30%-a a hazai piacra került, ahol az éles (legális és illegális import-) verseny miatt csak úgy tudta piaci részesedését megtartani, ha megfelelő minőségű árut kínált kedvező áron. A Sabaria Cipőgyárból kiszervezett Siesta 2000-ben ismét fizetésképtelenné vált, 400 milliós tartozást halmozott fel, és ekkor már megindult ellene a felszámolási eljárás. Az MSC Marc Hungary Kft. a gazdaságtalanná vált termelés miatt sorra zárta be vidéki telephelyeit, s mikor a tulajdonos úgy döntött, hogy a magyarországi gyártást Kínába helyezi át, 2006-ra a szombathelyi törzsgyár, majd a még kitartó őriszentpéteri üzem sorsa is megpecsételődött.