Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


2.1.3. A kárpótlás lezárása az Alaptörvénnyel 2012-ben

Az 1991-es, I. kárpótlási törvény és az azt követő újabb és újabb jogszabályok nem tudták teljes egyértelműséggel, végérvényes módon rendezni a reprivatizációs igények miatti jogbizonytalanságot. Pedig 1990-ben ez volt az egyik legfontosabb cél! 2024-ben sincs olyan törvény, amely kimondaná, hogy reprivatizáció pedig nem lesz, és nem született meg a többször beígért, „utolsó” kárpótlási törvény, amely egyszer s mindenkorra lezárná a további igények előtti jogorvoslati utat.
Bár az Alkotmánybíróság (AB) több határozatban is foglalkozott egy-egy részkérdéssel, de a végső állásfoglalástól a taláros testület elzárkózott. Elfogadta, hogy a kárpótlás szakaszosan zajló folyamat, s ezért csak a kárpótlás lezárása után, az összes jogszabály együttes fényében lehet megítélni, hogy nem történt-e alkotmányellenes diszkrimináció. Így azonban a tulajdoni bizonytalanság addig fennmarad, amíg az AB nem dönt. Bármikor előfordulhat, hogy államosított vagyona visszaszerzése érdekében valaki Magyarországon, Amerikában1 vagy bárhol a nagyvilágban pert indít a magyar állam ellen – mint ahogy ez meg is történt az Andrássy és Herzog család műkincs-hagyatéka ügyében (2.2.6.), és az ún. Somers-ügyben2 is.
Ebből a szempontból mindenesetre nagy jelentősége van annak, hogy a 2. Orbán-kormány által kidolgozott, és 2012. január 1-én hatályba lépett Alaptörvény átmeneti rendelkezései között a 29. cikk (2) bekezdése kinyilvánította, hogy az 1990. május 2-át megelőző sérelmek kárpótlására magánszemélyek számára „pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg”.3 Egy ilyen korlátozás nyilvánvalóan nem való az alkotmányba, de a jogalkotó mindenképpen elejét akarta venni annak, hogy bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhasson ellenvéleményével. Az alaptörvénynek ez a rendelkezése azonban csak a jövőbeni újabb törvényalkotás előtt zárta el az utat. Arra vonatkozóan nem adott megnyugtató jogi rendezést, hogy miképpen lehet felhasználni a már birtokba vett kárpótlásjegyeket. Ekkor, vagyis 2012 tavaszán már csak korlátozott közvetlen felhasználási lehetőség maradt: termőföld-rverésen indulni,4 önkormányzati lakást venni, illetve életjáradékot kérni. Részvénycsere utoljára 2006-ban volt. Egy 2014 novemberében kiadott tájékoztatás szerint a fel nem használt KPJ-k értéke 12 Mrd Ft volt, s miután a jegyek 1994 óta nem kamatoztak, így folyamatosan veszítettek értékükből.5
2013-ban Gagyi Pálffy Attila magánbefektető – 100 db összesen 100 ezer Ft címletértékű jegy tulajdonosaként – beperelte a magyar államot kártérítésért, mivel már 8 éve nem biztosít kínálatot a kárpótlási jegyekkel szemben.6 A jegytulajdonos érvelése szerint a kárpótlási törvény folyamatos teljesítési kötelezettséget ír elő az állam számára, amit az elmulasztott, ezért kéri a jegyek névértékét (1742 forint) és annak a legutolsó jegycsere befejezésétől – vagyis a mulasztás kezdetétől – számított törvényes kamatát. A per 2013 szeptemberében kezdődött el a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma előtt,7 de csigalassúsággal haladt előre.8 S miután a kárpótlás folyamata jogi értelemben nem zárult le –kárpótlási jeggyel 2021-ben is folyt a kereskedés a BÉT-en, a bíróságok előtt is folynak perek –, az államigazgatásban is fenn kellett tartani egy apparátust. 2021 tavaszán ezt úgy hívták, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Kárpótlási és Családi Csődvédelmi Osztálya.9
1 Ez nem pusztán elvi fenyegetés. 2004 nyarán az USA Legfelsőbb Bírósága döntést hozott, amely lehetővé teszi szuverén államok perlését amerikai szövetségi bíróságok előtt, akár évtizedekkel korábbi kártérítési ügyekben is. A döntésre alkalmat adó per 6 db Ausztriában államosított Klimt-festményre vonatkozott (HVG, 2004. jún. 11.).
2 Egy Ausztráliában élő magyar, Ivan Somers az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága előtt tett panaszt a magyar állam ellen, mondván, hogy a szüleitől 1952-ben elvett székesfehérvári ház ügyében a magyar államtól nem kapott megfelelő kárpótlást. Ezt a követelést a nemzetközi fórum azon a címen utasította el, hogy a cselekmény korábban történt, mint hogy Magyarország aláírta volna a hivatkozási alapként citált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. (Lásd Ivan Somers v. Hungary, Communication No. 566/1993, U.N. Doc. CCPR/C/53/D/566/1993, 1996).
3 Az átmeneti rendelkezésekkel egy időben több kormányrendelet is megjelent, amelyek egyike egy jogvesztő határidőt, 2012. március 30-át nevezett meg a még nem regisztrált kárpótlási igények bejelentésére. (A Kormány 349/2011 (XII. 30.) rendelete az egyes kárpótlással kapcsolatos kormányrendeletek módosításáról.) Meglepő módon a közvélemény ezekről a rendelkezésekről egyáltalán nem vett tudomást, az idézett szakasszal a média egyáltalán nem foglalkozott. A kormány honlapja szerint – egyébként meglepő módon – a 2012. március 30-i határidő csak a személyi kárpótlásra vonatkozik, a vagyoni kárpótlási igény bejelentésére az 1994. március 15-i határidőt adja meg a honlap. Lásd https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/karpotlas (2019. jún. 16-i letöltés).
4 NSZ, 2012. márc. 17.
5 www.napi.hu, 2012. nov. 4.
6 Nem sokkal később Gagyi Pálfi Attila fiatalon elhunyt.
7 http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/peldatlan_per_indult_a_magyar_allam_ellen_nagy_a_hallgatas.564383.html#
8 http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/peldatlan_per_indult_a_magyar_allam_ellen_de_a_posta_nem_talalta.575471.html
9 Lásd Bonta Miklós írását a KPJ születésének 30. évfordulóján. Mint a cikkből kiderül, 2021 elején a KPJ-vel az MNB-nek is foglalkoznia kellett mert a BÉT-en egy befektető meg nem engedett módszerekkel manipulálta az árfolyamot (https://nepszava.hu/3116073_a-het-torveny-hamissaga).

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave