A „reprivatizáció” kifejezés megjelenése kapcsán fontos utalni arra, hogy alig egy évvel korábban, a hazai tulajdonreformviták során ugyanez a kifejezés még a „privatizáció”, illetve a „denacionalizálás” szóval volt egyenértékű, tehát az állami vagyon eladását és/vagy ingyenes átadását jelentette. Fel sem merült, hogy az állam által „visszaadott” vagyont az eredeti tulajdonosnak kellene visszaadni. Mindez – feltehetően – az amerikai angol szóhasználat visszavetülésének köszönhető, hiszen az amerikai angol nyelvben is a „reprivatization” kifejezés rövidült le „privatization”-re.1 1990 végén még egy rövid ideig használatban volt a „rehabilitáció” kifejezés is – ezen a Fidesz (1990) akkor a kárpótlást értette. A „reprivatizáció” kifejezés azonban az Alkotmánybíróság első, e tárgyba vágó döntése nyomán lassan elvesztette ezt a kettős értelmét.2 De azért jellemző volt Szabó Tamás privatizációs miniszter szóhasználata is, aki egy interjúban még jóval később is az „ingyenes privatizáció” kifejezést támogatta: „Ingyen jut tulajdonhoz a volt tulajdonos a kárpótlás keretében, a volt tulajdon jogán; s ingyen jutnak tulajdonhoz a társadalom számára szükséges funkció jogán az egyházak, az önkormányzatok és a társadalombiztosítás.”3,4