Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

2.2.6. … és mi lesz az arisztokratákkal?

Miközben a kormányzó MDF és az Antall-kormány által jóváhagyott politikai dokumentumokban sehol nem esett szó az emigrációban élő magyar arisztokraták 1945 után elkobzott magyarországi vagyonának visszaadásáról, a ki nem mondott politikai üzenetek sorába ez a gondolat is beletartozott. Amikor Antall József 1990 májusában arról beszélt, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke, akkor a Nyugaton élő magyar arisztokrácia egy része ezt úgy értette – mert úgy akarta érteni –, hogy 45 év után most az ő sérelmeiket is orvosolják. Az AB döntése után azonban világossá vált, hogy az elvett földek, birtokok és műkincsek visszaadásáról szó sem lehet. Volt, aki ezt természetesnek vette: „Földet vissza nem veszek!” – írta ekkortájt Esterházy Péter író, az egyik legismertebb arisztokrata család leszármazottja, míg mások nem nyugodtak bele.

Érdemes idézni az egyik érintett visszaemlékezését arról a rendezvényről, ahol az Antall-kormány illetékese közölte a „rossz hírt”.

„1991 elején O’sváth György, Antall József tanácsadója a Gellért Szálló dísztermébe invitálta a főrendeket. Ott volt az összes főrend New Yorktól Melbourne-ig, Stockholmtól Fokvárosig, mindenki, akit a történelem elűzött itthonról – emlékezett a Belgiumban élő Buttler-Szalachy Hubertus báró. „O’sváth szép beszédet mondott a demokráciához vezető göröngyös útról meg a hazaszeretetről. Miután mindenki kisírta magát, előállott a farbával: mondjunk le egykori földbirtokainkról, hogy a Mari néniknek is jusson egy kapavágásnyi föld. Hozzátette, hogy a magyar történelmi egyházakkal már sikerült e kérdésben megállapodniuk. Mi is nagyvonalúan lemondtunk hát a főrendeket megillető birtokigényünkről. Cserébe ezért ahhoz ragaszkodtunk, hogy egy-két jelentősebb ingatlanunkat a reprivatizáció keretében visszakaphassuk.”1

A főrendek családonként össze is állították a visszaigénylendő ingatlanok listáját. Az általuk igényelt reprivatizáció – ellentétben az egyházival –, nem terhelte volna a költségvetést, mivel vállalták, hogy a műemlék jellegű ingatlanokat saját pénzükön állítják helyre. Az I. kárpótlási törvény erre nem adott lehetőséget, de a főrendi családok végül kialkudták a kormánynál, hogy az általuk megjelölt kúriák eladásánál elővásárlási jogot biztosítson számukra az OKKH. Mások – mint pl. a Nádasdy család2 vagy a Károlyi család különböző ágai3 – azt érték el, hogy 99 évre vagyonkezelésre kapták meg a família műemlékként állami kézben maradó kastélyát.4

Egyébként a rendszerváltást követő évtizedben viszonylag sok történelmi hangzású név tulajdonosa tért vissza – részben vagy teljesen – Magyarországra, s a kárpótlás során visszavásárolt földbirtok köré többen új üzleti vállalkozást szerveztek. Ezek között említendő Hunyady József, aki Kéthelyen szőlőt telepített. A Wenckheim család leszármazottai, akik mellesleg az Ottakinger sörgyár tulajdonosai, Dobozon gazdálkodnak. Az Ausztriából visszatért Stipsicz család egyik sarja Gyomaendrődön építi mezőgazdasági vállalkozását. Ugyancsak szőlőben és borban utazik a Degenfeld grófi család egyik leszármazottja Tokaj vidékén. Az üzleti szempontból legsikeresebb hazatért arisztokrata, Batthyány Ádám volt, aki előbb brókercéget alapított, majd a Zalaegerszegi Állami Gazdaság területét és tehenészetét vásárolta meg.5

1	MaNcs, 2000. jan. 27.
2	Cash-Flow, 2004. 1–2., 18–19.
3	A fehérvárcsurgói kastély esetében az történt, hogy a KVI 2001-ben vagyonkezelésbe adta a Károlyi György által alapított – Károlyi József nevét viselő – alapítványnak. Károlyi egyébként ugyanott földbirtokot is vásárolt (NSZ, 2007. júl. 13., 2011. szept. 23.). Egy másik Károlyi, Károlyi László bérlőként lakja a család fóti kastélyának egy részét – az egykori fóti gyermekvárost (!) – azóta, hogy 1995-ben feleségével félig visszatelepült Magyarországra (NSZ, 2004. júl. 10., MH, 2012. márc. 28.). 2017-ben ebből a kastélyegyüttesből kiköltöztették a gyermekvárost. A Károlyi család ezen ágának kivételezett helyzetét az is mutatta, hogy 2020-ban a Fidesz-kormány Károlyi Lászlónak állami kitüntetést adott, és – az 1947-es törvényt tételesen megszegve – erről a Magyar Közlönyben úgy adott tájékoztatást, hogy használta a „nagykárolyi gróf” előnevet (MK, 2020. okt. 28.). A Károlyi család tótmegyeri ágából származó Károlyi József Szlovákiában kapott vissza ingatlanokat, de Magyarországon nem. Kárpótlásul – Lázár János barátjaként – vadászati miniszteri biztosi címet és 700 ezer Ft-os havi fizetést kapott (HVG, 2017. ápr. 13.).
4	A magyar arisztokráciának jelentős föld- és erdővagyona volt Erdélyben is. Az ezzel kapcsolatos restitúciós perek Romániában még 2013-ban is folytak – pl. a Bánffy család esetében (MTI, 2013. máj. 21.).
5	A visszatért arisztokraták vállalkozásait részletesen is bemutatja a Figyelő, 2003. jan. 9–15-i száma.