Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

2.5.1. A kárpótlási jegy mint különleges értékpapír

Az I. kárpótlási törvény megalkotói nem gondolták végig, hogy milyen szerteágazó kötelezettséget jelent az a döntésük, hogy a KPJ forgatható értékpapír, amely csak egyetlen módon, az állami vagyonkezelő szervezetek által felkínált vagyonrészek megvásárlása útján kerül ki véglegesen a forgalomból. A forgathatóság nem volt szükségszerű döntés. Több kelet-európai országban a kárpótlási jegyhez hasonló instrumentumok névre szólóak és semmilyen formában nem forgathatók. Ezzel szemben a magyar KPJ szabadon forgatható és átruházható értékpapír – 1000, 5000 és 10 000 forintos címletekkel –, éppen úgy, mint a részvény vagy az államkötvény. A KPJ kiötlői erre az analógiára láthatóan egyáltalán nem gondoltak, így a jegy – és az azt sok szempontból teljes értékűen helyettesítő letéti igazolás – technikai értelemben vett adminisztrációja, jogszabályi védelme, nyomdatechnikai kivitele és a mindezzel összefüggő adózási rend kimunkáltsága messze elmaradt a részvényekétől vagy az állampapírokétól.

A KPJ-ket kezdettől fogva az Állami Pénzjegynyomda állította elő (összesen 171 Mrd Ft névértékben). Elég hamar – még az Antall-kormány működésének első időszakában – világossá vált, hogy a jegy könnyen hamisítható és feltehetően hamisítják is. A Nemzetbiztonsági Hivatal környékéről származó hírek szerint, Gálszécsy András, a Hivatal akkori vezetője erre a kormány ülésén is felhívta a figyelmet. A hatás fokozása érdekében be is mutatott egy primitív eszközökkel készített xeroxmásolatot, amelyet az OKKH akkori elnöke, Sepsey Tamás, szabad szemmel nem volt képes megkülönböztetni a valódi jegytől. Akkor az a döntés született, hogy legjobb, ha a hamisítás lehetőségéről a nyilvánosság előtt mindenki hallgat. Ezt a hallgatást azután csak egy bukott MDF-es politikus, Kőrösi Imre törte meg, de konkrétummal ő sem szolgált.1 Az OKKH szerint2 a KPJ-hamisítás gyakorisága minimális volt. „Még nyelvvizsga-igazolásból is több a bizonyítottan hamis, a zárjegyekről nem is beszélve” – mondták. Tény, hogy mindössze egy KPJ-hamisítási ügyben folyt bírósági eljárás, és hamisításügyben mindmáig a hallgatás volt az általános kormányzati stratégia.3

A törvény egyébként úgy rendelkezett, hogy – szemben a bankjegyekkel, a részvényekkel és a csekkekkel – a KPJ végső felhasználása után megsemmisítendő. Ez több okból is problematikusnak bizonyult. Már önmagában az az elgondolás is vitatható, hogy indokolt-e a felhasznált KPJ-k megsemmisítése. Ezzel ugyanis maga a bizonyíték semmisül meg.4 Másrészt kiderült, hogy ilyen mennyiségű értékpapír ellenőrizhető formában történő megsemmisítésének 1991-ben nem voltak meg a feltételei. Sőt később sem.5

Az ÁV Rt. szerint a BÉB-ben sorozatban sértették meg az értékpapírok és a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását szabályozó előírásokat (pl. azzal, hogy a megsemmisítést egyetlen személy végezte, mindenfajta ellenőrzés nélkül), a szúrópróbaszerű ellenőrzés talált a felhasznált jegyek között olyan sorozatszámút, ahol a betű és a számkombináció egymást kizárta (tehát komolyan felmerült a hamisítás gyanúja). Ezért 1995 végén a KPJ megsemmisítését a Nemzetbiztonsági Hivatal vette át a BÉB-től, de a folyamatos megsemmisítést – elsősorban a jogi bizonytalanságok miatt – nem vállalta. Így 2007 elején még legalább 70 Mrd Ft értékű jegy várt megsemmisítésre.6 Azután az is kiderült, hogy nem szabályozták, milyen módon történjen meg az ellopott, elvesztett, megsérült kárpótlási jegyek pótlása, ami értékpapírok esetében logikus elvárás lett volna.7

1995 folyamán a BÉB Rt. tevékenységét az ÁVÜ, az ÁV Rt. felügyelőbizottsága, az ÁSZ és a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) is megvizsgálta.8 Valamennyien megállapították, hogy a BÉB-nél hiányzott a teljes körű és pontos nyilvántartás a kiadott, a letétben lévő és az állam tulajdonába visszakerült, megsemmisítésre váró jegyekről. A könyvekben található adatok között 10 milliárdos nagyságrendű eltérés volt. Sőt, 1995 nyaráig még eljárási szabályok sem voltak, hiszen a kárpótlási törvények semmiféle iránymutatást nem adtak, s a későbbiekben semmilyen állami szerv nem érezte úgy, hogy az ő kötelezettsége lenne szabályokat alkotni. Mi több, a KEI azt is megállapította, hogy már az is összeférhetetlen, hogy a jegyek kibocsátásával foglalkozó szervezet egyúttal másodlagos forgalmazó (azaz bróker) is, hiszen valamennyi tevékenység egy kézben tartása visszaélésre ad lehetőséget.

Ezzel azonban nincs megválaszolva az a kérdés, hogy mi történt az 1992–95 között megsemmisítésre átadott KPJ-kel. Az OKKH szerint a BÉB Rt. több mint 50 Mrd Ft értékű jegy elszámolásával maradt adós, és ez felveti annak a lehetőségét, hogy akár ekkora jegytömeg került vissza a forgalomba (magyarán kétszeri felhasználásra). A BÉB Rt. tagadta, hogy ekkora lenne az elszámolási hiány, és a felelősséget is elhárította magától. Az OKKH feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, és polgári peres eljárást kezdeményezett a BÉB Rt.-vel szemben. Ezt követően, 1996 elején az OKKH közvetlenül is a bírósághoz fordult, de a keresetben már csak 1 Mrd forintnyi jegy hiánya szerepel. A Fővárosi Főügyészség 1997-ben hűtlen kezelés miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást is elrendelt – de később bizonyítékok hiányában le is zárta. A BÉB Rt. elleni második pert az ÁPV Rt. indította 1997 novemberében. A vagyonkezelő nem kevesebb, mint 8 Mrd Ft értékű „elveszett” jegyet követelt vissza.9 Ezek a perek még 2002 tavaszán is folytak a Fővárosi Bíróságon – zárt ajtók mögött, tökéletes titkosítással.10

1999 elején egy időre változott a helyzet. Az 1998-as kormányváltás után a Gansperger Gyula vezette ÁPV Rt. hosszú hónapokon át lebegtette a kárpótlás lezárásának ügyét. Amikor kellemetlenné vált az idő múlása, akkor arra hivatkozott, hogy az utolsó jegyfelszívási kampányt meg kell, hogy előzze az akkor 15 Mrd Ft-ra becsült jegytömeg tételes ellenőrzése. Ez természetesen új eljárási rendet és százmilliós nagyságrendű beruházásokat igényelt.11 Aztán egy ideig megint hallgatás következett...

Az újabb fordulat 2003 utolsó napjaiban történt. A PSZÁF vezetőjének leváltása kapcsán kirobbant politikai botrányban váratlanul felszínre került, hogy az OTP-t 2002. szeptember 30-a és október 30-a között vizsgálódó felügyelők 16 Mrd Ft-nyi eltérést találtak a bank 1995–1996-os nyilvántartásaiban. Ezért a Felügyelet a maximális mértékhez közelítő, 9 M Ft-os bírságot szabott ki, de a hiányosság mibenlétét hosszú hónapokig nem hozták nyilvánosságra. 2003 utolsó heteiben azonban az OTP első számú vezetője összeütközésbe került a miniszterelnökkel, s ez elégséges ok lehetett arra, hogy megszellőztessék a több hónappal korábbi ügyet.12

Érdekes módon egészen 2013-ig soha nem vetődött fel az a nyilvántartási-elszámolási kérdés, hogy vajon a 230 Mrd Ft vásárlóértékben kibocsátott kárpótlási jegyek beleszámítottak-e valaha is az államadósságba. Ez a felvetés csak annak kapcsán került elő, hogy egy csalódott jegytulajdonos – mielőtt perbe fogta volna a magyar államot – minden létező hatósággal levelezni kezdett. Így tudta meg az ÁKK-tól, hogy a kárpótlási jegyek nem számítanak bele az államadóssági statisztikákba, ami azért meglepő, mert mégiscsak egy állami kötelezettségvállalást megtestesítő, tőzsdén forgó papírról van szó...13

1	Kőrösi (2001: 159), http://www.lakatospal.hu/index.php?page=articles&id=27
2	Nagy Ferenc OKKH-elnök 1997. jan. 15-én kelt levele a szerzőhöz.
3	Teljes mértékben azonban az ügy nem került le napirendről. 2004 őszén egy erre a témára szakosodott ügyvéd, Varga Tamás keresetet adott be a Fővárosi Bíróságra. Azt állította, hogy a KKI és elődei összesen 132 Mrd Ft címletértékű papírt bocsátottak ki, miközben a már megsemmisített és megsemmisítésre váró KPJ-k címletértéke 135,6 Mrd Ft. S ehhez még hozzá kell számolni 3,7 Mrd Ft-nyi „szabadon forgó” papírt – legalábbis a KKI becslése szerint. Pár nappal később az ügyvéd – meg nem nevezett ügyfele megbízásából – hasonló kérdésekkel kereste meg a Legfőbb Ügyészt és az Adatvédelmi Biztost is. Varga keresetét az FB formai okokból elutasította, ezután ő a Legfelsőbb Bírósághoz fordult (VG, 2004. szept. 17.; www.portfolio.hu 2004. okt. 21.; HVG, 2005. máj. 28.).
4	Éppen ilyen megfontolások alapján a beváltott csekkeket a bankok általában 5 évig kötelesek megőrizni.
5	Lásd az ÁVÜ IT 1994. nov. 2-i ülésének jegyzőkönyvét.
6	NG, 2007. febr. 5.
7	Egy B. Mikós nevű személyi kárpótolt fiától 363 ezer Ft értékű KPJ-t loptak el, amit a család nyomban be is jelentett, és megtörtént a jegyek letiltása is. Ennek ellenére a hatóságok nem találtak jogalapot a pótlásra. Lásd Népszava, 2006. dec. 4.
8	Az ÁSZ és a KEI tapasztalatainak összefoglalását lásd MN, 1995. szept. 30.
9	VG, 1997. nov. 11.
10	HVG, 2002. febr. 9.
11	Lásd Gansperger nyilatkozatát a VG., 1999. febr. 16-i számában.
12	A 16 Mrd Ft-os KPJ-hiány ügyét a PSZÁF egyik eltávolított alkalmazottja, Konyecsniné Szécsi Mária tárta fel a Népszabadságnak és a Népszavának adott interjújában. A pontos hátteret és azt a tényt, hogy az OTP-ről van szó, a HVG, 2004. jan. 3-i száma leplezte le.
13	http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/peldatlan_per_indult_a_magyar_allam_ellen_nagy_a_hallgatas.564383.html#