Az eredeti kárpótoltak számára a jegy adómentes értékpapír volt. Adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha a papír tulajdonost vált, ha az értékpapír eladója árfolyamnyereségre tesz szert. A tapasztalatok szerint azonban ilyen tranzakciók után a valóságban szinte soha nem történt adófizetés, ami nem is annyira a kiesett adóbevétel, mint inkább az általános adómorál sérülése miatt fontos. Már többször idézett nyilatkozatában Sepsey Tamás erre a problémára is utalt. Számításai szerint 180 Mrd Ft értékű KPJ került úgy felhasználásra, hogy abból tulajdonosának árfolyamnyeresége keletkezett. Ennek az összegnek az SZJA- és társaságinyereségadó-vonzata tízmilliárdokban mérhető. A gond „csak” ott volt, hogy azokban az években az adózónak nem is volt módja részletezni, hogy árfolyamnyeresége milyen értékpapír eladásánál keletkezett, az APEH pedig nem volt felkészülve a KPJ-forgalom ilyen céllal történő, utólagos ellenőrzésére. Bár elvileg az ÁPV Rt. adatbázisából az ehhez szükséges adatok – legalábbis a társaságok esetében – gond nélkül kinyerhetők lettek volna.1 Ezen a helyzeten csak a 2003. évi adótörvények próbáltak valamelyest változtatni, amikor kimondásra került, hogy az alanyi jogú kárpótoltakat kárpótlási jegy–részvény csere esetén nem terheli árfolyamnyereség-adó. Az ún. mezítlábas jegytulajdonosok adófizetési kötelezettsége azonban továbbra is fennmaradt.2