A külföldi befektetők az ÁVÜ vezetőivel előzetesen folytatott konzultációk alapján úgy értelmezték a pályázati kiírás mögötti eladói szándékokat, hogy az 50% + 1 részvényre történő licitálás során az ÁVÜ a magasabb készpénzhányadú ajánlatot fogja előnyben részesíteni. A helyzet nem volt egyértelmű. A pályázat kiírásának dátuma 1994. június 14. – tehát még az új kormány megalakulása előtti időpont. A pályázat szövegében egyértelmű a megfogalmazás: „100 készpénzajánlat = 100 kamattal növelt címletértékű kárpótlási jegy". A befektetői csoport azonban úgy gondolta, hogy a pályázat beadásakor már az új kormányzati stratégia fog érvényesülni, ezért viszonylag nagyarányú (38%) készpénzfizetést ígért, míg a szövetkezetekből és önkormányzatból álló konzorcium 97%-ban kárpótlási jeggyel kívánt fizetni.

A végső döntés előtt jelentős politikai erők mozdultak meg. Különösen nagy súllyal esett latba a Fővárosi Önkormányzat szava. A főváros vagyonkezelő szervezete hatalmas mennyiségű jeggyel rendelkezett. Ugyancsak jelentős lobbizást fejtett ki a szövetkezetek érdekében az FM, amelyet az ÁVÜ-ben Szerdahelyi Péter helyettes államtitkár képviselt. A Fejér megyei szövetkezetek hadba állítottak két szocialista honatyát is. A nyomás hatására Bartha Ferenc elfogadta azt az alternatívát, hogy térjenek vissza a korábbi értékelési gyakorlathoz. A KPJ-t kamatokkal felnövelt értéken számításba véve, 1994. november 30-án a szövetkezeti konzorciumot hozták ki nyertesnek, de egyúttal felszólították, hogy ajánlatát további 100 M Ft értékű kárpótlási jeggyel javítsa. Ez a megoldás nem volt teljesen ismeretlen az ÁVÜ gyakorlatában, de jogos megütközést váltott ki a vesztes félben, hogy ő nem kapott lehetőséget ajánlatának megjavítására. Az adásvételi szerződés aláírására 1995. január 23-án (tehát Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos lemondása után) került sor. Az adásvételi szerződés időpontjában a mezőgazdasági termelők további 10% + 1 szavazatnyi részvényt, míg a Győrtej Rt. vezetői 15%-nyi részvényt vásároltak meg úgy, hogy kizárólag KPJ-ben fizettek.

A botrányok ekkor még mindig nem zárultak le. Az ÁVÜ–ÁV Rt. összevonása nyomán újonnan alakult ÁPV Rt. vezetése egyszer csak a korábbi vesztesnek kezdte pártját fogni. Az ÁPV Rt. által lefolytatott utólagos ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy

Az ÁPV Rt. álláspontváltozásában vélhetően az is közrejátszott, hogy a vesztes időközben ellenállhatatlan ajánlatot tett a győztesnek: hajlandónak mutatkozott 400 millió Ft-ért megvásárolni a tejtermelők részvénycsomagját. Első menetben ennek persze volt formai akadálya, nevezetesen az, hogy az eredeti adásvételi szerződés 3 éves elidegenítési tilalmat írt elő. Ezért az ÁPV Rt. inkább azzal kísérletezett, hogy formai trükkökkel (kifogásemelés az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet felé, közgyűlés felfüggesztése az ÁPV Rt. képviselőjének hirtelen rosszulléte miatt stb.) megakadályozza, hogy a konzorcium eleget tudjon tenni a tőkeemelésre vállalt kötelezettségének. Az ÁPV Rt.-t mindebben két megfontolás is vezette. A tőkeemelés megakadályozása lehetővé tette, hogy a még tulajdonában maradt 25% mínusz 2 szavazatot biztosító részvénypakettet, illetve az esetleg visszavásárolható 26% + 2 szavazatnyi részvényt a Konzum Rt.-nek értékesítse, s ezzel a Konzum Rt. többségi tulajdonossá váljon. Ha ez nem sikerül, akkor lehet pereskedni, hiszen a vevő nem tett eleget tőkeemelési kötelezettségének.

Ettől a ponttól kezdve lyuk tátong a történetben. Nem világos, hogy pontosan mi is történt a tőkeemelés(ek) során. A tőkeemeléssel kapcsolatos tranzakciókat az ABN Amro Hoare Govett nevű brókercég intézte. Annyit lehet tudni, hogy az első tőkeemelés során 170 millió Ft-tal bekerült a tulajdonosok közé a Baranyatej Rt., valamint két meg nem nevezett kft. További fejlemény, hogy 1995. december 26-án – tehát karácsonykor – a Győrtej Rt. rendkívüli közgyűlése engedélyezte a bécsi Edtmayer Anlagenbau GmbH-nak, hogy zártkörű tőkeemelés útján megszerezzen egy 150 milliós részvénypakettet, a Fejér megyei tsz-ek pedig 130%-os árfolyamon „kiszálltak” a boltból.2 Végül a Győrtejet – a Bácstejjel és a Class Tejjel egyetemben – szőröstül-bőröstül elnyelte a Baranyatej. 2009-ben azonban ez az akkor már MiZo-Baranyatej névre hallgató cégcsoport csődbe ment, eszközeinek nagy része Csányi Sándor agrárbirodalmába került.