Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

2.6.4. A külföldi befektetők kezelése

A privatizáció során kialakult az a gyakorlat, hogy külföldi vásárlótól az állami vagyonkezelő szervek nem fogadnak el KPJ-t. Egyértelmű törvényi szabályozás erre vonatkozóan nem létezik, de az ÁVÜ jogászai a devizatörvény rendelkezéseiből azt a következtetést vonták le, hogy devizakülföldiek számára a KPJ nem törvényes fizetőeszköz, s ezt akkor a gazdaság minden szereplője vita nélkül elfogadta.1

A külföldi befektetők túlnyomó többsége elvi alapon lemondott a KPJ igénybevételéről: nem tartották volna ízlésükkel összeegyeztethetőnek, hogy részesüljenek egy olyan kedvezményből, amelyet a magyar állam a magyar adófizetők terhére a kárpótoltak számára dolgozott ki. Ugyanakkor, az élet hamar felszínre hozta azt a lehetőséget, hogy miként lehet kijátszani ezt a szabályt is: elegendő, ha a külföldi befektető céget jegyeztet be Magyarországon. Egy ilyen cég minden tekintetben egyenlő elbírálást élvez a többi magyar céggel, tehát fizethet kárpótlási jeggyel is. A Győrtej Rt. fentebb idézett esetében is ez történt, de több más példát is lehetne említeni. Így vette meg zömmel kárpótlási jeggyel a Magyar Kábel Műveket a Siemens cég Magyarországon bejegyzett kft.-je,2 vagy a külföldi tulajdonban álló Fotex a Domus Rt. részvényeit, az osztrák Huma és az izraeli Super Sol a Budapesti Közért Rt.3-t stb. KPJ-vel fizetett a Bélapátfalvi Cementgyár vevője is.4 1993 nyarán a Zalakerámia részvényeinek egy részét egy külföldi befektetői konzorcium szintén KPJ-ért szerezte meg. A tőzsdén önkötéssel lebonyolított tranzakció meglehetősen nagy visszhangot váltott ki.5 Az ügy hátterében az állt, hogy az ÁVÜ így szerette volna felfelé srófolni a KPJ tőzsdei árfolyamát. 1997-ben a HungarHotels Rt. 14 szállodájáért – 20%-ban – szintén kárpótlási jeggyel fizetett a külföldi pénzügyi befektetők tulajdonában álló Danubius Rt.6 Amikor 2004 szeptemberében a másodízben eladásra kerülő Malévet az ÁPV Rt. úgy hirdette meg, hogy a vevő 10%-ban KPJ-vel fizethet, a sajtó már fenn sem akadt rajta.

1	Az első három kárpótlási törvény és a devizajogszabályok összevetéséből ezzel ellentétes következtetésre is lehetett volna jutni. Lásd Bodnár (1992). Ahhoz képest, hogy Bodnár elemzése mennyi lyukat és ellentmondást fedezett fel a külföldiek kárpótlásával kapcsolatos szabályozásban, csak örülhetünk, hogy a gyakorlatban mindebből kevés gond származott.
2	PR, 1994, 5, 22.
3	PR, 1994, 10, 13–14. A Magyar Piacpárt nevében politizáló Zacsek Gyula az Országgyűlésben 1994. március 7-én napirend előtti felszólalásban éles hangon, antiszemita felhangokkal tarkítva támadta ezt a tranzakciót. Az ügyre Zacsek még visszatért március 16-án is.
4	Giday (1998: 49).
5	A Creditanstalt Rt. pályázat útján lehetőséget kapott arra, hogy egy közel 190 millió forintnyi pakettet KPJ-ért továbbértékesítés céljából megvásároljon az ÁVÜ-től. Minthogy a jegy árfolyama az adott napon 570 Ft-on állt, a 900 Ft árfolyamértékű részvényt a brókercég 380 Ft-ért tudta megvásárolni. Nincs információnk arról, hogy a külföldi befektetői konzorcium milyen árat volt hajlandó fizetni a részvényért (NG, 1993. júl. 28.).
6	A tranzakció 1997. január 6-án történt. Ezt a döntést az Állami Számvevőszék (Állami Számvevőszék, 1997b; Állami Számvevőszék, 1998a) is szabálytalannak minősítette. Az ÁSZ – teljes joggal – azzal érvelt ugyanis, hogy a Danubius Rt.-ben a CP Holding közvetlen tulajdoni hányadán (46,6%) kívül az altársaságokat (Investor, Interag) és a kereszttulajdonlásokat is figyelembe kell venni. Ha így számoljuk, akkor a Danubius a vásárlás pillanatában legalább75,2%-ban külföldi tulajdonban állt.