Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


Kísérletek a kárpótlási jegy tömeges felszívására

Mint láttuk, 1993-ban és 1994-ben az Antall-, majd a Boross-kormány folyamatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy minél nagyobb vagyonkínálatot állítson szembe a piacon lévő kárpótlásijegy-tömeggel. Addigra már a szakemberek világosan látták, hogy a KPJ–részvény csere nem hatékony megoldás: nagy költséggel és sok munkával kis mennyiségű jegyet lehet csupán felszívni. Ennél sokkal hatékonyabbnak bizonyult a KPJ pályázatok útján történő befogadása, ami egyúttal a jegy szabadpiaci árfolyamára is jótékony hatással volt. Igaz, ebből leginkább a befektetők és nem az eredeti kárpótoltak profitáltak. Az ÁVÜ vezetése 1993-ban rákényszerült annak beismerésére, hogy „az összes felhasznált kárpótlási jegy 65%-át a minősített tulajdoni többség használta fel, illetve a 100%-os kivásárláskor használták fel, valószínűsíthetően nem az eredeti kárpótoltak.”1 1994-ben ez az arány már 75%-ra emelkedett.2 Indirekt módon tehát a KPJ felszívására irányuló erőfeszítések a privatizáció gyorsítása irányában hatottak. 1994-ben 362 olyan tranzakcióra került sor, ahol kárpótlási jeggyel lehetett fizetni.3

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave