A személyi kárpótlásról 1999-ben született döntés. A 118/1990-es törvény szerint járadékot azok kapnak, akiket 1945 és 1989 között ért valamilyen sérelem (pl. bebörtönözték, kényszermunkára, kényszerlakhelyre ítélték vagy elmegyógyintézetben kezelték). Egy 1999-es jogszabály szerint havi járandóságra jogosultak azok is, akiket 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között etnikai hovatartozásuk miatt üldöztek (pl. gettóba zártak, koncentrációs táborba hurcoltak, kényszerlakhelyre vagy munkaszolgálatra vittek). Egy 2007-ben született legfelsőbb bírósági ítélet szerint a kárpótlás a román hatóságok elől Észak-Erdélybe menekült magyaroknak is jár. A jogszabály értelmezése azonban oly sok ellentmondást eredményezett, hogy végül 2008-ban egy kormányhatározattal kellett tisztázni: nemzetiségi hovatartozástól és a meghurcoltatás helyétől függetlenül mindenki jogosult kárpótlásra, akit 1940. szeptember 6-a és 1945. március 6-a között zaklatás ért. A jogorvoslat mindenkit megillet függetlenül attól, hogy a zaklatás vagy üldözés elszenvedésekor lakhelye Romániában, illetve „más államok által elfoglalt területen” volt, illetve a zaklatás nyomán a román vagy más állam által ellenőrzött területre menekült.1