Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

2.9.5. Lengyelország

Lengyelországban 2021 végéig el sem kezdődött el a kárpótlás.1 Pontosabban, 1990 után több törvénytervezet is készült, de a reprivatizációs törvény névre hallgató csomagot csak 2001 januárjában fogadta el a parlament. Ezt azonban – éppen úgy, mint a korábbi elfogadott törvényeket – az éppen soros államfő rendre megvétózta. Ennek egyik oka az volt, hogy a liberális értelmiség befolyásos része nem is tartotta morálisan elfogadhatóan bármiféle kárpótlás követelését.

20: Michnik a kárpótlásról

Adam Michnik, a rendszerváltás előtti lengyel politikai ellenzék egyik karizmatikus figurája 1999-ben így írt a kárpótlásról: „Idegenkedve néztük, amikor a Szolidaritás volt tagjai anyagi kártérítést követeltek börtönben töltött éveikért; rossz szájízzel figyeltük, amikor emberek kárpótlást kértek azokért a hónapokért, amelyeket gyerekként koncentrációs táborokban töltöttek. Mindkét csoportnak joga volt a kártérítéshez, de úgy gondoltuk, hogy hazafiasság az, ha nem élünk valamennyi jogunkkal; hogy képesek vagyunk a szabad Lengyelországnak elengedni az adósságot, amelyet még a kommunista diktatúra vett fel tőlünk.”2

2008-ban már majdnem átment a törvényhozáson egy átfogó javaslat, de végül a kormány a globális pénzügyi válságra való hivatkozással leállította a folyamatot. És azután sem történt semmi.

Miután nem született általános kárpótlási törvény, nem nyílt lehetőség a holokauszt áldozatainak és azok leszármazottainak kárpótlására sem. Sőt, 2021 nyarán elfogadtak egy olyan jogszabályt, amely elvi éllel kimondta, hogy 30 év elmúltával nem lehet bíróság előtt kétségbe vonni semmilyen korábbi közigazgatási határozatot, sem a korábban megindított pereket folytatni – így azokat sem, amelyek a holokauszt áldozatainak vagyonát érintették annak idején. A végeredmény tehát az, hogy Lengyelország maradt az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, amely nem fogadott el átfogó nemzeti jogszabályokat a nácik által elkobzott vagy a kommunista rezsim által államosított magántulajdon visszaszolgáltatására vagy kompenzációjára. Mint az előre is borítékolható volt, az új törvény ellen tiltakozott az izraeli Knesszet, az Egyesült Államok kormánya és az amerikai Kongresszus.3

1	A korai időszakról lásd Strong–Reiner–Szyrmer (1996) monográfiájának megfelelő fejezetét.
2	Michnik (2006: 285).
3	Szombat, 2021. okt. 8–10.