Érdekes alfejezete volt ennek a máig le nem zárt lengyel történetnek, amikor 1995 tavaszán Kołodko pénzügyminiszter vezetésével munkabizottság alakult az 1944–62 között ingatlanjuktól törvényellenesen megfosztottak ügyében. Az elgondolások szerint a károsultak a magyar KPJ-hez hasonló reprivatizációs bónokat kaptak volna,1 amelyeket csak és kizárólag az ingatlanok értékesítése során lehetett volna használni. A szejm által előzetesen jóváhagyott tervezet végül a lakóingatlanokon kívül a kisebb családi vállalkozások kárpótlására is kiterjedt – végleges törvényi jóváhagyás azonban csak 2001. január elején született. Ez a törvény az 1944–1962 között államosított ingatlanok felét kívánta visszaadni: ha lehet természetben, ha nem, akkor kárpótlási jegy formájában. Az alsóház (szejm) által elfogadott törvény a jogosultak köréből kirekesztette volna a külföldre menekült lengyelek nagy részét. Ezt a felsőház (szenátus) próbálta orvosolni, de a visszaküldött javaslat megbukott az alsóház ellenállásán. Ezek után az egész törvényt Kwaśniewski elnök vétózta meg – néhány hónappal a 2002-es parlamenti választások előtt. Volt, aki sokallta, volt, aki kevesellte, amit a honatyák „adni” szerettek volna.2 Így a volt tulajdonosoknak nem maradt más lehetőségük, mint hogy eseti alapon, pereskedés útján szerezzenek vissza egyet s mást.

Kevéssé ismert, hogy Szlovéniában 1991-ben a már fentebb bemutatott (2.2.3.) SZDSZ-koncepcióhoz hasonló kárpótlási rendszert alakítottak ki. A délszláv utódállamban az államosítások miatt elszenvedett veszteségekért minden egyes felnőtt állampolgár – ledolgozott évei és életkora függvényében – kárpótlási jegyet (certifikát) kapott, méghozzá a térségben messze a legmagasabb értékben, 1000–3000 USD között. A kibocsátott jegyek összértéke az 1992 végén nyilvántartott „társadalmi vagyon” értékének 40%-ára rúgott! A certifikátot tulajdonosa akár saját munkahelyén, akár másutt részvényre válthatta, elhelyezhette befektetési alapoknál vagy nyugdíjjáradékra cserélhette. Szlovéniában a vócserért vásárolt nyugdíj rendszerét a nyugdíjrendszer IV. pillérének is hívják.3