A szakrális épületeket, templomokat, kolostorokat a csehszlovákiai egyházak röviddel a rendszerváltás után, az 1990-es évek elején már visszakapták. Ezen túlmenően azonban Csehországban 17 évet kellett várni, amíg megszületett az első megállapodás az egyházi kárpótlásról. A 2007. október 23-án megkötött első egyezség szerint az államosított egyházi vagyon egyharmadát – elsősorban a szerzetesrendek és a kongregációk ingatlanjait – fokozatosan visszaszolgáltatják. A vagyon kétharmadát – mintegy 83 Mrd koronát (≈ 830 Mrd Ft) – pedig részletekben, 4,85%-os kamattal, évi járadékként fizetik ki, kb. 70 esztendő alatt. Az egyházak kezdetben 150 milliárd koronás kárpótlást és rövidebb lejáratú visszafizetést követeltek, de ezt az igényüket a legtöbb cseh politikus, többek között Václav Klaus államfő is megalapozatlannak tartotta. Miután Csehország polgárainak 60%-a hivatalosan is ateistának vallja magát, az egyházaknak nincs jelentős társadalmi befolyásuk. Részben ez magyarázza, hogy 2008 nyarán a Topolánek-kormány – amely mindössze egyfős többséggel kormányzott – az egyházi kárpótlás ügyében már a parlamenti bizottságokban meghátrálni kényszerült, és ez a kormány által vállalt többi reformfeladat (pl. egészségügy) végrehajtását is veszélyeztette.1

A helyzetet jól jellemzi, hogy éles vita tárgya volt a prágai Szent Vitus-székesegyház tulajdonjoga is. Csaknem másfél évtizedes pereskedés után, 2007-ben a cseh legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a tulajdonosi jogok az államot illetik meg, mert a katedrálist nagyrészt a polgárok adakozásából építették és állami pénzekből fejezték be. A műemlék a cseh államiság jelképe. Miloslav Vlk prágai érsek ezt a verdiktet bírálva bejelentette, hogy perújrafelvételt kezdeményez.2

2011 nyarán újrakezdődtek a tárgyalások. Az állam és 17 csehországi egyház képviselői végül abban egyeztek meg, hogy (i) az egyházak konkrétan visszakapják egykori vagyonuk 56%-át – erdőket, termőföldeket, halastavakat, épületeket –, amelynek becsült értéke 75 Mrd korona (≈ 3 Mrd €); (ii) a fennmaradó részért az állam 59 Mrd koronát (≈ 2,3 Mrd €) fizet ki kárpótlásként várhatóan 2030-ig; (iii) 2030-ban megszűnik az egyházak állami támogatása is. Ezekre a vitákra reagálva Miloslav Vlk, aki ekkor már nyugdíjba vonult a prágai érseki székből, azt tanácsolta, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a csehországi egyházak felajánlhatnák az államnak, hogy halasszák későbbre az egykor államosított egyházi vagyon visszaadását. A cseh katolikusok egykori vezetője szerint az egyházak ezzel a gesztussal hozzájárulhatnának az ügy elfogadható megoldásához, ugyanakkor csökkentenék azt a feszültséget, amely az egyházi kárpótlás kapcsán kialakult a társadalomban.3 Végül a cseh törvényhozás alsóháza 2011. november 8-án szavazta meg az egyházi kárpótlási törvényt. Bonyolította az ügyet, hogy indirekt módon az egyházi kárpótlás is érintette a Beneš-dekrétumok ügyét. Klaus államfő ugyanis előre közölte, hogy csak akkor írja alá az egyházi kárpótlásról szóló törvényt, ha a tervezett egyházi kárpótlás legfeljebb 1948. február 25-ig – a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel napjáig – nyúlik vissza. A törvény 2012-ben lépett életbe, 2013. február 22-én pedig a kormány és az egyházak képviselői aláírták a részletekre vonatkozó jogi megállapodást. Ezzel azonban a történet nem ért véget. Cseh értelmiségiek egy csoportja 2013 nyarán Ferenc pápához fordult azzal, hogy utasítsa a cseh klérust, hogy ne éljen a kárpótlás lehetőségével.4 Hogy a pápa reagált-e, azt nem tudni, de tény, hogy 2013 októberében a klérus a prágai vár, Hradzsin egyes épületeinek restitúciójáért jogi harcot indított – vagyis a viták még mindig nem zárultak le,5 sőt még a 2013 októberében megtartott országgyűlési választásokon, illetve az azt követő koalíciós tárgyalásokon is az egyik fontos vitapont volt a nagy nehezen elfogadott törvény újbóli módosítása.6 Nem meglepő módon a 2014 tavaszán újonnan megválasztott kormány tárgyalásokat kezdeményezett a pénzbeli kárpótlások összegének radikális, 13 Mrd koronás csökkentéséről. Ezt az egyházak nem fogadták el, amire a kormány úgy reagált, hogy akkor megadóztatják a pénzbeli juttatást.7 A vita új fordulatot vett 2019 elején, amikor az Országgyűlésben is mandátummal rendelkező Cseh Kommunista Párt az egyháznak juttatott kárpótlást pénzbeli adóval javasolta sújtani.

Oroszországban a földtulajdon korlátozása valamilyen formában mindvégig fennmaradt, ám Putyin elnök fontos kivételt tett az ortodox egyházzal. Az egyházi javak visszaszolgáltatása tárgyában hozott törvény olyan mennyiségű termőföldet juttatott vissza, hogy az egyház lett az egyik legnagyobb földbirtokos.

2020-ban a többszörös határváltozásokon átment Montenegróban a szerb–montenegrói együttműködés és konfliktus körébe bekerült az ortodox templomok tulajdonlása. Miután a két ország között nagyon megromlott a viszony, a montenegrói törvényhozás úgy rendelkezett, hogy a különféle egyházak csak akkor tarthatják meg ingatlanaikat, ha azokkal már bizonyíthatóan 1918 előtt – vagyis a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulása előtt – is rendelkeztek. Ez a megoldás nyilvánvalóan sérti a szerb ortodoxok érdekeit, és oda fog vezetni, hogy 5-600 ingatlanukat kénytelenek lesznek átadni az egyébként is függetlenedni akaró montenegrói ortodox egyháznak.8