Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

Az időrend kezelése

Miközben munkám legfontosabb célja, hogy az 1988 óta eltelt három évtizednyi időszakról teljes körű beszámolót kínáljon, a könyv szerkezete nem az időrendiség logikáját követi. Minden fejezet egy problémakört mutat be, az időrendiség logikája csak az egyes fejezeteken belül érvényesül. Ezt a szerkesztési elvet nem sikerült minden esetben kompromisszummentesen végigvinni – esetenként meglehet, hogy egy-egy alfejezet a könyv más helyén szerencsésebb lett volna. Azt is látni kell azonban, hogy a tisztán időrendi tárgyalásnak is lett volna hátulütője: állítások maradtak volna 50–100 oldalon keresztül bizonyítatlanul, egy-egy fontos példát többször is fel kellett volna idézni stb. És az is nyilvánvaló, hogy az olvasók túlnyomó többsége nem regényként – az első laptól az utolsóig haladva – fogja használni ezt a könyvet, hanem kézikönyvként, vagyis egy-egy alkalommal csak egyes részeket olvasva.

16. táblázat. A magyar privatizáció szakaszai, 1988–2023

Sorszám	Időszak	Rövid, közkeletű elnevezés	Sajátosságok
1	1988–1990	Spontán privatizáció	Társasággá alakulás a menedzsment kezdeményezésére, vegyesvállalat-alapítás, részleges privatizációk.
2	1991–1994*	Könnyen értékesíthető cégek eladása	Előprivatizáció, közepes méretű cégek részekre szabdalása és külön értékesítése, néhány nagy értékű tranzakció, kisebb tőzsdei bevezetések.
3	1995–1997*	Kemény mag privatizációja	Energiaszektor, bankszektor privatizációja.
4	1998–2002	A privatizáció leáll	Megmaradt kisebbségi tulajdonrészek értékesítése, állami gazdaságok értékesítése magyar magánbefektetőknek.
5	2002–2007	Újraindítás és a privatizáció lezárása	Néhány nagy tranzakció, az állami vagyonkezelő intézmények összevonását előkészítő jogalkotás.
6	2008–2009	Új Tulajdonosi Program	Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kudarcos kísérlete a privatizáció újraindítására a hazai kisbefektetői kultúra terjesztése érdekében. A programot 8 hónap után felfüggesztették.
7	2010–2023	Visszaállamosítások	Az Orbán-rendszer idején több fontos, egykori állami céget és pénzintézetet államosítottak vissza (részlegesen vagy teljes mértékben) kb. 4000 Mrd Ft-ot fordítva ilyen célokra.

Megjegyzés: * 1991–1997 között a privatizációs bevételek minden évben meghaladták a GDP 1%-át. A legmagasabb arányt 1995-ben sikerült elérni (8,2%). 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben a privatizációs bevételek együttes összege meghaladta a 6 Mrd USD-t.

Forrás: A szerző összeállítása. Lásd még a 11.19. táblázatot és 11.21. táblázatot is.

Természetesen a magyar privatizáció időrendje, a gyorsítások és lassítások időszakainak váltakozása csak nagyon laza kapcsolatban állt a térség más országaiban folyó történésekkel. Így és ezért állt elő az a helyzet, hogy időszakonként más és más országok mutattak fel sikereket, illetve kudarcokat.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_347/#m1259peam1_347 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_347/#m1259peam1_347)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_347/#m1259peam1_347)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6. ábra. A privatizáció alakulása négy visegrádi országban, 1992–2008 (privatizációs értékesítés a GDP %-ában)

Forrás: CESifo DICE adatbázis, http://www.cesifo-group.de/portal/page/portal/ifoHome/a-winfo/d3iiv/_DICE_division?_id=6746946&_div=13477773

Az időrendi tárgyalásmód elutasítása nem jelenti azt, hogy ne tartanám rendkívül fontosnak az események mögött meghúzódó sokirányú összefüggések idődimenzióját. Épp ellenkezőleg! Könyvem első fejezetében azt bizonyítom, hogy a magyar privatizációnak – éppen úgy, mint a többi átalakuló ország esetében – voltak előzményei, mi több, az előtörténet újraértelmezése nélkül az 1989 utáni események sem érthetőek. Ezt az összefüggést nevezi a kelet-európai átalakulást elemző szociológiai irodalom útfüggőségnek.1 Mint a 6. ábrán is látható, a 90-es évek második felében Magyarország volt a legeredményesebben privatizáló ország a visegrádi négyek, vagyis a közvetlen versenytársak körében. Ezt követően ez az előny hosszú időre elszállt.