Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

3.5.2. Átalakulás: a testre szabott privatizáció

Mint láttuk, a privatizációs törvényhozás első két hullámában a jogalkotó igyekezett az állami vállalatok társasággá alakítását és privatizációját időben összekapcsolni. Más megfogalmazással ez azt jelentette, hogy az átalakulás nem volt automatikus. Ez viszont azt is jelentette, hogy sok esetben a privatizációig fennmaradt a vállalati önirányítás, ami nem illeszthető bele egy piacgazdasági modellbe. Első lépésként tehát az új társaság(ok) kereteit úgy kellett kialakítani, hogy az új tulajdonos(ok) igényeinek is megfeleljen. A folyamat jellemzésére célszerű új terminus technicust bevezetni – a továbbiakban ezt testre szabott privatizációnak fogjuk nevezni.

Az ÁVÜ belső előírásai – igen átgondolt módon – pontosan megszabták, hogy ezt a testreszabást milyen technológiai sorrendben kell végrehajtani, milyen szabályokat és milyen érdekeket kell figyelembe venni, mi a feladata az átalakuló vállalatnak és a mi a feladata az ÁVÜ-nek. Ezeket a tudnivalókat egy vaskos kötetbe szerkesztve minden ÁVÜ-s dolgozó megkapta, és a későbbi évek során ennek alapján dolgozott.1 Utólag megállapítható, hogy ez a megoldás szerencsésen egyesítette a centralizált döntéshozatal és az adott vállalat körülményeiből fakadó alkalmazkodás előnyeit. A folyamat két-három év alatt lényegében befejeződött: az életképesnek bizonyult egykori állami vállalatok szabályos gazdasági társasággá alakultak, amelyek jogi és számviteli értelemben csak annyiban különböztek a magáncégektől, hogy a részvények/üzletrészek kisebb-nagyobb hányada állami kézben volt.2

Mind az átalakulási törvény, mind az 1992. évi ÁVÜ-törvény megengedte, hogy az átalakulás során külső tulajdonosok – azaz befektetők – az átalakuló vállalat törzstőkéjének a vállalati vagyont meghaladó részére részesedést vállaljanak.3 Pontosabban: az átalakulási törvény kötelezővé tette a pótlólagos külső tőke bevonását. A privatizációs zsargon ezt nevezte rábővülésnek vagy – elterjedtebb, de kevésbé szemléletes kifejezéssel – tőkeemeléses privatizációnak. Az átalakulás során az új társaság

nagysága,
profilja,
tőkestruktúrája,
tulajdonosi szerkezete és
vezetőinek kiválasztása

minden esetben alkufolyamat eredménye volt. A „testre szabott” jelző éppen erre utalt.

Az átalakuló vállalat köteles

átalakulási tervet
vagyonmérleg-tervezetet

készíteni.

Az átalakulási tervben szerepelnie kell

az átalakulással elérni kívánt gazdasági célnak,
180 napnál nem régebbi vagyonleltárnak,
az átalakuló cég társasági szerződése vagy alapító okirata tervezetének,
az esetleges új tagok szándéknyilatkozatának,
foglalkoztatási és szociális tervnek,
esetleges környezeti károk helyreállítására vonatkozó tervnek,
a dolgozói tulajdonlás megteremtésére és a vagyonjegyek átváltására vagy visszaváltására vonatkozó tervnek,
az esetlegesen leválasztható és önállóan működtethető egységekre vonatkozó tervnek,
igazolás a dolgozói érdekképviseleti szervek tájékoztatásáról, véleményük, szociális és jóléti intézmény esetén egyetértésük csatolása.

A vagyonmérleg-tervezet az átalakulás fordulónapjára készül. Az átalakuló vállalat a vagyonmérleg-tervezetben szereplő belterületi föld értékéről köteles az érdekelt önkormányzatot tájékoztatni. A könyvszakértő által elfogadott vagyonértéknél magasabb vagyonértéket meghatározni, jóváhagyni tilos. A mérleget bejegyzett könyvszakértővel kell ellenjegyeztetni.

Az állami vagyonkezelő szervezet feladatai az átalakulási dokumentumok alapján:

formai ellenőrzés,
az átalakulási elképzelés közgazdasági indokoltságának vizsgálata,
a vagyonértékelés ellenőrzése,
az átalakulási terv jogi véleményezése,
az ágazati minisztérium véleményének beszerzése,
környezeti kár esetén a Környezetvédelmi Minisztérium véleményének beszerzése,
egyeztetés a települési önkormányzattal,
- részvényes (üzletrész tulajdonos) kíván lenni,
- készpénzre tart igényt,
- vagyontárgyra tart igényt,
tisztségviselők (IG-tagok, FB-tagok, könyvvizsgáló) megválasztása során az illetékes minisztérium véleményének kikérése,
a társaság meghatározó tevékenységi körének meghatározásához az illetékes minisztérium véleményének kikérése.

Azon állami vállalatoknak, amelyek átalakulásukat 1993. június 30-ig nem kezdték meg, illetve az önprivatizációs programban nem kötöttek szerződést valamelyik kijelölt szakértővel, az ÁVÜ-törvény 61–65. paragrafusaiban foglalt különös (a fentiekhez képest egyszerűsített) szabályok szerint kellett átalakulniuk. Ez a kényszerátalakulási szabály nem kevesebb, mint 174 céget érintett.4

Az alapeseteket tekintve két fontos döntési pont volt.

Először abban kellett dönteni, hogy kft. vagy rt. legyen az új társaság. Az elsődleges szempont a cég mérete volt. Elenyésző kivételektől eltekintve a nagy cégeket részvénytársasági formában, a kisebbeket kft. formában hozták létre az állami vagyonkezelő szervezetek.5 Ezen túlmenően két további szempont merült fel:
1. dolgozói részvényt csak részvénytársaság esetében lehetett kibocsátani;
2. a privatizációs szervezet számára egyszerűbb volt a részvényértékesítés, mint a többszörös elővásárlási joggal terhelt kft-üzletrészek eladása.
A második döntési pont csak a részvénytársaságoknál, ott is a legnagyobbaknál volt jelentős. Abban kellett ugyanis megalkudni az érintett felekkel, hogy a tulajdonos nélküli állami óriásvállalat utóda nyílt vagy zárt részvénytársaság legyen.

Nyilvános és zárt részvénytársaságok. A nyilvános és zárt részvénytársaság megkülönböztetése a cég elnevezésében kezdetben nem volt lehetséges. Csak A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXII. törvény módosította e tekintetben a Gt.-t, kimondva, hogy „A részvénytársaság elnevezését, a működési forma megnevezésével („nyilvánosan működő részvénytársaság”; „zártkörűen működő részvénytársaság”), illetve rövidített elnevezésében „Nyrt.” vagy „Zrt.” rövidítésével a társaság cégnevében fel kell tüntetni.”

Egy zrt. részvénytársaság ugyan, de a részvényesek köre zárt mind az alapítás, mind a működés során. A részvények nem kerülhetnek nyilvános forgalomba: sem tőzsdén, sem más szabályozott piacon nem lehet az ilyen részvényeket megvenni, csak a részvényesi körbe tartozóktól. A zrt. alapszabályában meghatározható, hogy a részvények kiknek adhatók el, vagy hogy a részvényeseknek elővásárlási joguk van kívülálló harmadik személyekkel szemben. A zrt. alapszabálya széleskörűen korlátozhatja a részvények átruházását.

A törvény hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe már bejegyzett részvénytársaságok az e törvény 156. § (2) bekezdésével módosított Gt. 177. §-ának új, (4) bekezdésében foglaltak teljesítése érdekében a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, de legkésőbb 2006. június 30-ig kötelesek voltak alapító okiratuk, illetve alapszabályuk módosításáról gondoskodni, és az erre vonatkozó változásbejegyzés iránti kérelmet a cégbírósághoz beterjeszteni. A gyakorlatban tehát az történt, hogy a néhány tucatnyi nyilvános – azaz tőzsdei – társaság felvette az Nyrt. nevet, míg a többi – szám szerint közel 4400 – társaság a Zrt. elnevezést.

A legnagyobb cégek átalakításakor mindkét megoldásra volt példa: az OTP esetében a PM a zártkörű rt. formát preferálta, de az ÁVÜ nyomására elállt ettől, a Matáv esetében viszont maga az ÁVÜ kezdeményezte a zártkörű társaságosítást. Természetesen valamennyi döntésnek százmilliókban, sőt milliárdokban mérhető következménye volt – különösen akkor, ha később az állami vagyonkezelő meggondolta magát. Egy kft. átalakítása rt.-vé vagy egy zártkörű rt. átalakítása nyílt részvénytársasággá roppant költséges folyamat!

Jogtechnikailag az átalakulás és a privatizáció mindig két lépcsőben zajlott le. Először az állami vállalatot az ÁVÜ egyszemélyes rt.-jévé (kft.-jévé) alakították, és ezután került sor a részvények (üzletrészek) értékesítésére. Természetesen lehetséges volt, hogy a dátumot tekintve a két szerződés egy és ugyanazon a napon szülessen.

4: Mi legyen az állami gazdaságok földjével?

1989-ben az ország mezőgazdasági területének 16%-án 129 vállalati formában működő mezőgazdasági üzem, ún. állami gazdaság (ÁG) működött. Földterületük 47%-át kárpótlási árveréseken adták el, mivel a termelőszövetkezetek földje nem bizonyult elégnek a kárpótlás során.6 Emiatt az az eredeti – még Raskó György államtitkársága idején kidolgozott – MDF-es koncepció sem tudott következetesen érvényesülni, hogy az állami gazdaságokat kisebb területi egységekre, a korábbi, ún. kerületi határok szerint szétbontva a helyi nagygazdák és/vagy külső vállalkozók vásárolhassák meg tisztességes verseny során. Végül ez történt, de a föld újraelosztása nem így folyt.7

A megmaradt földek tulajdonlására speciális elgondolások és törvények vonatkoztak, de a gyakorlatban ezeket sem alkalmazták teljesen következetesen. Így történhetett meg, hogy az állami gazdaságok részvénytársasággá alakításakor a termőföld nem került az új cég tulajdonába, azt az állam de jure elvonta. Ilyen módon viszont az új vállalkozások bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen föld nélkül kockázatos dolog távlatos fejlesztésekbe fogni, legyen szó akár növénytermesztésről, akár állattenyésztésről. Másfelől viszont ez a szabály három állami gazdaság esetben mégsem érvényesült (Bábolna, Orosháza, Zalaegerszeg), vagyis ez a három társaság tulajdonosa lett az általa megművelt földterületnek. Később persze – politikailag, jogilag, gazdaságilag is igen komplikált és költséges módon – végül e három társaság földvagyonát is elvonták az állami vagyonkezelő szervezetek, mert éppen a földvagyon léte tette lehetetlenné a privatizációt.8

Mint két évtizeddel később kiderült, a haszonbérleti jog biztonságát a politika – mind országos, mind helyi szinten – hajlamos volt rövid távú érdekek mentén aláásni. Rendszeresen ez történt – például – 2010 után, amikor a kormány utasítására a Nemzeti Földalap felmondta a korábban privatizált, és így részvénytársasági formában működő nagyvállalat földbérleti szerződését és a táblákat kedvezményes feltételek mellett új bérlők között osztotta szét.9

A testre szabott átalakulásnak, mint privatizációs technikának, számos előnye és számos hátránya volt. Jó volt abból a szempontból, hogy a lehető legszélesebbre bővítette azt a kört, amelynek az érdekeit a vállalat átalakításakor figyelembe kellett venni. Az ÁVÜ és az ÁV Rt. mellett szerepet kaptak az új tulajdonosok (ha voltak), a menedzsment, az érintett település önkormányzata, az ágazati minisztérium, a környezetvédelmi és a versenyhivatali hatóságok, a szakszervezetek stb. Esetenként viszont éppen ez bizonyult a legnagyobb hátránynak: több hónapos alkufolyamat után sem sikerült kompromisszumot kötni, s végül olyan öszvérmegoldások jöttek létre, amellyel senki sem volt megelégedve.

Bebizonyosodott, hogy a minden szempontból korrekt átalakításra sokszor két-három év sem elegendő. A számviteli, jogi, környezetvédelmi és telekkönyvi ügyek évtizedes kuszaságát nem lehet egyik évről a másikra felszámolni. Például a Matáv Rt. esetében öt évvel az átalakulás után még mindig rendezetlen volt több ezer kilométer földbe fektetett kábel szolgalmi joga, éveket vett igénybe, amíg ezeket a földtulajdonosokkal (esetenként új tulajdonosokkal) utólag rendezni lehetett és a megállapodásokat a több száz földhivatal hiánytalanul bejegyezte. De ugyanez történt az MVM és a Mol átalakításakor is.

Tucatjával akadtak példák arra, hogy egy vállalat átalakulása éveken át is húzódott egy gyári bölcsőde vagy egy sportpálya leválasztásával kapcsolatos vita miatt. Így történt a MOM privatizációjánál, ahol az ÁVÜ alapjában véve a gyár ingatlanait kívánta áruba bocsátani,10 de beleütközött abba, hogy a gyár területén szakmunkástanuló iskola működött. Az iskola megszüntetéséhez az önkormányzat hozzájárulására lett volna szükség. Az önkormányzat viszont az iskoláról csak a MOM kultúrháza ellenében lett volna hajlandó lemondani. Bár a kultúrház értéke nagyobb volt – nagyobb, mint amennyi önkormányzati részesedésként járt volna –, mérlegelésre azért nem volt lehetősége az ÁVÜ-nek, mert az iskola megszüntetése nélkül a terület értékesíthetetlenné vált volna.11

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_5988/#m1259peam1_5988 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_5988/#m1259peam1_5988)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_5988/#m1259peam1_5988)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3.2. ábra. A Magyar Optikai Művek egyik népszerű terméke és gyárépülete az 1960-as években

Forrás: http://index.hu/tech/2016/10/10/husz_eve_lett_folddel_egyenlove_a_mom/

A konstrukcióba több helyen is beépítettek független ellenőrzési pontokat (vagyonértékelők, auditorok, ÁVÜ, minisztériumi kontroll stb.). A rábővüléses átalakulás során ugyanis különösen kiélezett formában merült fel az átalakuló vagyon és a rábővülés ellentételeként megjelenő készpénzbefektetés egymáshoz viszonyított értékelése. Itt ellentétes érdekek ütköztek: a rábővülőnek az volt az érdeke, hogy az átalakuló vagyon relatíve leértékelődjön, és ő, mint új befektető, készpénzéért cserébe lehetőleg minél nagyobb tulajdoni hányadot kapjon.

Ennek a testre szabott privatizációnak az aleseteként foghatjuk fel azokat a spontán privatizációba (3.2.1.) szintén beleértett (és ezért megbélyegzett) átalakulásokat, amelyek során apportprivatizáció történt. Mint Sárközy írja, tulajdonképpen 1989–91 között ez volt az elsődleges privatizációs út Magyarországon.12 Ilyenkor az történt, hogy az állami vállalat megmaradt, de vagyontárgyai és pénzeszközei gazdasági társaságok tulajdonába mentek át, míg az állami vállalat cserébe kft.-üzletrészeket, illetve részvényeket kapott.13 Pejoratív éllel az ilyen tranzakciókat a szakmai zsargon vállalatkiürítésnek nevezte; ennek hol több, hol kevesebb valóságalapja volt. Semlegesebb kifejezéssel vállalatmegkettőződésről is beszéltek.

Jó példa a vállalati megkettőződésre az Ikarus Vállalat és a belőle alakult Ikarus Rt. esete. A két szervezet még 1997 tavaszán is egymás mellett létezett azzal a kis különbséggel, hogy a vállalat egy nagy halom peres követeléssel megterhelve felszámolás alatt állt, míg a buszgyár vagyona, terhei és dolgozói a részvénytársaságban voltak. Hasonló megkettőződést élt át a Keravill14 is.

Kevésbé ismert, hogy a Röltex Kereskedelmi Vállalat15 is hasonló módon kettőződött meg. A vállalat 1989 decemberében 100 M Ft tőkével részvénytársaságot alapított, amelybe értékbecslés nélkül apportálták az üzlethálózat nagyobb hányadát. Ebben a cégben a később elhíresült Lupis József és egy osztrák befektető, a Werla cég szerzett irányítói pozíciót, míg a többi részvény az Artex-hez (10%), az ÁVÜ-höz (15%), illetve a dolgozókhoz (19%) került. Lupis és osztrák társa azonban 1991 októberében meggondolta magát, ki akartak szállni a cégből. Közvetlen tárgyalások során a Bankár Kft. lépett helyükre, mely nyomban hozzákezdett a cég boltonkénti értékesítéséhez. A maradék vállalatból 1993. június 30-án az ÁVÜ kft.-t csinált, amelynek feladata az rt. alapításával kapcsolatos szabálytalanságokból adódó perek vitele, valamint a maradék vagyontárgyak értékesítése volt. 1994-ben az ÁVÜ stratégiát váltott: pályázat útján meghirdette a nála maradt részvények – és az átalakulás után kibocsátott és általa lejegyzett kötvények – értékesítését. A pályázatot, melynek eredményét néhány nappal az 1994. évi választások második fordulója után hirdették ki – természetesen a Bankár Kft. nyerte, mely kárpótlási jeggyel és némi készpénzzel fizetett.16 Amint a Bankár a dolgozói részvények felvásárlásával teljes mértékben birtokon belülre került, részvényeit eladta egy másik befektetői csoportnak, a Kordaxnak, amely 1994-ben már 96 százalékot birtokolt az addigra 35 boltra apadt láncban. A cég forgótőkehiány miatt 1996-ra a fizetésképtelenség közelébe került, a boltokba elvétve érkezett áru, az elfekvő készletek kiárusításából a korábbi forgalom 25–30%-át érte el. Az időközben eladósodott Kordax újonnan létrehozott társaságokba vitte a legjobb Röltex-üzletek bérleti jogát, majd – a Kordax társaságiadó-hátraléka miatt – az APEH lefoglalta a Röltex 62,5 százaléknyi részvénycsomagját. A cég a következő években már csak vegetált, sorra zárták be üzleteit, 1998-ben pedig megindult a felszámolás.

A vállalatmegkettőződés tehát – mint a fenti példákban is – többnyire a szanálással volt egyenértékű. A vállalat életképes részei kerültek át a társaságba, az életképtelen vagy terhes elemek (pl. vesztésre álló perek) pedig a felszámolásra ítélt vállalatban maradtak. Különösen elterjedt volt a vállalatmegkettőződés a kereskedelemben és a vendéglátóiparban. Ebben a szektorban meglehetősen gyakori volt az üzletek, éttermek egyéni magántulajdonba való „kiszervezése”, s ami hátramaradt, az többnyire értéktelen „kocsmahivatal” volt, például egy irodával, néhány adminisztrátorral és milliós kifizetetlen számlákkal.

5: Spontán privatizáció az ÁVÜ megalakulása után – Transelektro

Arra az állításra, hogy a spontán privatizáció technikáit nem csak az Antall-kormány megalakulásáig alkalmazták, jó példa a Transelektro külkereskedelmi vállalat eladása 1992 tavaszán. Csak érdekes, és talán fontos adalékként érdemes megemlíteni, hogy a Transelektrot 1950-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) alapította,17 hogy azon keresztül bonyolítsa külföldi pénzügyeit. A cégjogi bejegyzés csak 1958-ban történt meg.

Alapjában véve itt is a megkettőzés technikáját alkalmazta a menedzsment. Az első lépésben az állami vállalat alapított egy saját rt.-t, és ide csoportosították a vagyon jelentős részét. Ennek az rt.-nek a 30%-os pakettjét több mint 100 tulajdonos alkalmazott között osztották szét. Később – a maradék vagyonnal – maga az állami vállalat is átalakult, és ezt a kft.-t vette meg 800 M Ft-ért az ÁVÜ-től E-hitellel, 10 éves halasztott fizetési konstrukcióban a cég 12 vezetője által alapított Management Vagyonkezelő Kft.18 Ily módon a menedzsment hozzájutott a részvénytársaság többségi pakettjéhez is. A kft. ügyvezetője a Transelektro korábbi vezérigazgató-helyettese, Székely Péter lett – helyet cserélve elődjével. Az egész vállalkozás legfőbb értéke a belvárosi székházingatlan, illetve a vezetők szakmai tudása, kapcsolati rendszere volt.19

1	Már a kézikönyv (ÁVÜ, 1993b) címe is sok mindent elárult: Mit kell tudni egy vagyonügynöknek?
2	Számos posztszocialista országban sokkal tovább tartott az átalakulási folyamat. Szerbiában – például – még 2011 elején is több mint 600 olyan állami cég volt, amely csak neve szerint volt gazdasági társaság, az általa használt eszközök (gépek, épületek stb.) nem is szerepeltek a mérlegében.
3	Az átalakulás jogtechnikai részleteiről lásd Tárkány–Skultéty–Botka (1992) kézikönyvét.
4	ÁVÜ (1993b: 10-11), Privinfo-évkönyv (1992: 724–727).
5	Csak jóval később, a 2000-es évtized második felében vált viszonylag elterjedtté az a gyakorlat, hogy a korábban rt. formájában működő társaságok kft.-vé alakultak „vissza”. Ezt a tulajdonosok általában azzal indokolták, hogy egy kft. működtetése egyszerűbb és olcsóbb. Látványos példa volt erre a 11 ezer főt alkalmazó, 12 gyártelepet működtető GE Hungary Zrt. kft.-vé alakulása 2009 szeptemberében (GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Kft.). A privatizáció útján létrejött nagy cégek közül 2010 folyamán már kft. formájában működött a Spar, az Electrolux, az Alcoa-Köfém, a Michelin stb. is.
6	Burgerné (2017).
7	Raskó György visszaemlékezése a Klubrádió „Szabadság, elvtársak” c. műsorában, 2019. június 14-én.
8	1994-ben az MDF-kormány egyik utolsó intézkedése volt, hogy törvényben tiltotta meg a gazdasági társaságok termőföld-tulajdonlását (6.2.1.). Természetes személyek viszont nem voltak képesek és adózási okok miatt nem is voltak hajlandók tízmilliárdos értékű gazdaságokat megvásárolni.
9	Ez történt 2015 nyarán a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-vel, amely az általa bérelt 8 ezer hektárból ily módon 3 ezret veszített el, amikor 46 „új” gazdát és céget hozott helyzetbe a Nemzeti Földalap (NSZ, 2015. júl. 25.).
10	A rendszerváltáskor a teljesen eladósodott MOM több kisebb rt.-re és kft.-re bomlott, egyes részlegek pedig meg is szűntek. A Csörsz utcai telephelyet egy német befektető vette meg. A gyárat 1996 nyarán kiürítették, majd az épületeket – a Fotex tulajdonába került optikai épület kivételével – mind egy szálig lebontották. A cég 1998-ban jogutód nélkül megszűnt, nevét a helyén épült bevásárlóközpont és lakópark őrzi, szellemiségét (és részben a MOM betűszót) pedig több kisebb, máig sikeresen működő cég (http://index.hu/tech/2016/10/10/husz_eve_lett_folddel_egyenlove_a_mom/).
11	Lásd az ÁVÜ IT 1992. nov. 25-i döntését.
12	Sárközy (1993: 55).
13	Sárközy (2009: 22).
14	Az 1949-ben alapított, majd névváltoztatással Keravill néven ismertté lett vállalat 1992-ben került privatizálásra. Az új tulajdonos, a Fotex-csoport 2004-ben szüntette meg végelszámolással. A betűszó feloldása: Kerékpár, Rádió és Villamossági Vállalat (HVG, 2004. dec. 18.).
15	Ez a cégnév is betűszó. Feloldása: Rövidáru és Lakástextil Kiskereskedelmi Vállalat. Az 1950-ben alapított Röltex emblematikus figurája volt a Röltex Rózsi. 1989-ben közel 50 üzlet tartozott a hálózatba.
16	Lásd az ÁVÜ IT 1994. máj. 25-i döntését; Heti Privinfo, 1994. aug. különszám, 52; valamint az Élet és Irodalom oknyomozó riportsorozata (2000. máj. 12-től).
17	Kenedi (2004).
18	Privinfo-évköny (1993: 375), HVG, 2006. jan. 28.
19	Pénzügykutató Rt. (2008: 28–29).