A cég kockázati tőkés nagytulajdonosa, a Mid Europa Partners tehát ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy értékesítse a cégcsoportban meglévő 97,2%-os részesedésének jelentős részét. Ez nem volt véletlen, az akkori várakozások ugyanis arról szóltak, hogy az európai szállítmányozási piac, amelynek meghatározó szereplője a magyar vállalat, tovább bővülhet a következő években. Az elsődleges részvénykibocsátás nem csak a Mid Europa Partners részleges exitjéről szólt. A Waberer’s menedzsmentje nagy növekedést is ígért a befektetőknek, amely az organikus bővülés mellett egy sikeres akvizícióra, a Link felvásárlására épült volna. A lengyel fuvarozási cég megszerzéséhez viszont pénzre volt szüksége a Waberer’snek, így a részvénykibocsátás másik fő céljaként 50 millió € friss forrást akartak bevonni a tranzakcióhoz.

A Waberer’s részvényei az IPO során a korábban meghirdetett ársáv alján, 5100 Ft-on mentek el végül. A kibocsátásból a Waberer’s bruttó 50, nettó 45 millió € bevételre tett szert, vagyis elegendő forrása lett ahhoz, hogy 32 millió €-ért felvásárolja a Linket. Az értékesítő részvényes Mid Europa Partners számára a kibocsátásból származó bruttó bevétel kicsivel több mint 29,6 millió € volt. Az értékesített teljes mennyiség 82 %-át intézményi befektetők, 17,7%-át kisbefektetők, 0,23%-át pedig a cég munkavállalói vásárolták meg. Az 5100 Ft-os árfolyammal számolva a szállítmányozási cég akkori piaci kapitalizációja elérte a 90,2 Mrd Ft-ot, amely alapján a hatodik legnagyobb vállalatként debütált a magyar tőzsdén.

Több szempontból viszont gyenge lett a kibocsátás, hiszen csak az ársáv alján mentek el a papírok, a felkínált mennyiségnek csak kis részét jegyezték le a befektetők és a folyamat az IPO a cég alkalmazottainak teljes érdektelensége mellett zajlott le. A nagytulajdonos, a Mid Europa Partners exitje pedig gyakorlatilag kudarcba fulladt, hiszen akár 8,64 millió darab részvényt is eladott volna, de végül csak 1,8 millió darabot értékesített. Ebben fontos szerepet játszott az is, hogy az intézményi befektetők nem voltak túl aktívak az IPO során, a külföldi és hazai intézmények a zártkörű kibocsátás idején kevesebb mint a felét jegyezték le a számukra elérhető részvénymennyiségnek. Piaci megfigyelők annak idején több dolgot is felsoroltak azzal kapcsolatban, miért voltak ennyire óvatosak az intézményi befektetők. Az egyik legnyomósabb érvük az volt, hogy bár a Waberer’s részvényei az iparági átlaghoz képest olcsónak tűntek, valójában csak néhány nagyobb vállalat magas árazása húzta fel az átlagot, több versenytárshoz képest pedig inkább drágák voltak a magyar cég papírjai. Ráadásul ha el is fogadták volna az átlaghoz mért diszkontot, az nem kárpótolta volna őket a lehetséges kockázatokért.

Utóbbiakból tényleg volt bőven, maga a kibocsátó is számtalan kockázatot azonosított a vállalatnál, amelyeket aztán 32 oldalon keresztül soroltak fel a kibocsátási tájékoztatóban, kezdve a kelet-európai sofőrök bérfelzárkóztatásától az üzemanyagárak esetleges emelkedésén keresztül a Waberer névhasználat megvonásáig.

Az idő megmutatta, hogy a lehetséges kockázatokkal kapcsolatos félelmek egyáltalán nem voltak alaptalanok, gyakorlatilag valóra vált mindaz, amitől sokan tartottak. Elszálltak az autópálya- és tranzitköltségek, valamint az üzemanyagárak. 2018 végén ráadásul az Országgyűlés elfogadta a kormány adócsomagját, amelynek többek között fontos része volt az is, hogy csökkentették a 7,5 tonna össztömeg feletti járművekre vonatkozó, úgynevezett kereskedelmi gázolaj után visszaigényelhető adó mértékét.

A régiós munkaerőpiac nehézségeivel, a dolgozók béreinek meredek emelkedésével is szembe kellett néznie a vállalatnak. Piaci pletykák szerint a szektorban tapasztalható bérrobbanást nem is követte le teljes mértékben a Waberer’s, ezért tömegesen mondtak fel a sofőrjei. Ezzel kapcsolatban hivatalos tájékoztatást nem tett közzé a vállalat, azt azonban 2018-as harmadik negyedévi beszámolójában elmondta, hogy a szűkös járművezetői kapacitás okozta gondokat új munkaerőpiacok, többek között Szerbia és Ukrajna bevonásával akarta megoldani (magyarán: sofőrimporttal).

A kelet-európai sofőrök bérfelzárkóztatásával kapcsolatos kockázat közelebb került, illetve még mindig nem árazódott ki. Az Európai Parlament tavaly májusi ülésén ugyanis megszavazta, hogy az ideiglenes kiküldetésben másik európai uniós országban dolgozóknak a helyiekkel egyenlő bérek és munkakörülmények járnak. Fontos volt viszont, hogy a nemzetközi közúti fuvarozásra az akkor elfogadott kiküldetési irányelv nem volt érvényes. Az európai szándék szerint ugyanis a nemzetközi közúti fuvarozásra vonatkozó speciális feltételeket külön ágazati törvényben megfogalmazzák majd meg, ám ennek elfogadására még nem került sor.

Sor került viszont a névváltás bejelentésre, miután Wáberer György egykori alapító-vezérigazgató felmondta a névhasználatot. Wáberer az iparágban eltöltött 35 év után döntött úgy 2016-ban, hogy a társaságban még meglévő 41,3%-os részesedését eladja a Mid Europa Partnersnek, amely 2011 óta volt jelen pénzügyi befektetőként a Waberer’sben. Sokan egyébként a mai napig úgy vélik, hogy Wáberer György legendásan kemény, a költségekre végletekig odafigyelő vezetési stílusa volt a kulcsa annak, hogy ebben a rendkívül nehéz iparágban nyereségesen tudott működni a Waberer’s.

A részvényárfolyam 2019 nyarán történelmi mélypontján, 950 Ft környéken járt, vagyis szűk két év alatt az 5100 forintos kibocsátási árhoz képest több mint 80%-ot zuhant az árfolyam. Az esés különösen az utóbbi időszakban gyorsult be, függetlenül attól, hogy a vállalat működésével kapcsolatos releváns, piacbefolyásoló hír nem látott napvilágot.