Pedig az első elméleti útmutatást – a könyvünk első fejezetében (1.1.2.) már említett – Coase évtizedekkel korábban papírra vetette, és az ő munkásságát a tudományos világ még 1991-ben, tehát a magyar privatizáció szempontjából időben, Nobel -díjjal is hitelesítette.1 Az Egyesült Államokban az aukciós értékesítést 1973-tól alkalmazták bizonyos koncessziós eladásakor. Később az amerikai példát más országok is követték – részint a koncessziós, részint a társasági vagyon értékesítése során. A magyar privatizáció irányítói azonban sohasem foglalkoztak behatóan ezzel a lehetőséggel, jóllehet a döntéshozók ösztönösen is tisztában voltak a versenyeztetés árfelhajtó hatásával. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy viszonylag sok esetben – de távolról sem minden esetben – az értékesítés lebonyolítói versenytárgyalásokat, illetve olyan többfordulós értékesítéseket szerveztek, ahol a vevők lehetőséget kaptak a licitálásra. De még ezekben az esetekben is a csak a legprimitívebb technikát, az ún. angol árverést alkalmazták.

Noha a javaslat már a belső szakmai viták során többször is napirendre került, mégis az első nyilvános részvény- és/vagy üzletrészárverésre 2000. február 2-ig kellett várni. Ekkor az ÁPV Rt. egyetlen nap alatt 7 társaság részvényeit kínálta eladásra ebben a formában (3.17. táblázat). Az aukció során közel 257 M Ft névértékű részvényre lehetett licitálni. A legnagyobb tétel a Konsumex Rt. 135 milliós kisebbségi csomagja volt. Ez el is kelt, míg három esetben érdeklődés hiányában nem született üzletkötés.

Harmadik alkalommal, 2008. október 31-én, 14 társasági részesedés közel 615 M Ft kikiáltási összértékben került aukcióra. A legalacsonyabb kikiáltási ár 240 000 Ft, a legmagasabb 385 M Ft volt. Csak 7 társaság esetében volt regisztráció, a többire nem volt jelentkező. De így is 12 perc alatt 194 M Ft bevételt realizált az állami vagyonkezelő. Az aukción szereplő vállalatok közül öt már szerepelt a korábbi árverési körben is, négyre akkor nem érkezett ajánlat, ahogy most sem akadt vevő a Közúti Társaságok Vendégháza Kft., a Makói Hagymakertész Kft., valamint a Kórháztechnikai Ipari és Kereskedelmi Zrt. állami részesedésére. Bár a korábbi aukción nem kelt el a Dunakő Kft., most a vevő kikiáltási áron – vagyis 40 M Ft-ért – vitte el a cég 80%-át. Különös a Róna-IM Kft. helyzete, amely az első árverésen ugyan gazdára lelt, de a Fetivíz Kft. később elállt a már aláírt szerződéstől, kedvezőtlen gazdasági eseményekre hivatkozva, így a vételár árverési biztosítékkal csökkentett összegét nem fizette ki. Az újból meghirdetett cég közvetlen irányítást jelentő részesedése ezúttal is kikiáltási áron kelt el, ez a korábbinál kétmillióval kevesebb, vagyis 136 M Ft volt. Az eladott hét vállalatért – ha valóban mindegyiket kifizették a vevők – összesen 193,57 M Ft-ot kapott az állami vagyonkezelő. 5

A negyedik aukcióra 2009. január 27-én került sor – ezen 16 cég kisebbségi részesedése szerepelt.

Az ötödik árverésre 2009 őszén került sor a nemzetközi pénzügyi válság közepette került sor, amikor az üzleti világnak is, a politikának is ezernyi más fontosabb gondja volt, mint az MNV Zrt. aukciója. Nem is volt számottevő érdeklődés a felajánlott részvények és üzletrészek túlnyomó többségére.