Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

3.6.7. Gyurcsány „Új Tulajdonosi Program”-ja

2008. február 18-án, a közvélemény számára teljesen váratlanul, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök új kezdeményezéssel állt elő. Évértékelő, évadnyitó parlamenti beszédében a miniszterelnök a következőket mondta:

„A következő hónapokban indítandó Új Tulajdonosi Program keretében valamennyi magyar ember számára teremtsünk esélyt arra, hogy tulajdonos lehessen. […] Az Új Tulajdonosi Program lehetővé teszi, hogy állami cégekben pár ezer forint induló befizetéssel akár százezer forint értékű tulajdont vásárolhassanak az emberek, hogy családonként pár százezer, akár egy-két millió forintos tulajdon is összejöhessen. […] A következő hetekben határozzuk meg az állam tulajdonában lévő azon vállalatok körét, amelyeknek jelentős tulajdonhányadát, nyílt vitában meghatározott, mindenki számára egyaránt érvényes ösztönzőkkel és kedvezményekkel felajánljuk valamennyi magyar, illetve huzamosabb ideje Magyarországon élő európai uniós polgárnak. Adjunk részletfizetési, adókedvezményeket, sőt talán valamennyi árfolyamkedvezményt is azoknak, akik azt mondják: teszek én is azért, hogy tulajdonos polgár legyek! Vitassuk meg, hogy milyen vállalatok jöhetnek szóba és milyen kedvezmények adhatók. […] [G]arantálni kell azt is, hogy ne kevesek kezébe kerüljön ez a tulajdon, illetve azt, hogy a kedvezményekből mindenki egyformán részesülhessen. […] Az első perctől arra kell törekednünk továbbá, hogy arra ösztönözzünk mindenkit: tartósan legyen tulajdonos, legyen érdekelt a frissen megszerzett, megvásárolt tulajdon huzamosabb megtartásában. […] A programban szóba jöhető vállalatok, különösen a stratégiailag fontos vállalatok tulajdoni többségét persze továbbra is érdemes megtartania az államnak.”1

Valójában a tőzsdei privatizáció lehetőségének felgyorsításáról Gyurcsány már a 2005-ben megjelent, Útközben című könyvében is elmélkedett, de ennek akkor nem volt különösebb visszhangja, így tehát a kezdeményezés végül is váratlanul jött. Egyfelől váratlan volt, mert a Fidesz által vizitdíjügyben kikényszerített és március 9-ére már ki is tűzött népszavazás ügye volt ezekben a napokban az első számú politikai kérdés. Világos tehát, hogy a kormányfő elsődleges célja az volt, hogy az új javaslattal más témára terelje a közfigyelmet.2 Másfelől azért volt ez váratlan húzás, mert 2008. január 1-én éppenhogy csak felállt az ÁPV Rt. jogutódja, az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a szervezet vezetőinek első nyilatkozatai azt hangsúlyozták, hogy „vége a privatizációnak” és nem folyik semmiféle nagyobb szabású privatizációs akció előkészítése. Figyelemre méltó továbbá, hogy a miniszterelnök nyilatkozatában ki sem ejtette a „tőzsde” szót, cégneveket sem említett, mégis valamennyi kommentátor úgy értékelte szavait, hogy valójában négy nagy, 100%-os állami cég – az MVM, a Szerencsejáték Rt., a Magyar Posta, illetve az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) társaság – tőzsdei bevezetésére készül a kormány.3 Pár nappal később azután a miniszterelnöki honlapon megjelentek ezek a cégnevek is, de új nevek is, mint például a regionális vízműveké.4

Az Új Tulajdonosi Program (ÚTP) lebonyolításához a kormány felállított egy új testületet is, melynek élére Mészáros Tamás, az ÁPV Zrt. egykori elnöke került.5 A testület pár hét alatt el is készítette javaslatait.6 Ez lényegében nem volt más, mint a korábbi KRP-konstrukció felmelegítése: a kormány támogassa, hogy 10-12 nagy értékű cég7 és egy minimálisan 5 Mrd Ft forgalmi értékű, legalább 10 db-ból álló ingatlanalap tőzsdei bevezetését követően a kisbefektetők kedvezményes feltételek mellett vásárolhassanak részvényt.8 A testület szerint észszerűen megállapított kedvezménymértékek (5–10%-os árfolyamkedvezmény, 3–5 éves részletfizetés, adókedvezmény, 0,5–1 millió Ft/fő maximális jegyzés) mellett kb. 800 Mrd Ft-nyi kisbefektetői kereslettel lehet számolni.

Az ÚTP-t kezdettől fogva gyanakvással fogadta a közvélemény, a szaksajtó és a privatizációs szakértők többsége. Ennek – úgy gondolom – elsősorban a 90-es évek első felében erőltetett, kedvezményes konstrukciókkal való feltűnő hasonlóság volt az oka. Csak kevesen vették észre, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt két valóban nyomós megfontolás vezette, amikor útjára indította az ÚTP-t. Egyfelől azt akarta elérni, hogy legalább 200-300 ezer kisbefektetővel bővüljön az a tulajdonosi kör, amelyiknek már van tapasztalata a befektetések világában. „Nem lehet úgy fejleszteni a piacgazdaságot, hogy a lakosság túlnyomó részének ehhez semmi személyes köze nincsen” – nagyjából ez a gondolat járhatott a miniszterelnök-pártelnök fejében. Másfelől, Gyurcsány azért is erőltette az ÚTP-t, mert jól látta, hogy a vagyontörvény nyomán felállt új szervezet, az MNV Zrt. megszületése pillanatától kezdve bénultan vergődött a ránehezedő túlsúly alatt. A KVI, a Nemzeti Földalap és az ÁPV Zrt. feladatait megöröklő szervezet még önmaga menedzselésére is csak korlátozottan volt képes, ezért nem lehetett arra számítani, hogy „magától” folytatná a privatizációt. Vagyis Gyurcsány az ÚTP-n keresztül próbált meg nyomást gyakorolni a szervezetre: tessék folytatni a privatizációt!

12: Az ÚTP mint a thatcheri minta másolása

Az ÚTP meghirdetése nyomán kibontakozott vitákban szinte senkinek sem tűnt fel, hogy a miniszterelnök mennyire tudatosan és mennyire leplezetlen módon a Margaret Thatcher nevéhez kapcsolódó, konzervatív privatizációs politikát próbálta meg lemásolni. Pedig ez a szándék egyértelműen kitűnik a Gyurcsány Ferenchez személyileg is nagyon közel álló, állami megrendelésekkel finanszírozott Demos Magyarország kutatóintézet éppen ezekben a napokban megjelent tanulmányából, melynek már a címe is sokatmondó volt: Privatizáció mint társadalompolitikai eszköz.9 Az egyébként igen rövid, és a cseh, illetve szlovák vócserprivatizációt élesen bíráló tanulmány utolsó oldalain olvashatók a következők : „A – bármilyen minimális – tulajdonnal rendelkező személlyel sokkal könnyebb a kapitalizmus szabályait elfogadtatni.” Sőt a Demos vezetője által is személyesen jegyzett tanulmány szerint valójában a thatcheri modell másolása lehet a módja annak, hogy Gyurcsány Ferenc „kiszervezze” az MSZP szavazótáborát a párt hivatalos politikai bázisa alól. „Sokkal nehezebb, egy – akármilyen minimális – tulajdonnal rendelkező munkást szervezeti, illetve »szocialista« célokra felhasználni.”10

A tervek szerint elsőként 2009. május 31-ig lehetett volna majd jegyezni az Állami Autópálya Kezelő részvényeit, de pár hónappal azután a Mavir, majd az MVM is sorra került volna. Pótlólagos ötletként felmerült egy újabb ingatlanalap kialakítása is.11 A részvényjegyzésben magyar adószámmal rendelkező állampolgár vehetett volna részt, akár 14 éves kor alatt is.

A MVM-et 1000, a Mavirt 100, az ÁAK-t 60 Mrd Ft értékre becsülték az MNV-ben, ami azt jelenthette volna, hogy akár 700 ezer ember is részt vehetett volna majd a programban. A kormány azt szerette volna megcélozni, hogy intézményi befektetők a pakett kétharmad részére, a lakosság annak egyharmad részére tehessen szert. Amennyiben azonban a lakosság felől nagyobb érdeklődés mutatkozna, úgy szabad utat engedtek volna számukra a jegyzésben, hogy ne maradjon le senki a jegyzésről.

Az állam több formában is kedvezményeket akart biztosítani (amennyiben a jegyzés összértéke 250 ezer forint alatti):

3 éves kamatmentes kölcsön;
árfolyamnyereség-adómentesség, amennyiben 5 évnél tovább tartja a részvényt az új tulajdonos;
amennyiben az első három évben nem értékesítik a részvényeket a befektetők, úgy egy bónuszrészvényre lettek volna jogosultak, de csak minden 10. papír után;
visszavásárlási garancia 1,5 éves időtartamra a kibocsátási árfolyamon (mínusz az addigi osztalékok mértéke);
a papírok illetékmentesen örökölhetősége.

Egy személy 250 ezer forint feletti portfóliót is tarthatott volna az ÚTP keretein belül, de az azon felüli részre a kedvezmények nem éltek volna.

2008 őszén azonban – mindenki számára váratlanul – kitört a globális pénzügyi válság, és ennek nyomán október 9-én és 10-én zuhanórepülésbe kezdett a magyar tőzsde, kiszáradtak az állampapírpiacok – az ország a pénzügyi csőd szélére került. Az új döntésre nem kellett sokat várni. Október 10-én Gyurcsány Ferenc – egy 12 pontos stabilizációs program keretében – maga jelentette be az ÚTP felfüggesztését. Más szóval az egész program nem élt többet, mint 8 hónap.12

2019: Matolcsy újrakezdi? A MNB 2019 februárjában publikált 330 pontos versenyképességi programja számos ötletet átvett az Új Tulajdonosi Programból. A 41. pont neve: állami vállalatok bevezetése kisbefektetői részvényprogrammal. Fél évvel később pedig Matolcsy György a BÉT egyik rendezvényén vetette fel ismét azt az ötletet, hogy újabb állami és magánvállalatokat is be kellene vezetni a tőzsdére, kiemelve, hogy bankok tőzsdei bevezetésére is gondolt.13 Azután az ötlet megint hosszú évekre elfelejtődött.

1	Kiemelések tőlem – M. P.
2	A kormányfő döntését bizonyára befolyásolta az a tény, hogy pár héttel korábban, hasonló választás előtti helyzetben a szerb kormánypárt is hasonló akciót indított, s talán éppen ez az akció volt az, ami végül – ha kis többséggel is – a kormánypárt javára döntötte el az elnökválasztást (1.7.2.).
3	Az érintett cégek vezetőit Gyurcsány Ferenc kormányfő két nappal korábban – egy vasárnapi napon, a Parlament épületében összehívott, szigorúan nem nyilvános találkozón – informálta szándékáról. (Székely Gábor, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatójának szíves közlése 2010. ápr. 29-én.)
4	Annak jeléül, hogy ez a döntés mennyire komoly, a kormány azonnali hatállyal 1,6 Mrd Ft-ot csoportosított át a költségvetés általános tartalékból a programmal kapcsolatos „tájékoztatási stratégia kidolgozására és megvalósítására”.
5	A testület elnökén túl a tanács tagja lett Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT elnöke, Pongrácz Tibor, az ÁPV Zrt. FB-jének egykori MDF-es tagja, Hardy Ilona, a Monetáris Tanács tagja, Borsik János (OÉT-munkavállalók), Pataky Péter (OÉT-munkavállalók), Dávid Ferenc (VOSZ OÉT-munkaadók), Németh Ferenc, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanács elnöke, Garai István, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke, Tóth János, a Gazdasági Szociális Tanács elnöke, Jankovics György, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke, Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, valamint Vértes András, a GKI Zrt. elnök-vezérigazgatója. Külső szakértők: Sárközy Tamás, Mohai György, Csikós Bálint, Fellegi Tamás és Rotyis József. Az állandó meghívottak közé tartozott Ficsor Ádám, Fenyő György, Markó Andrea, Iván Gábor, Tátrai Miklós, Molnár Csaba, Szuper József, illetve a kormányzati kommunikáció képviselője.
6	Új Tulajdonosi Program (2008)
7	ÁAK, MVM, Mavir, Posta, Szerencsejáték Zrt. és öt regionális vízműtársaság.
8	Lásd Tátrai Miklós vezérigazgató 2008. jún. 4-én elhangzott PPT-előadását.
9	Dessewffy–Ravasz (2008).
10	Id. mű: 16.
11	21/2008. (X. 6.) sz. RJGY határozat.
12	A Kormány 1069/2008. (XI. 12.) Korm. határozata az Új Tulajdonosi Program felfüggesztéséről. Figyelemre méltó azonban, hogy ez a határozat ugyanakkor utasította a pénzügyminisztert, hogy készítse elő az érintett társaságok hagyományos módon – vagyis különleges kedvezmények nélküli – tőzsdei értékesítését. Lásd 25/2008. (XI. 13.) sz. határozat.
13	https://www.napi.hu/tozsdek-piacok/matolcsy-gyurcsany-ferenc-tozsde-program.691781.html?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link (2019. szept. 19-i letöltés).