Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

3.8. Az állampárt vagyonának széthordása

A Kádár-korszak állampártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) használatában álló pártingatlanok leltár szerinti felmérésére először 1971-ben került sor.1 1977-ben a párt ezt a 7,4 Mrd Ft-ra értékelt ingatlanvagyont, valamint 8,6 Mrd Ft-nyi állóeszközt úgy adta vissza az államnak, hogy a korlátozás nélküli kezelői jogokat megtartotta magának. Pontosabban szólva az 1977 végén született politikai bizottsági döntés, illetve az azt követő titkos minisztertanácsi határozat2 csak arról rendelkezett, hogy a párt nyilvántartásaiban szereplő 2648 ingatlanra vonatkozóan el kell kezdeni a telekkönyvi munkát. Ez közel három évet vett igénybe, mialatt az is kiderült, hogy az ingatlanok fele mégsem volt tisztán párttulajdon – mindenféle egyéb társadalmi szervezeteknek is voltak ilyen jogaik.3

A kérdéssel az MSZMP Politikai Bizottsága 1988 folyamán legalább két alkalommal is foglalkozott. 1988 végén olyan döntés született – a Gt.-re való hivatkozással –, hogy a korábbi döntéseket érvényteleníteni kell, és a párt Központi Bizottsága szerezze vissza a tulajdonjogokat.4 Ekkor ugyanis már sejthető volt, hogy az ingatlan- és médiavagyonon kívül az MSZMP-nek csak jelentéktelen vagyoni értékű, kisebb cégei és vagyonértékű kezelői jogosítványai vannak, melyek csak kiinduló pontjai lehetnek egy jövőbeli újabb vagyonteremtési folyamatnak. Szalai (2001) szerint 40-nél is kevesebb volt a belföldön működő pártcégek száma.5

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) az MSZMP jogutódjaként jött létre az MSZMP XIV. és egyben az MSZP I. kongresszusán 1989. október 7-én. Ezt követően a vagyon egy részét – üdülőket, vadászházakat és más ingatlanokat – a párt a megyei tanácsoknak adta át, de volt, amit a szakszervezetek kaptak meg (pl. a tihanyi pártüdülőt). Az állítólag ugyanekkor készült nyilvántartás az MSZMP összvagyonát 8,37 Mrd Ft-ra becsülte, amit még kiegészített a különféle bankszámlákon elhelyezett kb. 600 M Ft.6

3.27. táblázat. A pártállami intézmények kezelésében és tulajdonában álló vagyon 1988 végén (könyv szerinti értéken, millió Ft)

Megnevezés	Ingatlanok	Gépek, berendezések, felszerelések	Járművek	Összesen
MSZMP	7638	1161	52	851
KISZ	2293	285	5	2 583
Hazafias Népfront	278	18	6	302
Országos Béketanács	10	4	0,4	14,4
MÚOSZ	129	22	2	153
MSZBT	3	3	0,7	6,7
Magyar Vöröskereszt	17	8	5	30
Összesen	10 368	1501	71	11 940

Megjegyzés: A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) és a Munkásőrség nem szolgáltatott részletes adatokat. A SZOT-tól származó szöveges információ szerint 39 ingatlan volt a kezelésükben.

Forrás: A Pénzügyminisztérium kimutatása alapján (MPÉ, 1991: 163–165).

1989 végéig az MSZP csaknem 2300 ingatlant adott le (könyv szerinti értéken 4 Mrd Ft-ot), ebből 140-et Budapesten. A korabeli lista szerint 287 ingatlan maradt a párt kezelésében. A pártvállalatok közül az MSZP átadott az államnak két szimbolikus értékkel rendelkező céget, a Szikra Lapnyomdát és Műszaki Ellátó Vállalatot (az ún. pártgarázst). A műkincsek, festmények, szobrok egy része a Nemzeti Galériába került, más része az illetékes minisztériumhoz.7 A megtartott és eladható pártvagyon része volt – például – az MSZMP által régóta birtokolt 11 újság.8 Ezeket mintegy 500 millió forintért sikerült eladni. Hogy ez pontosan miképpen történt, arról kevés a megbízható információ.9

„Üzleteltünk: adtunk-vettünk, csereberéltünk. És a nyereséget befolyattuk a pártkasszába. Pontosabban: voltak olyan technikák, amelyek – hangsúlyozom: teljesen szabályosan – lehetővé teszik, hogy a pénz a pártközeli vállalkozásba kerüljön, majd ott újra forgassuk, s megint újra, majd azt, ami ebből a pártnak jár, befizessék” – nyilatkozta Máté László, az MSZP egykori pénztárnoka az őszinteség ritka, ihletett pillanatában Bossányi Katalinnak.10 Ennek a történetnek egy másik ága az egykori MSZMP-s pénztárnok, Fabriczki András által 1989-ben alapított Archív Kft. ügye.

A pártvagyon osztogatása és a jogosultsággal kapcsolatos jogvita azonban nem zárult le az 1989/1990-es évek fordulóján. Az MSZP megalakulását elutasító egykori MSZMP-tagok ugyanis már az átalakulási kongresszust követően perre mentek, és maguknak követelték a teljes „örökséget” – mondván, hogy az MSZMP nem szűnt meg attól, hogy a többség átlépett az új pártba, illetve attól, hogy a „régi” MSZMP-tagok – név szerint Thürmer Gyula és hívei – később felvették a Magyar Munkáspárt nevet. Az ebből kinőtt polgári perfolyam még 2017 tavaszán is zajlott.11 Ezek a perek alapjában kérdőjelezték meg az MSZP 1989–90-es vagyonszerzésének jogszerűségét, és ezzel újabb tulajdonjogi perekhez szolgáltattak alapot.

Miután az ún. négyigenes népszavazás az MSZMP-t arra kötelezte, hogy számoljon el a vagyonával, 1990 nyarán az Állami Számvevőszék megkezdte az MSZMP, illetve a jogutód MSZP által elkészített beszámolók ellenőrzését. Az elszámolás eszmei időpontjaként a törvény 1989. szeptember 30-át jelölte meg. Ezek a munkálatok éveken át tartottak.12 Az Orbán-rezsim azonban nem törődött bele a korábban tisztázottnak vélt jogi helyzetbe. A 2012. január 1-én hatályba lépett Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek preambulumában a 4. pont kinyilvánította, hogy az MSZMP teljes vagyona „törvénytelenül felhalmozott vagyon” volt. Más kérdés, hogy sem a második, sem a harmadik Orbán-kormány nem tartotta fontosnak, hogy ebben az ügyben gyakorlati és/vagy jogi lépéseket tegyen az MSZP ellen.

A párt közeli társadalmi szervek vagyonának sorsa. Ennek a történetnek az első fontos állomása volt a Németh-kormánynak az az 1989. június 2-án született döntése, amely megszüntette a társadalmi szervezetek jogát arra, hogy állami tulajdont értékesítsenek.13 Ennek hatására – a törvény hatálybalépésig hátralévő 28 napban – valóságos gründolási láz söpört végig az országon. Mindez erőteljes ellenérzést váltott ki. Különösen a Next 2000 Kft. botránya keltett akkoriban nagy visszhangot, mert kiderült, hogy az egykori állampárt ebbe a frissen alapított cégbe akarta apportálni 1 Mrd Ft-ra becsült teljes ingatlanvagyonát (9.5.1.). Ehhez képest sokkal kisebb vihart kavart a csillebérci úttörőtábor ügye (3.8.2.), illetve a KISZ KB Duna-parti székházának eladása a Magyar Hitelbank Rt.-nek, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Hotel Ifjúság Szálloda és Étterem Vállalat vagy a Villányi úti pártfőiskola14 átjátszása magán- és pártérdekek hálózatát működtető vállalkozásoknak.15 A tiltakozás hatására a Next-tranzackió meghiúsult (9.5.1.), de sok más hasonló tranzakció végbement, és ezek közül csak keveset semmisítettek meg a bíróságok. Nem véletlen tehát, hogy az 1989. november 26-án megtartott négyigenes népszavazás harmadik kérdése éppen az állampárt vagyonának sorsára vonatkozott16 – miután bebizonyosodott, hogy a kerekasztal-tárgyalások során erről a kérdésről sem lehetett megállapodni az MSZMP-vel.

1	A legfontosabb tények összefoglalását lásd Debreczeni (2011: 57–63).
2	Mt. 3339/1977 sz. határozat. Teljes szövegét lásd Juhász (2001: 135).
3	Az állampárt vagyonával kapcsolatos történeti homály – természetesen – nem csak a magyar helyzetre áll. Különösen bonyolult volt a helyzet azokban az országokban, amelyek 1990 után megszűntek, így szükségszerűen vita tárgyává vált a külföldön lévő pártállami vagyon sorsa. Így – például – arányaiban is, abszolút nagyságát tekintve is jelentős külföldi vagyona volt a Szovjetunió és az NDK kommunista pártjának. Az előbbivel kapcsolatos osztozkodási viták még 2010-ben is folytak a két legjelentősebb utódállam, Oroszország és Ukrajna között.
4	MOL (2010).
5	Rövid történetüket lásd id. mű: 207–213. Ebbe a körbe tartozott a Kossuth Könyvkiadó. Juhász (2001) könyvének függeléke valamennyi politikai párt üzleti vállalkozásait felsorolta.
6	A kérdéskör alapdokumentumait lásd MPÉ (1991: 163–186). Ezek közül a legfontosabb: A Pénzügyminisztérium jelentése a társadalmi szervezetek vagyonáról az Országgyűlésnek. A dokumentumot Békesi László írta alá. A fontosabb részeket lásd id. mű: 163–165.
7	NSZ, 2011. dec. 12.
8	Erről a legrészletesebb áttekintés Bárány (2000) és Lipovecz (2014) könyveiben, illetve Zöldi László Fabriczki Andrással készített interjújában (Magyar Média, 2000, 2. szám) található.
9	A pártállami sajtó egy részét az MDF szerezte meg 1991–92 folyamán. Erről az Országgyűlésben többször is vita folyt, 1990-ben pedig egy különbizottság is vizsgálta az ügyet (Pető, 2000: 333–336); Juhász, 2014: 11). 1989-ben még az MSZP tulajdonában volt a Vasárnapi Hírek 100%, az Esti Hírlap és Figyelő 45-45%-a. 1990 tavaszán ezek a lapok átkerültek a párt által alapított Vállalkozásszervezési és Kiszolgáló Kft.-hez, míg 55-55% ott maradt az időközben pártvállalatból állami vállalattá alakult Hírlapkiadó Vállalatnál.
10	Mozgó Világ, 1995, 12. szám. Újraközölve: Bossányi (2000: 87–118).
11	Konkrétan a párt kiadója, a Kossuth Könyvkiadó V. kerület, Akadémiai utca 15. szám alatti ingatlanának tulajdonjogáról folyt per. (Nem összetévesztendő a politikatörténeti értelemben híresebb Akadémia utca 17. alatti ingatlannal, amely 1945-től a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának székhelye volt.) A 15. szám alatti épület egy részét a Kiadó, illetve a mögötte alapítóként álló MSZP 1993-ban közel 200 M Ft-ért eladta a Creditanstalt Zrt.-nek. 2016-ban viszont egy polgári perben a bíróság kimondta, hogy ennek az épületnek a tulajdonjoga igenis a „régi” MSZMP-t illeti. A 15-ös szám alatti épülettel kapcsolatos jogvita a napisajtóban többször is felmerült. Lásd például: Magyar Hírlap, 1997. márc. 28.; Magyar Idők, 2017. máj. 19.
12	Az ÁSZ által beszerzett, illetve készített dokumentáció több ezer oldal terjedelmű volt. Ezek összefoglaló elemzését lásd Horváth (2020).
13	A Magyar Közlönyben 1989. jún. 22-én jelent meg a földtörvény módosítása, amely június 30-ával bezárta azt a jogi kiskaput, amely korábban lehetővé tette, hogy egy állami tulajdonban lévő ingatlant annak kezelője – mintha csak sajátja volna – eladjon vagy elajándékozzon (HVG, 2004. szept. 25.)
14	Az iskolát az MSZP úgy alakította át, hogy még 2009-ben is kezébe tartotta. A Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány 1990. július 1-én jött létre. Ezt követően több éven át folyt a normális, „fizetős” felsőoktatási intézménnyé való átalakulás. Az Általános Vállalkozási Főiskola 1995-ban kezdte meg az oktatást: vállalkozásszervezést tanítottak.
15	Ilyen vállalkozás volt – például – a Demisz Gazdasági Iroda nevű szervezet, amit Karl Imre akkori MSZP képviselő vezetett. A Demisz egyébként szövetségként működött 44 tagszervezettel. (HVG, 2004. szept. 25.). Megalakulását követően elnöke Nagy Imre, egyik alelnöke Gyurcsány Ferenc volt. Mindketten sikeres vállalkozóként folytatták pályafutásukat. Gyurcsány később – mint jól ismert – politikai pályára lépett, és miniszterelnök lett. Nagy Imre soha többet nem állt reflektorfénybe. A KISZ-vagyon sorsáról érdekes részletek olvashatók Rajnai Attila riportjában (Élet és Irodalom, 2006. márc. 24.).
16	„Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról?” – hangzott a kérdés. Ezen a népszavazáson, amelyen a részvétel 58% feletti volt, a válaszadók 95%-a igennel válaszolt. Ettől függetlenül formális értelemben – megszűnéséig – az MSZMP nem számolt el a vagyonával, teljes körű kimutatás utólag sem készült. Az pedig végképp nem történt meg, amit sok szavazó magától értődőnek gondolt, hogy tudniillik a népszavazás után az MSZMP minden vagyonát elkobozzák (Debreczeni, 2016: 53).