Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


Mindenkinek szüksége van irodákra

Az Országgyűlés 1990 szeptemberében – vagyis a választásokat követően szinte azonnal megalkotta azt a törvényt, amely nagyszámú társadalmi szervezettől – párttól, szakszervezettől és egyesülettől1 – elvonta az állami ingatlanok kezelői jogát, és a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményt (ZÁVHKI), a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) jogelődjét bízta meg a kezeléssel (4.3.).2 Ez akkor ideiglenes szabályozás volt, de a végleges törvényi rendezés még több mint egy évtizedig késett.3 A törvény születésekor a kormánynak nem volt pontos képe a szóban forgó vagyoni kör nagyságáról, így eleinte az önbevallás módszerére alapozták az eljárást. Ennek nem sok foganatja volt, ezért egy évvel később a Pénzügyminisztérium rendeletet adott ki az összeírásra vonatkozóan. Így 112 szervezet 663 ingatlanát azonosították, a 90-es évek közepén azonban már 800–1200 ingatlanról – könyv szerinti értéken mintegy 20 Mrd Ft értékű épületvagyonról – beszéltek a KVI munkatársai. Általánosságban azonban elmondható, hogy a pártingatlanok esetében a végső döntést nem az államapparátus, hanem az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága (OTSZB) hozta.

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave