Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

3.8.1. Mindenkinek szüksége van irodákra

Az Országgyűlés 1990 szeptemberében – vagyis a választásokat követően szinte azonnal megalkotta azt a törvényt, amely nagyszámú társadalmi szervezettől – párttól, szakszervezettől és egyesülettől1 – elvonta az állami ingatlanok kezelői jogát, és a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézményt (ZÁVHKI), a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) jogelődjét bízta meg a kezeléssel (4.3.).2 Ez akkor ideiglenes szabályozás volt, de a végleges törvényi rendezés még több mint egy évtizedig késett.3 A törvény születésekor a kormánynak nem volt pontos képe a szóban forgó vagyoni kör nagyságáról, így eleinte az önbevallás módszerére alapozták az eljárást. Ennek nem sok foganatja volt, ezért egy évvel később a Pénzügyminisztérium rendeletet adott ki az összeírásra vonatkozóan. Így 112 szervezet 663 ingatlanát azonosították, a 90-es évek közepén azonban már 800–1200 ingatlanról – könyv szerinti értéken mintegy 20 Mrd Ft értékű épületvagyonról – beszéltek a KVI munkatársai. Általánosságban azonban elmondható, hogy a pártingatlanok esetében a végső döntést nem az államapparátus, hanem az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága (OTSZB) hozta.

Ugyanakkor bizonyos szervezetek – így például – a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja is megúszta az államosításnak ezt a hullámát. A helyzet így maradt 1992-ig, amikor viszont a vagyon – 7 darab ún. alkotóház,4 közel 400 műteremlakás, az Alap budapesti székháza, két cég,5 néhány lakás és bérelt ingatlan – az újonnan kreált Magyar Alkotóművészeti Közalapítványhoz (MAK) került, míg az egykori Alap-tagok, mintegy 7 ezer művész a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe lett „átrakva”. Ez az állapot egészen 2011-ig fennmaradt, amikor is a 2. Orbán-kormány rendeleti úton megszüntette a MAK-ot, vagyonát pedig teljes mértékben elvonta, és egy – újonnan kreált – nonprofit társaságba rakta. A nonprofit társaság felett a tulajdonosi jogot az MNV Zrt. gyakorolta.6

Hányatott volt a sorsa a budapesti TIT-székháznak, az ún. Kossuth Klubnak a Múzeum utca 7. szám alatt. A műemlék ingatlant ugyanis 1954 óta folyamatosan a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat használta, azonban arra törvényes jogcímmel soha nem rendelkezett. Az ügy végül 2011 novemberében azzal zárult, hogy az MNV Zrt. 20 éves vagyonkezelési szerződést kötött a Kossuth Klubot működtető egyesülettel.7 Hasonló volt a története a budapesti Kossuth téren 1972-ben épült irodaháznak, amelyet eredetileg a Magyar Gazdasági Kamara és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége kapott meg használatra, majd később a tulajdoni jog is rájuk szállt. Az értékét évről évre vesztő épület sorsa még 2013 végén is bizonytalan volt.8

A volt MSZMP Pártfőiskola budapesti Ajtósi Dürer sor 19–21. alatti ingatlana a rendszerváltás után az ELTE kezelésébe került. Az államtól 2007-ben vásárolta meg az Aurec Capital Kft., amelyet akkor a sajtó az izraeli Ehud Amirhoz, az Autóker Holding korábbi irányítójához kötött. A vételár meghaladta a 6 Mrd Ft-ot. Az új tulajdonosok 5 csillagos szállodát és irodaparkot akartak létrehozni a területen, amely a főváros egyik legértékesebb telke, hiszen a Városliget szomszédságában fekszik. Ismeretlen okok miatt a projekt éveken át el sem kezdődött. Végül 2016-ban a 3. Orbán-kormány kényszerfelszámolás útján próbálta megszerezni a telket, mert az volt a terv, hogy a Városligetből távozni kényszerülő Nagycirkusz költözik majd az Ajtósi Dürer sorba.9

A pártok ingatlanszerzései. Az ingatlanokkal foglalkozó, ideiglenesnek szánt 1990-es törvényt azonban hosszú ideig nem követte újabb, mert ebben a kétharmados többséget igénylő ügyben a parlamenti pártok nem tudtak egyezségre jutni. Miközben nemzetgazdasági mértékkel mérve filléres vagyonokról folyt a vita az Országgyűlés fórumain és a sajtóban,10 itt a pártok finanszírozási helyzete szempontjából nagy jelentőségű kérdésről volt szó. Valamennyi politikai párt számára fontos volt, hogy mennyi ingatlant kap, hogy megtarthatja-e az 1989/90-es évek zavaros pillanataiban „megszerzett” ingatlanát, és van-e ahhoz joga, hogy az ingyenesen megszerzett ingatlant hasznosítsa. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy ez a folyamat nagyon-nagyon elhúzódott, s az sem volt véletlen, hogy egy-egy pártingatlan adásvétele kapcsán nagy visszhangot kiváltó, hosszan elhúzódó botrány robbant ki, és minden párt rákényszerült arra, hogy előbb-utóbb eladja és/vagy kisebbre cserélje az ingyen kapott székházat. Tisztán politikai szempontból mindegyik párt jobban járt volna, ha nem tulajdont, hanem többletpénzt kért volna az Országgyűléstől, és piaci alapon bérelt volna a székházát.11

3.28. táblázat. A rendszerváltó pártok ingyen kapott fővárosi székházai, 1990–2007

Párt	Székház címe	Eladás éve	Eladási ár (M Ft)
Fidesz–MDF	Váci utca 38.	1993	1500
MDF	Bem tér 3.	1995	300
KDNP	Nagy Jenő utca 5.	1999	450
SZDSZ	Mérleg utca 6.	1999	533
FKgP	Belgrád rakpart 24.	2002	700
MSZP	Köztársaság tér 27.	2007	900

Megjegyzés: A további részleteket lásd Juhász (2001) könyvében.

Forrás: Népszava, 2007. nov. 15.

2005 decemberében, a választások előtti őszi–téli ülésszak utolsó napján a privatizációs törvény módosítása tett volna pontot a folyamat végére. A politikai pártok ingyenes irodahasználata megszűnt volna, de lehetőséget kaptak arra, hogy a de facto birtokukban lévő ingatlanokat bérbe vegyék, illetve kedvező feltételek mellett megvásárolják. (Ekkor már több mint 1000 ingatlan volt egyébként is politikai pártok tulajdonában.) A törvényt azonban Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó aláírni, s ezzel az ügy rövid időre megint ad acta került.12 A 2007. évi tavaszi ülésszakon – szokás szerint a legutolsó ülésnapon – megint előkerült az ügy. Az új döntés lényege az volt, hogy kedvezményes MFB-kölcsönökből, állami kezességvállalás és ingatlanfedezet mellett vehetik meg a pártok az általuk használt ingatlanokat. Sólyomnak azonban ez a megoldás sem tetszett, így a törvényjavaslat megint visszakerült az Országgyűléshez.13 A törvény tehát módosult néhány ponton,14 és lassult a végrehajtás is. 2008 közepére azonban lezárult a folyamat: 115 ingatlanról született adásvételi szerződés, 2 Mrd Ft összértékben.15

3.29. táblázat. A parlamenti pártok és az MNV Zrt. közötti ingatlantranzakciók alapadatai, 2007–2009

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_6622/#m1259peam1_6622 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_6622/#m1259peam1_6622)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_6622/#m1259peam1_6622)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Forrás: NVT 2008. évi beszámolója, 24. oldal.

A civil szervezetek vetélkedése. Csak 1997-ben született törvény arról, hogy a társadalmi szervezetek tulajdonában volt ingatlanokat miként lehet értékesíteni, de ez a törvény16 sem fedte le a nyitott kérdések teljes körét, ezért két év múlva módosítások születettek,17 majd egy évvel később – tehát 2000-ben az Országgyűlés utolsó munkanapján – még újabbak.18 Már eleve vitatott volt, hogy az Országgyűlésnek joga van-e ebben a kérdésben megkerülni a kétharmados szabályt. A kormányzó pártok úgy vélték, hogy igen, az MSZP meg úgy, hogy nem.

Az 1997-es döntés szerint azok a szervezetek, amelyek már 1990 szeptemberében is használták az ingatlant, még 1998/99-ben minden pályázat nélkül tulajdonukba kapták a helyiségeket. Egyes vélemények szerint az állam kezében levő, civil szervezeteknek szánt ingatlanvagyon 80%-át ekkor és így osztották ki. A Horn-kormány elsősorban a volt pártállami szervezeteket – mint a Hazafias Népfront, a Magyar Úttörők Szövetsége vagy a Nőszövetség –, illetve ezek utódait jutalmazta. Ekkor 165 szervezet kapott mintegy 360 ingatlant saját tulajdonba. Az 1999-es törvénymódosítás megszavazását követően az igényeket a maradék 20%-ra a KVI-hez kellet benyújtani. A KVI adatai szerint 1700 ingatlanra vagy ingatlanrészre mintegy 1500 pályázó csaknem 4500 pályázatot nyújtott be. Az ingatlanok vagy ingatlanrészek között óriási különbségek voltak: a néhány négyzetméteres tárolóhelyiségtől a működő éttermekig és több ezer négyzetméteres üdülőkig gyakorlatilag mindenféle szerepelt a listán. Az Országgyűlés a pályázatok elbírálását az OTSZB hatáskörébe utalta, amely erre a célra felállított egy ingatlanjuttatási albizottságot. Az albizottság üléseit a KVI-ben tartotta, döntéseikhez a vagyonkezelő által előkészített pályázati anyagokat használta fel.

16: Civilek a pályán

Az OTSZB albizottsága paritásos alapon működött, vagyis minden parlamenti párt egy-egy tagot delegálhatott.19 Az albizottság tagjai: Halász János (Fidesz), Zuschlag János (MSZP), Béki Gabriella (SZDSZ), Szászfalvi László (MDF), Bognár László (MIÉP), valamint István József (FKGP), akinek a halála után Dögei Imre vette át a tagságot. Az albizottság elnökévé a fideszes Halász Jánost választották. Az albizottságban a MIÉP szavazatával általában a kormánytöbbség akarata érvényesült. Más információ szerint az albizottságban általában 5:1 arányban szavaztak – legtöbbször az SZDSZ-es képviselő maradt egyedül. A nyertesek kiválasztásánál legfőbb szempontjuk az volt, hogy helyi kötődésűek legyenek, mondván, hogy ők tudják az ingatlant társadalmilag a leghasznosabban működtetni. A civil szervezetek esetleges politikai, vallási vagy más kötődéseit „elvi alapon” nem vizsgálták.

Ebben az osztogatási folyamatban a legtöbb ingatlant a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kapta, amely csaknem 100 helyiség tulajdonosa lett. A Magyar Vöröskereszt a maga 20 ingatlanával a sokadik helyre szorult. Az elnyert ingatlanok számát tekintve második helyen a Torgyán József felesége által alapított és működtetett Független Női Szövetség (FNSZ) állt 34 ingatlannal. Kabán például egy volt MHSZ-lőtér került a birtokukba, de ingatlanhoz jutottak Veszprémben, Kunszentmiklóson, Székesfehérvárott, Kecskeméten és 19 egyéb településen. Halász képviselő saját egyesületének 18 ingatlan jutott. A Századvég Alapítvány és a Magyar Demokrata c. hetilapot kiadó Magyar Ház Alapítvány kivételesen értékes ingatlanokat kapott. Komplett házat kapott Molnár Oszkár fideszes képviselő magánalapítványa Edelényben, jóllehet az alapítványt csak egy héttel a pályázat után jegyezte be a bíróság. Több irodához és ingatlanrészhez jutott Kecskeméten a Keresztény Társadalmi és Kulturális Közéletért Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke, Ivanics István szintén fideszes képviselő volt.

Az albizottság – saját döntése alapján – zárt üléseket tartott. Döntései nagy részét 2000 decemberében és 2001 februárjában hozta meg. Ekkor elsősorban a vidéki ingatlanok találtak gazdára. A legértékesebb fővárosi és Balaton melletti ingatlanokat csak 2001. június 20-án, a parlamenti szezon vége táján osztotta szét az OTSZB – vagyis nem az albizottság, hanem a főbizottság.20

És mi lett a sportpályákkal? Az ingatlanok egy kisebb csoportjáról, a sportingatlanokról már 1996-ban megszületett a törvényi rendezés, sőt azt követően a privatizáció is viszonylag jól haladt. Ezek a sportpályák többségükben még 1945 előtt épültek, miután egy 1921-es törvény szerint az 1000 főnél nagyobb cégek kötelesek voltak sportpályát, -klubot építeni, illetve üzemeltetni.21 Ez a struktúra gond nélkül fennmaradt az 1945-öt követő évtizedekben is.

A rendszerváltás után persze a helyzet alapvetően megváltozott. A jó helyeken fekvő ingatlanok felértékelődtek,22 a sportlétesítmények üzemeltetési költségei megnőttek. Nagy volt tehát a csábítás az értékesítésre. Ez sem volt azonban gond és vita nélküli folyamat, minthogy itt nagyon vegyes összetételű vagyontömegről volt szó. A jól felszerelt futballpályák és sportrepülőterek milliárdos értéket jelentenek, a vadász- és horgásztanyák, a vízi sporttelepek,23 vitorláskikötők értéke milliárdos nagyságrendű, a feleslegessé vált félkatonai lőterek viszont többnyire értéktelenek.24 Néhány patinás sportegyesület, mint pl. az FTC és a Vasas 1 Ft jelképes díj ellenében 49 évre megkapta az ingatlanok hasznosítási jogát. Az FTC esetében az első döntés a Fidesz–FKgP-kormány, a Vasas esetében a második MSZP–SZDSZ-kormány idején született.25

17: Még a nagy focicsapatokat sem lehetett normális befektetőnek eladni

1995-től Várszegi Gábor volt az MTK labdarúgócsapatának tulajdonosa, sőt 1996 és 2003 között a Ferencváros is az övé volt. 2011-ben Várszegi kiszállt az MTK-ból is. Egy évvel később azonban – az eladási szerződésbe épített visszavásárlási opcióval – rövid időre visszavette az MTK-t, majd pedig halasztott fizetés mellett, továbbértékesítés céljából egy bizalmi emberének, Domonyai Lászlónak adta el az MTK Budapest Labdarúgó Zrt. részvényeinek többségi tulajdonát,26 aki azután 2014 elején az országosan ismert Fidesz-politikus, Deutsch Tamás családi vállalkozásának értékesítette tovább a részvényeket, és Várszegi is eladta Deutschéknak a nála maradt részvényeket.27

Sok-sok meddő kísérlet és 6 tender után 2007-ben az FTC esetében sikeresnek látszó privatizáció kezdődött. Egy skót befektetővel 2008. április 9-én aláírt szerződés szerint megújult volna a labdarúgó-stadion és egy hatalmas bevásárlóközpont is épült volna. A nagy tervekből semmi sem valósult meg, így a magyar állam végül visszavásárolta a Fradit és a futball-pályát (3.9.7.).

A Vasas privatizációja még tovább húzódott. Csak 2011 februárjában sikerült egy olyan befektetőt találni, aki – az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése nélkül is – hajlandónak látszott működtetni a labdarúgócsapatot, vagyis megvásárolnia a Vasas Futball Klub Kft.-t. A vevő a Híd Akvizíciós Gazdasági Tanácsadó Zrt. nevű vállalkozás volt, amely az ismertebb nevű, ám csődbe ment Szeviép Hungary Zrt. kvázi jogutóda volt.28 Azután ez a cég is csődbe ment.29

A harmadik patinás budapesti labdarúgó klub, az Újpest esetében csak a klub maga, az ingatlan vagyon nem került értékesítésre.30 Miután több – az üzleti életben alig-alig ismert – magyar vállalkozó (Lukács Ferenc,31 Tolnai Sándor32) mind sikertelennek bizonyult, 2011 októberében a lila-fehér együttest működtető vállalkozás, az Újpest FC Kft. 95%-os tulajdoni részét egy belga befektető, Roderick Duchatelet vásárolta meg.33 Hogy mik voltak az új befektető tervei-szándékai, azt a tranzakció bejelentésekor nem hozták nyilvánosságra. A vevő és az eladó később perre ment egymással.34 Az állam és a belga befektető viszonya később sem javult. A megoldás az lett, hogy a Mol mint kvázi állami cég – 6,2 Mrd Ft-ért – kivásárolta az újpesti fociklubot és a hozzá tartozó ingatlanokat is.

A győri Rába Művek által szponzorált futballcsapat, a Rába ETO 2001-ben került magánkézbe. Mint utólag kiderült, valójában jórészt állami források terhére történt ez a tranzakció is. A befektető Tarsoly Csaba volt, a budapesti Quaestor brókercég tulajdonosa, aki a győri fiók megnyitása után jutott arra az elhatározásra, hogy érdemes pénzt tennie a helyi labdarúgásba. Első lépésként 2001-ben 650 M Ft-ért megvette a Rába-gyárhoz tartozó 17 hektáros ingatlant a stadionnal együtt, amit egyetlen forintért felajánlott a városnak, de az elzárkózott a vétel elől. A Quaestor a vételár felét saját részvényivel egyenlítette ki. Még el sem indult beruházás, de azonnal fontos szerepet kapott a magyar EB-pályázatokban. Az 1. Orbán-kormány beszállt a kontinensbajnokság rendezéséért folyó versengésbe, és a tervek szerint a győri lett volna az első nemzetközi szabványnak is megfelelő pálya az országban. Tarsoly a stadion mellé olyan bevásárlóközpontból, hotelből és irodaparkból álló komplexumot gondolt ki, amely üzleti alapon eltarthatta volna a futballcsapatot. A fejlesztéshez szükséges hitelt, 17 Mrd Ft-ot az MFB adta oda. Az ETO Park 2008-ban készült el, közben viszont a belvárosban megnyílt az Árkád bevásárlóközpont, kitört a nemzetközi pénzügyi válság, így gyakorlatilag kiadhatatlanná vált az új üzletház. Tarsolyék úgy döntöttek, hogy a bukta elkerülése érdekében inkább egy évig halasztják a megnyitót. Az MFB azonban egyre nehezebben tűrte, hogy a kereskedelmi létesítmény üresen áll, ezért végül a cég maga alapított olyan kereskedelmi vállalkozásokat, amelyekkel legalább részben meg lehetett tölteni a kongó üzletházat. A 10 csalicég között volt CBA-franchise élelmiszerbolt és ruhaüzlet is. Milliárdos nagyságrendű bukás volt az is, hogy az ETO Park számára kiépítettek egy független, gázmotoros energiaellátó rendszert, amely amellett, hogy hűteni és fűteni is tudta a teljes komplexumot, áramfelesleget termelt, amit jó áron átvett az állam. Ez a rendszer azonban rövid időn belül megszűnt, így mire beindult volna a nagyüzem, gazdaságtalanná vált az üzemeltetése. Utólagos becslések szerint a győri sportkomplexum összesen 30 Mrd Ft-ot emésztett fel. A nagy baj azonban nem ebből származott, hanem abból, hogy 2015 tavaszán – mindenki számára teljesen váratlanul – bedőlt az egész Quaestor-csoport. Ez a győri futballcsapat számára azt jelentette, hogy elvesztette licencét és kiesett a nemzeti bajnokság első ligájából.35

* * * * *

Kevéssé volt ismert a közvélemény előtt, hogy a rendszerváltás után a nagy nevű labdarúgócsapatok, a Honvéd, a Ferencváros stb. szervezeti szempontból teljes mértékben leváltak az egykori „anyaegyesület”-ről, amely ettől kezdve csak a kevésbé fontos sportágakat működtette. Így ezeknél az egyesületeknél a magánosítás fel sem merült, vagyis állami támogatásból, illetve hitelből működtek. A hitelek egy idő után eszkalálódtak. A 2. Orbán-kormány 2013 végén hat fővárosi klub – a Budapesti Honvéd, a BVSC, az FTC, az MTK, az és UTE és a Vasas – adósságát is átvállalta.36

A szakszervezeteknek is szükségük volt irodákra. A szakszervezetek, pontosabban az egykori Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) által használt ingatlanvagyon sorsa is érdekesen alakult. A rendszerváltás idején ezt a vagyont 4,2 Mrd Ft-ra becsülték, s ennek az értéknek a létszámarányos felosztása történt meg a SZOT utódszervezetei között. A felosztásról folyó vita éveken át húzódott, és csak akkor született megállapodás, amikor 1992-ben Schamschula György munkaügyi politikai államtitkár a teljes vagyon államosításával fenyegetőzött. Ezután egy nap alatt megszületett a megállapodás.37

3.30. táblázat. A szakszerzetek ingatlanvagyonának felosztása a rendszerváltás után

Szakszervezet neve	Ingatlanvagyon könyv szerinti értéke (Mrd Ft)
MSZOSZ	1,803
Liga és Munkástanácsok	1,356
Autonómok, ÉSZT, SZEF	0,897
Szolidaritás és más szövetségen kívüli szervezetek	0,144
Egykori SZOT-vagyon összesen	4,200

Forrás: NSZ, 2003. jún. 12.

A következő években a szakszervezetek az ingatlanok egy részét viszonylag gyorsan értékesítették, de a nagyobb rész – éppen a tisztázatlan tulajdoni viszonyok miatt – a kezükben maradt. Végül a KVI 2002 őszén hozott határozatával a szakszervezetek tulajdonába adta az addig ingyen használt ingatlanokat, de egyúttal 15 évre elidegenítési tilalmat rendelt el. Mint az várható volt, ezt a korlátozást a szakszervezetek egy része kifogásolta, ezért nyomást gyakorolt a kormányra a rendelkezés módosítása érdekében. Nyilvánvaló, hogy 1989 és 2003 között az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, s az egykor 4,2 Mrd Ft-os értéken nyilvántartott vagyon piaci áron 2003-ban akár a százszorosát is érhette.

Ha nem is általános, de nem is kivételes történet, ami a szántódi Horthy-villával történt. A 5,4 hektáros parkban álló, háromszintes épület az 1920-as évek elején épült a Balaton déli partján. A két háború közötti időszakban Horthy Miklós Gyermeküdülő volt, a II. világháború után pedig – Panoráma néven – SZOT gyermeküdülőként funkcionált egészen a rendszerváltásig. Ezt követően kempingként működött 1999-ig, majd közel 20 éven át a villa az enyészet martalékává vált. A CIB Bank – amely feltehetően egy hitel fedezeteként jutott az ingatlanhoz – csak 2017-ben tudta a telket eladni, és csak ezután kezdte el az új tulajdonos38 a fejlesztést: BalaLand néven luxus lakópark épült. Először is mindent ledózeroltak – miután a Horthy-villa csak helyi védettséget élvezett, majd később azt is megszüntették, ez így jogilag rendben is volt.39

1	Ebbe a kategóriába tartozott – egyebek között – az 1954-ben alapított és 1990 júniusában megszűnt Hazafias Népfront (HNF) is. Ennek a végső soron pártirányítással működő „civil szervezetnek” az ország egészére kiterjedő székházvagyona és saját napilapja is volt, a Magyar Nemzet. A lap 1989. évi privatizációjáról lásd Nové (1999). A HNF ingatlanvagyon sorsának történeti feldolgozása még várat magára.
2	A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény.
3	Minderről részletesebben lásd Juhász (1999).
4	Név szerint: Szigliget – Eszterházy-kastély; Zsennye – Bezerédj-kastély; Hódmezővásárhely – alkotóház; Mártély – alkotóház; Galyatető – alkotóház; Balatonföldvár – alkotóház; Kecskemét – alkotóház.
5	Kivételképpen a MAK két gazdasági társaságot is tulajdonolt (Képcsarnok Kft., Akadémiai Nyomda Kft.)
6	HVG, 2011. ápr. 30.
7	http://www.mnvzrt.hu/sajtoszoba/_/_/sajtokozlemenyek/20111103_2.html
8	NSZ, 2013. dec. 12.
9	www.napi.hu, 2016. aug. 26.
10	Ezekből a vitákból szemelvényeket közöl Bence monográfiája (Bencze, 1999: 179–185).
11	Lásd a Fidesz és az MDF székházbotrányának történetét 1993-tól 2002-ig (9.1.7.), a MIÉP magvát jelentő Magyar Fórum harcát az egykori Népszabadság-székházért stb.
12	HVG, 2005. dec. 24.; NSZ, 2005. dec. 27.
13	HVG, 2007. júl. 7.
14	A privatizációs törvény 68.§-áról van szó.
15	A kedvezményes MFB-hitelek részleteiről eleinte nem sok derült ki. A nagy pártok közül csak az SZDSZ, az MDF és a KDNP hozta nyilvánosságra a felvett hitel nagyságát (sorrendben: 622, 455 és 300 M Ft), az MSZP és a Fidesz visszatartotta ezt az információt. Amint előre látható volt, a 2010-es választások után az SZDSZ is, az MDF is olyan helyzetbe került, hogy képtelen volt a hitel törlesztésére (VG, 2008. jún. 27., Figyelő, 2010. aug. 26., szept. 1.). Amikor az SZDSZ formálisan is megszűnt, az Országgyűlésben 2013. augusztus 27-én – napirend előtti vita formájában – az államilag garantált irodavásárlási hitelek ügye megint előkerült (http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=194988). Miután az MFB 100%-ban állami tulajdonú bank, az állami kezességvállalásnak nem volt gyakorlati jelentősége. Azok a korábban állami tulajdonú ingatlanok, amelyeket az SZDSZ a hitelből megvásárolt, a párt megszűnése után visszakerültek az állam tulajdonába, így kár senkit sem ért.
16	A társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. tv.
17	1999. évi CVII. tv.
18	Az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló 2000. évi XCIV. tv., illetve Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. tv. E két törvényt a 2007. évi vagyontörvény helyezte hatályon kívül.
19	Simon (2001) terjedelmes oknyomozó riportja alapján.
20	A botrányosnak minősített albizottsági előkészítés után az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők kivonultak az OTSZB június 20-i üléséről. Így valójában a döntéseket egy csonka bizottság hozta. A Bimbó utca 7. alatti, több száz négyzetméteres volt KISZ-ingatlant a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kapta meg. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének jutottak a Pesti Barnabás utca 6. alatti irodák. Az évtizedes múltra visszatekintő újságíró-szövetség, a MÚOSZ üdülőiről viszont még ekkor sem született egyezség.
21	Az ún. leventeképzés céljából épített sportpályák jórészt katonai kiképzőegységek voltak. A Horthy-korszak kormányai így játszották ki a trianoni békeszerződés korlátozó rendelkezéseit (1.1.10., 1.1.11.4.).
22	A budapesti sportpályák privatizációjáról – mintegy 60 tranzakcióról – jó áttekintést ad a NSZ 2007. júl. 18-i írása.
23	Az egykor a Sportlétesítmények Vállalathoz tartozó Római-parti csónakházak botrányszagú privatizációjáról lásd a NSZ 2001. okt. 24-i írását, valamint az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága előtt 2001. június 5-én lefolytatott vita alapján készült beszámolót az egyik oknyomozó honlapon (http://www.atlatszo.hu/2013/05/18/frissen-alapitott-palyazo-osszetakolt-eloterjesztes-igy-adtak-el-a-romai-parti-csonakhazakat/).
24	Fontos ellenpélda a budapesti Marczibányi téren található egykori MHSZ-lőtér, eredeti nevén lövőház, ami egy téglavető helyre épült. A rendszerváltáskor hamar felértékelődött az ingatlan, hiszen a Rózsadomb tövében fekszik, hatalmas telken, nem túlságosan szem előtt. Egy darabig úgy volt, hogy ennek ellenére a funkciója megmarad. Legalábbis Fenyő János, aki imádta a fegyvereket, valamiféle luxus lövöldöző központot álmodott ide, amit Hundertwasserrel terveztetett volna. Aztán a létesítményt műemléki védelem alá vonták, és a tervekből nem lett semmi. Végül a Haris család vette meg az ingatlant a kerületi önkormányzattól. Ők a telek hátsó részét felparcellázták és eladták, a házat és annak közvetlen környezetét pedig – hosszú huzavona után – 2019 közepére rendbe szedték, és kialakították benne a Haris Parkot (https://index.hu/kultur/2019/06/20/haris_park_marczibanyi_ter_bobo_etterem_lovolde/).
25	MH, 2004. ápr. 9.
26	Figyelő, 2013, 32. szám.
27	Lásd a MaNcs, 2014. jan. 30-i oknyomozó riportját.
28	http://www.sport24.hu/hazai-foci/213858/vasas-ki-is-valojaban-az-uj-tulajdonos.html
29	Ugyanez a cég 2011 júliusában az NB II-es, nyíregyházi fociklubot működtető társaságnak is fő tulajdonosa lett. Augusztusban azután ennek a futballbefektetőnek is megingott a helyzete, miután egyéb ingatlanbefektetései balul ütöttek ki (NG, 2011. aug. 29.).
30	2012 elején az állami tulajdonban maradt UTE Szusza Ferenc Labdarúgó Stadion kezelői jogát egy költségvetési intézmény, a Nemzeti Sportközpontok nevű intézmény birtokolta. Ennek a szervezetnek más labdarúgó-stadionja nem volt.
31	Lukács az MFB-vel együtt szerzett tulajdont.
32	Tolnai, aki 2005 és 2011 között volt tulajdonosi pozícióban – egyebek között – a DIGI TV vállalkozás tulajdonosa is volt. 2011 augusztusában Tolnait egy szállodaüzlettel kapcsolatban a rendőrség rövid időre őrizetbe vette (HVG, 2016. febr. 13.). Ez is egyik oka lehetett annak, hogy megvált a lila-fehér labdarúgócsapattól.
33	Az új tulajdonos édesapja – az egyik leggazdagabb belga és a Standard Liège elnöke – révén került kapcsolatba az Újpesttel, miután Tolnai Sándor, a korábbi tulajdonos felhívta a figyelmüket a klubra. Mivel apja a nyáron tulajdonrészt vásárolt a belga csapatban, ezért a futballban szintén jártas fia lett az új befektető. Duchatelet kijelentette, hogy nem várható együttműködés a Standard Liège és az Újpest FC között, hiába a rokoni szál a két tulajdonos között (http://sportgeza.hu/futball/2011/10/19/belga_tulajdonos_ujpesten/). Mint utóbb kiderült, Roland Duchatelet (az édesapa) a Costerlau Kft.-n keresztül már 2006 és 2011 között is birtokolta az Újpest 49,85%-át.
34	HVG, 2013. május 4.
35	http://index.hu/belfold/2015/05/16/tarsoly_csaba_nagy_bukasokrol_vallott_a_rendorsegen/
36	HVG, 2013. nov. 23.
37	1993. évi VIII. tv.
38	Hírek szerint a fejlesztés háttérben az a szállodaipari vállalkozó, Szepesi Richárd állt, aki Mészáros Lőrinc egyik közeli üzletfele (https://24.hu/belfold/2017/10/25/eladtak-a-deli-part-egyik-legertekesebb-telket-gigaberuhazas-kezdodik-a-horthy-villa-helyen/).
39	https://index.hu/i2/#bloghu/szellemvarosok/2018/06/27/szot_panorama_avagy_a_horthy_villa