Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

3.8.2. A Hunguest-sztori, 1992 – 2016

A pártállam szakszervezeteinek üdülővagyona még kacifántosabb pályát futott be. A Szakszervezetek Országos Tanács (SZOT) Üdültetési Főigazgatósága jogutódaként jött létre a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA). Az 1992. január 28-án kelt alapító okiratot a kormány, a szakszervezeti Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) és 6 szakszervezeti tömörülés írta alá. Az akkor készült vagyonértékelések az alapítvány 365 ingatlanának értékét 4 Mrd Ft-ra becsülték. Ezek túlnyomórészt állami tulajdonú – de szakszervezeti kezelésű – üdülők voltak. A tulajdoni lap szerint is szakszervezeti kézben volt üdülők száma nem érte el a húszat sem.

A spontán privatizáció korából ismert „megkettőződéses technika” (3.1.4.) alapján 1992-ben az MNÜA maga hozott létre egy gazdasági társaságot Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelési Kft. néven (ebből lett később a Hunguest Vagyonkezelő Rt.), majd 20 évre szóló – tehát 2013-ban lejáró – üzemeltetési szerződést kötött ezzel a céggel 36 nagyobb üdülőszálloda vagyonkezelésére. Utólag sem könnyű eldönteni, hogy helyes lépés volt-e az üdülővagyon kezelését egy alapítványra bízni. Az nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapítványi forma nem alkalmas operatív, gazdálkodói feladatok ellátására, ráadásul az alapításkor senkinek nem jutott eszébe, hogy a vagyon működtetéséhez jelentős forgótőkére lenne szükség. Az azonban bizonyos, hogy a vagyonkezelés időtartamára „kitalált” 20 év ügyes húzásnak bizonyult, hiszen a 20 éves határidő lejárta előtt sem szakértői vizsgálat, sem bíróság nem fog tudni egyértelműen nyilatkozni arról, hogy a vagyonkezelés eredményes volt-e. A Co-Nexus csak 5 évre szóló vagyonkezelési szerződést kötött – hamar baj is lett belőle (8.4.8.).

A Hunguest megalapításától kezdve gyakorlatilag önálló életet élt, amely egyebek mellett abban is megnyilvánult, hogy saját altársaságokat hozott létre; ezek között olyan is volt, amely tulajdonába vette az alapítvány üdülőit. Ilyen volt a Hunguest Hotels Rt. Mindezzel egy időben az alapító szakszervezetek is sajátos politikát folytattak a MNÜA-val szemben: abból csináltak pénzt, hogy lemondtak az alapító okiratban meghatározott üdültetési jogaikról. Az pedig már az ilyen alkuk természetéből következett, hogy a különböző időpontokban, különböző szervezetek és személyek által aláírt lemondó nyilatkozatok jelentősen eltértek egymástól. Az ÁSZ mindenesetre több ilyen szerződést is kifogásolt, de jogi lépésre nem került sor.

1996. december 17-én azután az egész üdülővagyont – a külső szemlélő számára meglehetősen áttekinthetetlen kötvénykibocsátási konstrukció segítségével – gyakorlatilag magántulajdonba vitték. A Hunguest Rt. ugyanis eladta az általa birtokolt Hunguest Hotels Rt. részvényeinek 50%-át az Eravis Rt.-nek, pontosabban az Eravis által vezetett konzorciumnak, melyben csak a Pannon-Váltó és az Aquincum kárpótlásijegy-hasznosító (2.6.7.) neve vált ismertté. A vagyon tényleges tulajdonosa Leisztinger Tamás lett. Ebben a házasságban azután az állami tulajdonú Hunguest Rt. nyomban kisebbségi pozícióba került – ami egyébként az Eravis oldaláról nézve indokolt követelés is volt. Miért kockáztatta volna az Eravis saját magánbefektetőinek pénzét egy olyan közös vállalkozásban, ahol az állam képviselői esetleg le is szavazhatták volna őket?

Végeredményben a Hunguest–Eravis házassággal az ország legnagyobb kereskedelmi szállodalánca jött létre úgy, hogy az állami vagyon ellenszolgáltatás nélkül tűnt el. Hírek szerint a konzorcium 150–200%-os árfolyamon szerezte meg a 850 M Ft jegyzett tőkéjű cég 50%-át, amit azonban – a többségbe kerülés érdekében – azonnal 1,2 Mrd Ft-os fiktív tőkeemelés követett. (A Hunguest Rt. az eladásból származó bevételt az Arago-csoport (2.7.6.) részvényeinek megvásárlására fordította – így a pénz visszakerült a vevőkhöz.)1

A MNÜA és a Hunguest kapcsolatát már 1998-ban is vizsgáltatta az akkori kormány. A Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium megbízásából egy auditorcég, majd 1999/2000-ben és 2001-ben az ÁSZ is vizsgálódott. Az auditorcég számos nehezen megmagyarázható részletet tárt fel, az ÁSZ-vizsgálatokat ez is indokolta. Az ÁSZ érdemi eredményre nem jutott, mert a Hunguest – mint magántársaság – kizárólag az évenkénti költségvetési juttatás dokumentumait volt hajlandó megmutatni a számvevőknek. Ezzel együtt a vizsgálat megállapította, hogy az állami üdülővagyon alapítványi keretek közötti működése nem bizonyult célszerű döntésnek. 2000 tavaszán a Fidesz-kormány ismét felmelegítette a Hunguest elleni – nagyon is logikusnak hangzó – vádakat, s ezeket a sajtó útján is megszellőztette. Ezek az újabb írások – az ÁSZ-jelentésre hivatkozva – azt hangsúlyozták, hogy az egykori SZOT-üdülő vagyona 12,5 millió Ft készpénz ellenében végül 8 magánszemély tulajdonába került.2 Az ügyben a rendőrség 2001 májusától kezdve hónapokon át vizsgálódott, de végül – 2002 szeptemberében – vádemelés nélkül ad acta tette ezt a dossziét.3

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_6675/#m1259peam1_6675 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_6675/#m1259peam1_6675)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_6675/#m1259peam1_6675)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3.10. ábra. Az állami üdülővagyon szerkezetváltozása 1992-ben

Forrás: NSZ, 2010. júl. 31.

A vagyon „eltűnése” és egyáltalán a MNÜA sorsa azért is foglalkoztatta a közvéleményt, mert a kedvezményes üdültetés ügye a tavaszi hónapokban évről évre előjött. Az alapítvány ugyanis – az éves költségvetésben megszavazott állami támogatásból4 – 1998-tól kezdve üdülési csekkeket osztott szét a rászoruló nyugdíjasok és nagycsaládosok között. Volt, aki kapott, volt, aki nem. Aki nem kapott, az előbb-utóbb megtalálta az utat a sajtó nyilvánosságához. Így és ezért lángolt fel a vita ismét 2004 őszén, amikor éppen az üdülési csekkek mennyiségének növelése szolgált fő érvként a MNÜA-kuratórium vezetése számára ahhoz, hogy a maradék vagyont is átadják az Arago csoport különböző vállalkozásainak.5 Ugyanakkor érdemes odafigyelni a MNÜA vezetőinek érveire is. Ők azt állítják, hogy a sok-sok intézményi és jogi változás után valójában nem kevesebb, hanem sokkal több üdülő áll az állami támogatású üdültetés rendelkezésére, nem kevesebb, hanem több ember üdülhet állami támogatással, mint a rendszerváltás előtt. Ebben bizonyára van is igazság (hiszen a rendszerbe bekerült egy sor újonnan épített magántulajdonú szálloda is), miként abban az ellenérvben is, hogy abszolút összegben az üdülés napjainkban sokkal drágább, mint a rendszerváltás előtt volt. A szakszervezetek is belenyugodtak abba, hogy minimális beleszólásuk lehetett a szállodalánc ügyeibe, jóllehet komoly részarányban tulajdonosok is voltak. Leisztingerék ugyanis azt vállalták, hogy a tényleges profittól függetlenül a szállodák után 350 M Ft/év osztalékot fizetnek a szakszervezeteknek.6

2. Orbán-kormány: mindent vissza? A 2010-es választásokat követően a 2. Orbán-kormány egy törvényi módosítással megteremtette az államosítás lehetőségét, pontosabban annak a lehetőségét, hogy a kormány többségi tulajdonú nonprofit gazdasági társasággá alakítsa át az alapítványt. Lapjelentések szerint az átalakítás egyik fő célja az volt, hogy a MNÜA-tól – az időközben 100 Mrd Ft/év méretre felnőtt – üdülésikártya-üzletet valamelyik kormányközeli banknak adják át.7 Nyilván belejátszott a döntésbe az a korábbi – hivatalosan soha meg nem erősített – értesülés is, miszerint az alapítvány kuratóriumának elnöke – Kis Péter egykori kancelláriaminiszter bizalmi embere –, Karácsony Mihály arra készült, hogy még a 2010-es választások előtt 4 Mrd Ft-tal saját tv-csatornát hozzon létre.8 Végül az átalakítás mégsem történt meg – részben azért, mert a Gaskó István vezette Liga szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordult. Koncepcióváltás történt tehát.

Az új kormány egyfelől leváltotta a MNÜA-t irányító kuratórium többségét, másfelől a MNÜA-ra, pontosabban annak jogutódjára, a Nemzeti Üdülési Szolgálat (NÜSZ) Kft.-re bízta az ún. Erzsébet-utalványok kibocsátását.9 A szándék mögött nyilván többféle cél is volt: ezek közül az egyik a kormányhoz közeli médiumok támogatása Erzsébet-utalvány-reklámok kihelyezésével. Mint 2018 tavaszán – hosszas jogvita után – kiderült, a 100%-ban állami tulajdonú Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. 2011-ben 187 milliót, 2012-ben 1,1 milliárdot, 2013-ban 1,2 milliárdot, 2014-ben 198,5 milliót, 2015-ben 976 milliót, 2016-ban már 2,5 milliárd forintot költött reklámra. A listán a legnagyobb tétel az ATV tv-csatorna volt, hat év alatt 1,7 Mrd Ft-ot kaptak.10 2012 nyarán törvény is született az ún. Erzsébet-programról és a „Szent Erzsébeti hagyományok újraélesztéséről”.11

Mindezzel egy időben a 2. Orbán-kormány több évre visszamenőleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal (KEHI) vizsgáltatta az alapítvány üzleti döntéseit. A KEHI szerint a Vagyonkezelő Zrt. 2004-ben 9 szállodát áron alul átjátszott a többségében magántulajdonban lévő Hunguest Hotels Zrt.-nek. A Vagyonkezelő Zrt. a 9 ingatlant magába foglaló, 8 Mrd Ft értékű üzletrészért mindössze 4 Mrd Ft értékű Hunguest Hotels-részvényt kapott. Így a névérték kétszereséért jutott a részvényekhez, míg ugyanezen a napon 2,1 Mrd Ft értékű Hunguest Hotels-részvényét csupán névértéken értékesítette a tulajdonostárs Arago Rt.-nek. Az ügylet eredményeképpen a Hunguest Hotels Zrt.-ben lévő szavazati jogát is elvesztette. A KEHI szerint a Hunguest Hotels Zrt. az így megszerzett üzletrészeket az ingatlanokkal együtt több esetben rövid időn belül, összességében 78%-os haszonnal továbbértékesítette. A KEHI különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt tett feljelentést.12 A feljelentés szerint az ingatlaneladások miatt legalább 4 Mrd Ft kár érte a magyar államot. A Fővárosi Főügyészség pár héttel később el is rendelte a nyomozást hűtlen kezelés gyanúja miatt.13 2012 nyarán híre ment, hogy a MNÜA polgári per útján próbálja meg visszaszerezni azt a 45 üdülőt, amelyet korábban – a mostani vezetők szerint – ár alatt értékesítettek.14 De végül is semmi sem történt.

2010/2011 fordulóján hírek jelentek meg arról, hogy a Hunguest 22 szállodáját és a franchise-szerződéseken keresztül hozzá tartozó további 5 hotelt egy újonnan feltört ingatlanfejlesztő vállalkozás, a Jászai Gellért nevéhez kapcsolódó SCD-csoport, illetve az általa irányított Magyar Turisztikai Holding (MTH) fogja felvásárolni – de végül a 10 Mrd Ft körüli értékre becsült üzlet nem jött létre, mivel az SCD – 6 Mrd Ft-nyi kifizetetlen adósság miatt – a felszámolás sorsára jutott.15 A Hunguest-szállodák megmaradtak Leisztinger portfóliójában.

2012-ben azután a 2. Orbán-kormány megkezdte az állami, illetve félállami üdülővagyon egyetlen holdingba való összecsoportosítását. Ez úgy történt, hogy a fegyveres erők üdülőit kezelő (3.8.5.) Humán-Jövő Kft. nevet váltott és gyakorlatilag összeolvadt a Hunguest-vagyonnal. Az új név Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Nonprofit Közhasznú Kft. (ESZTV), vezetője egyben a Nemzeti Üdülési Szolgálat vezetője is volt.16 Ez a cég viszont nem az MNV Zrt., hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá tartozott. Mi több, 2013 folyamán az MNV Zrt. további 17 üdülőt adott át ennek a szervezetnek,17 köztük a zánkai gyermekvárost is, valamint a fentiekhez képest teljesen profilidegen budapesti Erzsébet téri Gödröt is.18

Orbán Viktor azonban láthatóan nem adta fel azt a tervét, hogy a Hunguest Hotels megmaradt 19 magyarországi szállodáját vagy legalábbis ezek nagyobb hányadát visszaszerzi Leisztingertől. Kijelölt vevőként a sajtó egyfelől Jászi Gellértet, másfelől Mészáros Lőrincet emlegette. Végül Jászi cégei szerezték meg a Hunguest 14 szállodáját, Leisztinger csak négy hotelt tarthatott meg. Az államot képviselő, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonában álló Hunguest Vagyonkezelő Zrt. – mint a Hunguest Hotels kisebbségi tulajdonosa – összesen két ingatlant tarthatott meg – ezek becsült értéke 1,4 Mrd Ft volt –, továbbá egy 4 Mrd Ft névértékű osztalékelsőbbségi részvénycsomagot. Lapjelentések szerint a 2016 őszén lezárult, igen bonyolult tranzakciósorozat nyomán Jászinak, illetve az irányítása alatt álló cégeknek gyakorlatilag egyetlen fillér saját pénzt nem kellett befektetniük: a vásárláshoz, a hitelek kiváltásához és a további fejlesztésekhez szükséges 26 Mrd Ft-ot két állami tulajdonú bank, az MKB és az Eximbank adta össze.19 Pár héttel később persze az is kiderült, hogy Jászi valóban csak stróman volt – a Leisztingertől megvásárolt hotelek irányítását Mészáros Lőrinc emberei vették át.20

1	HVG, 2001. márc. 17. Az Arago-sztori részleteit lásd még MaNcs, 2004. aug. 19., 26.
2	MH, 1996. dec. 21., 1999. máj. 26.; NG, 1996. jún. 27.; NSZ, 2000. máj. 8, szept. 29., 2001. jan. 29., okt. 26. Lásd még Hülvely Istvánnak, a Hunguest Hotels vezérigazgatójának nyilatkozatát a 168 óra,1999. febr. 20-i számában.
3	NSZ, 2002. szept. 14.
4	Az ÁSZ szerint a MNÜA 1992–2000 között összesen mintegy 6 Mrd Ft támogatást kapott az Országgyűléstől. 1999 februárjában egyébként az alapítvány megkapta a közhasznú szervezet minősítést, s ez további kedvezmények igénybevételére adott lehetőséget.
5	NSZ, 2004. okt. 22.
6	HVG, 2016. júl. 21.
7	A HVG, 2010. júl. 31.-i számában megjelent írás szerint a Demján Sándor-féle Milton Bank, a Töröcskei István vezette Széchenyi Bank, vagy az OTP lehetett a kiszemelt nyertes.
8	Lásd HVG, 2010. dec. 25., 62. Az alapítási terv nem valósult meg. Ugyanakkor a városi legenda köztudott tényként kezelte, hogy a MNÜA évente 1 Mrd Ft-tal támogatta az ATV tv-csatorna működését, amely 2008 óta a Hit Gyülekezete vallási közösség irányítása alatt állt. Ez 2010-ben is, és 2011-ben is jelentős tétel volt a tv-csatorna 3 Mrd Ft/év működési költségéhez viszonyítva.
9	HVG, 2011. febr. 11.
10	https://444.hu/2018/05/10/17-milliardert-hirdettek-az-erzsebet-utalvanyokat-az-atv-n-tobbert-mint-barhol-mashol
11	2012. évi 103. törvény az Erzsébet-programról.
12	MTI, 2011. ápr. 26.
13	MTI, 2011. máj. 14.
14	„Visszavenné a fonyódi gyerektábort az állam”, www.origo.hu, 2012. aug. 6.
15	NSZ, 2011. okt. 1.
16	HVG, 2013. júl. 13.
17	HVG, 2013. nov. 16.
18	MaNcs, 2014. máj. 8.
19	HVG, 2016. szept. 22.
20	http://index.hu/gazdasag/2016/12/01/meszaros_kore_vette_at_a_hunguest_hotelek_iranyitasat/