Innentől kezdve a történet igen hasonló fordulatokat vett, mint amit fentebb a felnőtt üdültetés kapcsán már bemutattunk. Az alapítványok – más forrásuk nem lévén – a vagyon feléléséből finanszírozták önmagukat, és eközben meglehetősen kevéssé átlátható módon százmilliós nagyságrendű kifizetések történtek. Az alapítvány gazdálkodását előbb az Oktatási Minisztérium, az Állami Számvevőszék vizsgálta, majd 2001-ben az Ifjúsági és Sportminisztérium feljelentése alapján a Fővárosi Főügyészség indított nyomozást az 1995–99 között működő kuratórium gazdálkodása ügyében.1 Ebben a történetben sok későbbi üzletember, politikus neve megfordult – így például azé a Schönthal Henriké is, aki a K&H Equities csalássorozatában került a napilapok érdeklődésének fókuszába. Schönthal korábban az IBUSZ angliai képviselője volt, a 80-as években vámbűntett miatt letöltendő szabadságvesztést kapott, és – lapjelentések szerint – szerepet játszott az NGYIK üdülőinek elvarázsolásában.2

Több mint 25 éven át (!) húzódott a vita a csillebérci úttörőtábor kapcsán. A pártállam két ifjúsági szervezete, a KISZ és a Demisz pár nappal a fentebb említett jogi kiskapu bezáródása előtt – egészen pontosan 1989. június 27-én – az akkor újonnan alakult Magyar Úttörők Szövetségére ruházta át a gyerektábor tulajdonjogát. Ez a szervezet, amely a következő évtized során az MSZP holdudvarába tartozott, 2000-ben értékesíteni próbálta a tábort. Ekkor robbant ki az a politikai, illetve jogi vita, amelyben az egyik főszereplő Deutsch Tamás, akkori ifjúsági- és sportminiszter volt. Mint azt a 2004 márciusában megszületett elsőfokú ítélet kiderítette, a tranzakció idején a KISZ már nem létezett, így a szerződés is semmisnek tekintendő, s az 55 hektáros terület tulajdonjoga visszaszállt a magyar államra.3 Ezt a döntést 2004 őszén a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette. De ezzel még nem zárult le az ügy: hűtlen kezelés miatt bűnvádi eljárásban, 2007 májusában jogerősen is elmarasztalták az úttörőszövetség vezetőjét, Rácz Pétert, amiért 1999-ben saját unokatestvére számára áron alul értékesítette a tábor egyik ingatlanát, az ún. vadászházat.4 A Fővárosi Ítélőtábla 2015 novemberében zárta le az ügyet egy jogerős ítélettel: 100%-ban visszaadta az államnak az úttörőtábort és a vadászházat. Ám ezzel nem zárult le a jogvita, miután kiderült, hogy Rácz Péter cége egy sor bérleti szerződéssel rendelkezett, amit nem voltak hajlandók felmondani. Végül perbeli megegyezés született, a magyar állam ténylegesen is visszaveheti a csillebérci tábort, de az elmaradt bérleti díjakért kárpótolták Rácz Pétert, illetve cégét, a Csillebérc Szabadidő Kft.-t. A Rácz Péter érdekeltségi körébe tartozó cégeknek kifizetett „kárpótlás” – lapjelentések szerint – 1,8 Mrd Ft körüli összeg lehetett.5