2015 júniusában, amikor a kormányzati politika fő iránya a visszaállamosítás volt, kisebb meglepetést keltett, hogy az MNV Zrt.-vel a kormány el kívánja adatni az állami tulajdonban maradt kormányüdülőket. Az ekkor kiadott tájékoztatás szerint 55 üdülőről volt szó, amelynek túlnyomó többsége egyébként már évek óta nem volt használatban.2 A kormányzat ugyanennek a feladatnak a 2023-as gazdasági visszaesés idején újra nekifutott. A HVG vette észre a 2024-es költségvetést megalapozó javaslatcsomagban, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény tervezett módosítása Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert teszi meg a kormány „ingatlanügynökének”: az ő feladata lesz, hogy rendeletben kijelölje, melyek azok az ingatlanok, amelyeket a közeljövőben el kell adni. Hatásköre nemcsak az MNV Zrt. portfóliójában lévő ingatlanokra, hanem minden kormányzati felügyelet alá tartozó központi költségvetési szerv ingatlanállományára kiterjedt. a korábbinál több bevételt várnak: 32,7 Mrd Ft-ot3 – összesen 74 ingatlan eladásából.

A 74 tételből álló listában döntően kétféle ingatlan található: a kiemelkedő értékű, vízparti vagy partközeli állami üdülők a Balaton és a Velencei-tó mellett, amelyek mindeddig megúszták a privatizációt, mert olyan „rendíthetetlen” állami szervekhez tartoznak, mint a rendőrség, a NAV, a BVOP, az Országos Mentőszolgálat, a katasztrófavédelem vagy a honvédség. A hasonló jellegű vállalati üdülők ekkora már nagyrészt eltűntek,4 de ezekben az ingatlanokban az állam saját alkalmazottainak továbbra is kedvezményes üdülési lehetőséget biztosított – szép helyen és viszonylag olcsón. A pénzügyőri, rendőri, bv-s munka vonzerejéhez nyilván hozzátartozott, hogy a fizetésen túl ilyen lehetőségek is vannak (vagy legalábbis voltak eddig). A legértékesebbek közül példaként említhetjük a volt közutas üdülőt Balatonföldváron vagy a mentősök üdülőjét Balatonszemesen, közvetlenül a szabadstrand mellett. A legnagyobb falat viszont a legendás balatonkenesei Honvéd Üdülő lehet: bár nehéz elhinni, hogy ezt a hadsereg elengedné, ha mégis bent maradna az eladásra szánt ingatlanok körében, akkor a közeli Aligához hasonló óriásberuházásra nyílik a területen lehetőség. A másik csoportba a kisebb üdülőtelepeken lévő, kisebb jelentőségű üdülőházak tartoznak. Akad köztük olyan, amely oktatási intézmény vagy tankerület kezelésében áll, mások megint csak az említett állami szervezeteknél vannak. Ezek a kisebb értékű ingatlanok például Mátrafüreden, Sástón, a Szelidi-tónál, Hajdúszoboszlón, Bükkszentkereszten találhatók; vélhetően elhanyagolhatóan csekély összeg fog befolyni az eladásukból, de azok élete, akik eddig dolgozóként itt üdülhettek, kicsit rosszabb lesz. Külön említést érdemel, hogy a minisztérium eladná az ELTE balatonfüredi és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem balatonkenesei és balatonlellei üdülőjét is. A két nagy állami egyetemnek az lehet a balszerencséje, hogy kimaradtak a nagy alapítványi kiszervezésből – ellenkező esetben legalább a saját kuratóriumuk dönthetne arról, hogy megtartják-e a vagyonukat. Ugyancsak eladná a tárca a Magyar Állami Operaház balatonalmádi és a székesfehérvári Szent György Kórház siófoki üdülőtelepét. Egészen megdöbbentő módon a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) üdülői közül is többet értékesíteni kellene: a balatonlellei SZGYF-tábor, a bogácsi, sarudi, zamárdi, balatonkenesei üdülők, a zamárdi SZGYF-strand mindeddig döntően gyerekcsapatok turnusos üdültetését szolgálta, és ezek az ingatlanok a szervezet alapfeladatának ellátását szolgálják.

Az értékesítésre kijelölt ingatlanok között néhány budapesti is volt. Például a Stefánia úti Honvéd Kulturális Központ épülete, amelynek régi része, az egykori Park Club századfordulós épülete Budapest egyik legelegánsabb történelmi palotája. A kulturális központ együttese 1947 óta a honvédségé, az intézmény szorosan hozzátartozik a szervezet identitásához, nehéz elképzelni, hogy ennek eladása megtörténjen. Két fővárosi sporttelep is van a listában, az egyik az ELTE Mohai úti, a másik a NAV pasaréti ingatlana, mindkettő nagyon értékes, beépítetlen, szabadidős célokat szolgáló zöld terület a főváros legfelkapottabb környékein. Bekerült a listába a NAV Királyok útja 319. szám alatti üdülője és oktatási központja a Duna-parton, a Rómaitól északra, amihez hatalmas zöld területület tartozik – a környéken zajló építkezések alapján ez is kiemelkedően értékes lehet a lakóparkos ingatlanfejlesztők számára. Könnyű belátni, hogy a vagyonértékesítés igazi nyertese nem az eladó állam lenne, amely költségvetési gondjait 32 milliárdból nyilvánvalóan nem fogja tudni megoldani. A nyertesek a vevők lesznek. Ők eddig megszerezhetetlen, nagy értékű ingatlanokhoz jutnának hozzá vélhetőleg erősen nyomott áron.5

2023-ban – elsősorban a pénzszerzés okán – ismét felmerült, hogy a kormány eladatja a Magyar Honvédség megmaradt 8 üdülőjét is. Más ágazatok vagyonát is figyelembe véve Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter tárcája 74 ingatlant vett fel az eladandók listájára, mintegy 33 Mrd Ft becsült értékkel. Az egyik hivatkozás az volt, hogy Orbán Viktor a parlamentben egy ízben azt mondta, hogy nem helyes, hogy az állam üdülőket tartson fenn, inkább a fizetések emelésével gondoskodjon a közalkalmazottak nyaralási lehetőségeiről.6