Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.7.1. Előzmények és párhuzamok

Ma már tudjuk, hogy II. József döntésének voltak nyilvános és a kortársak számára is ismert előzményei, de történtek olyan dolgok is, amelyekről csak az utókor történészei szerezhettek tudomást. II. József már 1765-ben úgy gondolta, hogy a birodalomban túl sok a kolostor és a szerzetes, ezért az uralkodó számára készített memorandumában azt javasolta, hogy minden huszadik kolostort be kellene zárni. 1771-ben azt tanácsolta anyjának, Mária Teréziának, hogy a különféle intézmények által működtetett egyházi épületeknek az uralkodó „hasznos” állami, katonai, gazdasági vagy szociális funkciót adjon. Mindennek lett is foganatja: még a császárnő uralkodása idején az olyan törvények egész sorozata jelent meg, melyek erősen korlátozták a szerzetesek ingatlanbirtok-szerzési jogát, a végrendelkezési jogot stb.1 Mária Terézia maximálta a kolduló szerzetesek létszámát, és elrendelte, hogy a szerzetesek csak 24 éves korukban tehetnek fogadalmat.

Ennél még fontosabbnak tekinthető, hogy 1773-ban sor került a jezsuita rend betiltására. Igaz, ez egyáltalán nem Mária Terézia kezdeményezése volt, akinek semmi baja sem volt jezsuitákkal, miként az akkor már társuralkodóként működő fiának, II. Józsefnek sem. Az „utasítás” XIV. Kelemen pápától jött (akit viszont az ő megválasztását lehetővé tevő nagyhatalmak sürgettek).2 Mindenesetre tény, hogy az uralkodónő ellenállás nélkül végrehajtotta a pápai bulla rendelkezéseit. Egy fontos különbséggel: ahhoz ragaszkodott, hogy a rend vagyona a koronára szálljon, és ne kerüljön a pápa tulajdonába, mint ahogyan a pápa eredetileg elrendelte. A feloszlatáskor Magyarország területén 838 jezsuita (más forrás szerint 953) tevékenykedett; a rend 41 gimnáziumot, 3 akadémiát tartott fenn, s az ő irányításuk alatt állt a nagyszombati egyetem, valamint – az akkoriban egyetemként elismert – kassai és kolozsvári főiskola is.3 A rend vagyona meghaladta a 7 millió forintot.4,5 Ennek a vagyonnak a túlnyomó része az 1780-ban létrehozott ún. Tanulmányi Alapba (Fundus Studiorum) került. Idekerült a jezsuiták birtokainak túlnyomó része, közte 30 ezer holdnyi földvagyon is.6

Anyja halála után II. József első intézkedése a szekularizációs rendelet előtti évben, 1781-ben az volt, hogy megtiltotta a szerzetesrendeknek a római elöljáróikkal való kapcsolattartást (nexus). A bécsi kancellária 1781. január 31-én tárgyalta azt az előterjesztést, amely tartalmazta az indoklást is: 20 szerzetesrendnek külföldi a központja, 151 kolostor pedig idegen elöljáró alatt áll. Megállapították, hogy ebből sok hátrány származik:

(i) sok pénz megy ki az országból;

(ii) a generális szabadon rendelkezik a konvent feleslegével;

(iii) a szerzetesek inkább követik elöljáróik parancsát, mint az uralkodóért, ami veszélyessé válhat háború idején;

(iv) a külföldi kapcsolatok folytán minduntalan idegen, „rossz elvű” szerzetesek jönnek az országba.7

Ezen érvelés mentén a kolostorokat, rendházakat az illetékes megyés püspökök joghatósága alá helyezték az egész birodalomban, így a Magyar Királyságban és Erdélyben is. Ezt követően a külföldön – főleg Rómában – tanuló papnövendékeket is hazarendelték. A türelmi rendelet évében az uralkodó a Rómának küldött egyházi jövedelmeket is zárolta.

9: Másutt sem jártak el különbül az uralkodók

II. József államosítási intézkedései, amelyek birodalmi szinten kb. a rendházak felét érintették, nemzetközi összehasonlításban akár enyhének is mondhatók. Még Mária Terézia volt a trónon, amikor 1776-tól az olasz városállamokban folyt a kampány mindenféle katolikus szerzetesrend ellen. A Velencei Köztársaság ment a legmesszebbre. Öt év alatt 441 kolostorból 306-ot záratott be – a pápa tiltakozása ellenére is. Ahogy a katolikus II. József a katolikus szerzetesrendek ellen lépett fel, úgy kortársa, az ortodox keresztény hitet valló orosz cárnő, II. Katalin 1786-ban – vagyis négy évvel később, mint II. József – az ortodox kolostorok ellen fordult. Ezek 2/3-át bezáratta, földbirtokaikat államosította, a szerzeteseket kiszolgáló jobbágyokat pedig saját tulajdonába vette. Ennek persze orosz földön is volt előtörténete. Száz évvel korábban, Nagy Péter cár is buzgón élt a kolostorok földjeinek kisajátításával, és elkonfiskálta a harangokat, hogy azokból ágyút öntessen.

S végül: II. József még élt, amikor a francia forradalom konventje 1789 novemberében a katolikus egyház minden vagyonát állami vagyonnak nyilvánította, majd feloszlatta a szerzetes- és apácarendeket. Itt is katolikusok harcoltak katolikusok ellen. Egy évvel később a forradalmi konvent (vagyis a kormány) az elkonfiskált földeket8 a helyi önkormányzatokon keresztül (!) árverésre (!) bocsátotta. Ezt a vagyont a katolikus egyház soha nem kapta vissza, sem Napóleon idején, sem később. Ha II. József korától visszafelé lépünk az időben, további példákat is találunk, amikor katolikus uralkodók katolikus rendektől vettek el vagyont. 1527-ben Gusztáv svéd király parlamenti támogatással szerzett jogot magának a szerzetesi birtokok államosítására. 1528-ban I. Frederick dán király a 15 leggazdagabb kolostortól vett el minden vagyont. 1523-ban a zürichi városállam az apácazárdákat záratta be, és ugyanezekben az években hasonló intézkedések születtek Bázelben és Genfben is.

Angliában viszont református uralkodók vették el a katolikus szerzetesrendek vagyonát. Erre a legfontosabb történelmi példa VIII. Henrik és főminisztere, Thomas Cromwell 1536 és 1541 közötti kolostorállamosítási kampánya, melynek során Angliában, Írországban és Walesben 625 különféle katolikus szerzetesrend 900 rendházát zárattak be, szerény nyugdíjjal földönfutóvá tettek 12 ezer egyházi személyt, majd elkobozták a rendek összes földbirtokát – az ország birtokainak 25-30%-át. Az ideológiai és politikai kampány valódi gazdasági jelentőségét azonban egy másik adat jobban mutatja: a rendektől elvett birtok összterülete háromszor akkora volt, mint a király korábbi birtokai összesen! Sokáig azonban ez a vagyon sem tartott ki: a Franciaország és Skócia elleni háború során VIII. Henrik újonnan szerzett birtokainak nagy részét eladta, hogy finanszírozni tudja hadseregének fenntartását. A történészek feljegyzése szerint 40 ezer „új földesúr” jutott ilyen módon birtokhoz.

A rendházak elleni politikai hadjárat valójában két évvel korábban kezdődött, amikor az önmagát protestáns hitűnek való Cromwell – ma úgy mondanánk: a közvélemény megdolgozása érdekében – durva lejárató kampányba kezdett azt állítva, hogy a rendházak mind a korrupció melegágyai, hogy az apácazárdákban fittyet hánynak a szüzességi fogadalomra, a szerzetesek megházasodnak és gyermekeket nemzenek stb. Mindezzel egy időben Cromwell az udvar által kiküldött felügyelőket összeíratta a rendházak minden vagyonát, hogy megtudja, mekkora vagyonra lehet majd számítani. Tették mindezt parlamenti jóváhagyással – vagyis ebből a szempontból törvényesen, a döntéshozók politikai konszenzusával. Először a kisebb rendházakat oszlatták fel, majd amikor ezt a közvélemény jól fogadta, sort kerítettek a nagyobbak bezárására is. Az ellenálló apátok közül többeket hazaárulás vádjával börtönbe vetettek, egyeseket vízbe fojtottak, másokat felnégyeltek.

Az angol történésekkel nagyjából párhuzamosan Németföldön is a református hitre áttért fejedelmek és városok foglalták le a katolikus egyház javait. A vesztfáliai békében (1648) a német világi fejedelmek elvesztett tartományaikért ugyancsak a katolikus egyház javaiból nyertek kárpótlást.

Felesleges intézmények? A kor hivatalos szóhasználata szerint II. József csak a semmiféle hasznot nem hajtó 9, úgynevezett kontemplatív rend működését ellenezte, a valóságban azonban 11 tanító és gyógyító rendet is utolért az állami önkény. A mai olvasó számára nyilván nem érzékelhető, hogy mindemögött komoly ideológiai vita is állott. A vita activa és a vita contemplativa – vagyis a tevékeny és a szemlélődő életforma – megkülönböztetése a középkori kereszténység egyik dogmatikai sarokköve volt, mely a vita contemplativa életformát egyértelműen a szerzetesi életmóddal azonosította, amihez képest a világi vita activa életvitel értelemszerűen alantasabbnak volt tekintendő.9

A 8 pontos latin nyelvű rendelet megszüntette Magyarországon a karthausi, a kamalduli, a klarissza és az Ágoston-rendi apácarendeket, valamint a remeteség intézményét. 1783-ban hasonló sorsra jutottak a trinitáriusok, majd 1786-ban a hieronimiták, a kamillánusok, a barnabiták és a pálosok. Ezt követően teljes rendek felszámolására már nem, csak egyes rendházak bezárására került sor. Az 1787-ben kezdődő és a császár haláláig érvényben volt ún. kolostorszabályozásnak esett áldozatul – többek között – a legnépesebb rend, a ferences rend intézményeinek közel egyharmada.10 A piarista szerzetesek kolostorait sem záratta be az uralkodó, de a szerzetesrendekre vonatkozó általános tiltó szabályok szinte teljesen lehetetlenné tették ennek a rendnek a működését is.11 Annak sem volt jelentősége, hogy egy adott rend önállóan működik Magyarországon vagy – mint például a domonkosok – az osztrák rendházakkal alkot közös provinciát.12

Miként a birodalomban másutt is, az államosítási döntés Magyarországon vonatkozott a rendházak mellett működő 1588 ún. kegyes társulatokra (confraternitas, Bruderschaft) is. Az elv és az eljárásrend is azonos volt. Mindezeken túlmenően a bezárások és a tulajdonjog-elvonás 80 kápolnát is érintett.13

1.1.4. táblázat. Férfi és női szerzetesrendek Magyarországon a 18. században

	Elnevezés(ek) (ABC sorrendben)	Férfi (F) vagy női (N)	Alapítás éve	Magyarországi megjelenés éve	A rendet érintő korlátozások éve	Vagyon- visszajuttatás kezdete
1	Ágoston-rendiek*	eredetileg csak F	1256	1262	1782	n. a.
2	Barnabiták** (paulánusok)	eredetileg csak F	1553	n. a.	1786	n. a.
3	Bencések	F	529 (?)	996	1782	1802
4	Ciszterciek	F+N	1098	1142	n. a.	1802
5	Domonkos (dominikánus)**	F + N	1216	1221	1785	n. a.
6	Ferencesek (franciskánusok)	F	1208	1224	1787	n. a.
7	Hieronimiták (Jeromos-rendiek)	F+N	1370	n. a.	1786	n. a.
8	Jezsuiták**	F	1534	1561	1773	1814
9	Kamalduliak	F	1009	1691	1782	n. a.
10	Kamillánusok***	F	1582	1758-59	1785	n. a.
11	Karthauziak	F+N	1084	1238	1782	n. a.
12	Klarisszák (ferencesek női ága)	N	1215	1239	1782	n. a.
13	Pálosok****	F	1250	1250	1786	n. a.
14	Piarista (kegyesrendi)**	F	1597	1642	n. a.	1815
15	Premontreiek	F	1120	1130	1786	1802
16	Trinitáriusok	F	1195	1694	1783	n. a.

Megjegyzés: * Kolduló rendként jött létre. ** Elsődlegesen oktató, hitterjesztő rend. *** Elsődlegesen betegápoló rend. **** Az egyetlen magyar alapítású rend.

Forrás: Saját gyűjtés.

Az uralkodó abból indult ki, hogy az egyházi vagyonnal ő szabadon gazdálkodhat, ha az állam finanszírozza a közfeladatokat (oktatás, egészségügy), és biztosítja a nép körében tevékenykedő alsópapság képzését és megélhetését. Az „állampárt” kifejezés analógiájaként használható „államegyház” koncepció nem állt távol a korabeli angol jogrendtől, illetve a most leírt eseményekhez képest pár évvel később kirobbant francia jakobinus forradalom gyakorlatától. A különbség mindössze annyi volt, hogy a hivatkozási alap nem az állampolgári egyenlőség, hanem az ún. febronianizmus elmélete volt. Ez az egyházpolitikai elmélet egy Justinus Febronius álnéven publikáló, a németországi Trierben szolgáló katolikus segédpüspöktől kapta a nevét.14 Szemben a katolikus egyház egyetemes világfelfogásával, Febronius eszménye a nemzeti egyház volt, ahol a püspökök a pápával szemben nagyarányú függetlenséget élveznek; a császárnak és a világi fejedelmeknek nagy befolyása van az egyházi ügyek intézésére. Febronius fő művét 1763-ban írta, a pápa egy évvel később indexre tette, vagyis betiltotta. Ez azonban II. Józsefet cseppet sem zavarta.

10: Honnan ered az egyházi vagyon?

A jakobinus összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Hajnóczy József 1789-es írásában azt állította, hogy az egyház csak „használatra” kapta az állam tulajdonában álló birtokokat és jövedelmeiket. Mégpedig kettős céllal: a hitélet ápolására, a kereszténység terjesztésére egyfelől (beleértve az alsópapság fizetését is), a népnevelés és a karitatív tevékenységek végzésére másfelől. (Ezt a gondolatot Hajnóczy nyilvánvalóan a francia enciklopédistáktól vette át.) Márpedig, ha ezeknek a tevékenységeknek a – középkorra jellemző – intézményes háttere megváltozik, akkor az államnak kell fizetnie a papságot, valamint szerepet vállalnia a társadalom oktatásában és az egészségügyben. Ebből következően viszont jogosan „veszi vissza” az állam azokat a birtokokat, amelyeket egykor – más lehetőség hiányában – használatra adott át az egyháznak. Nagyjából ez volt II. József álláspontja is, amit azután még másfél századon át sok liberális gondolkodó is magáénak vallott – így például Ágoston (1908b) is.

A magyar katolikus egyház ezzel az érveléssel kezdettől fogva azt állította szembe, hogy az Árpád-házi uralkodóktól az egyház birtokaira tulajdonjogot kapott, így – mint magántulajdon – azonos jogi természetű bármely más (pl. nemesi) birtokkal, ezáltal az állami kezelésbe vétel puszta gondolatának felvetése is a lopás kategóriájába tartozik.15

1	Pallmann (1914: 8).
2	A jezsuiták üldözése akkor már évtizedek óta folyt Európa több katolikus országában, Portugáliában (1757), Franciaországban (1761), Spanyolországban (1767), sőt a három ország által birtokolt dél-amerikai gyarmatokon is. Ezek az országok, illetve további szövetségeseik – például a Nápolyi Királyság – szorították rá az akkor éppen frissen megválasztott pápát a rend feloszlatására (Beales, 2003: 143–168).
3	A betiltás előtt a Habsburg Birodalom egészében 343 jezsuita rendház működött (Beales, 2003: 180).
4	2023. évi árszinten ez 58 Mrd Ft-nak felel meg. Itt (és a továbbiakban mindenütt) a 2023. vagy 2024. évi árszintre való átszámítás forrása a www.artortenet.hu honlap.
5	Lásd http://www.archivportal.hu/id-4324-jezus_tarsasaga_magyarorszagi_rendtartom.html; Encyclopaedia Humana Hungarica 06. CD-ROM, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000, http://mek.oszk.hu/01900/01902/html/index5.html.
6	Katolikus egyház a 18–19. századi Magyarországon (2008).
7	Pallmann (1914: 17).
8	Különféle becslések szerint a francia (gall) katolikus egyház az ország földvagyonának 6–10%-át tulajdonolta ekkor.
9	A Katolikus lexikon szerint a kereszténység kialakulását követően e koncepció első megfogalmazása Cassianus Szent János, 5. században működő egyházi író latin nyelvű műveiben található.
10	A bezárt rendházakról utólag készített kimutatást lásd – egyebek között –- Velladics (1999) munkájában.
11	Pallmann (1914).
12	Zágorhidi (2017).
13	Ez az intézkedés azokat a kápolnákat érintette, amelyek a városokon kívül estek és remete gondozta azokat. Ott lakott a kápolna mellett, és az odalátogatók tartották el. Cserébe őrizte, gondozta a kápolnát. A remeteség felszámolásával senki sem volt, aki ezt a munkát folytatta volna.
14	A főpap valódi neve Johann Nikolaus von Hontheim (1701–1790) volt.
15	Lásd Fazekas Csaba recenzióját Csorba (1999) könyvéről, BUKSZ, 2001. tavasz.