Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.10.1. A posták államosítása

I. Ferdinánd magyar királyként 1526-ban adott megbízást a Taxis családnak a Bécs és Pozsony közötti rendszeres postajárat működtetésére.1 Míg a Habsburg Birodalom más részein a postai hálózat kulcsfontosságú szereplői, a postamesterek a Taxis család hűbéresei voltak, a magyarországi postamesterek a királytól kaptak nemességet és kinevezést állomáshelyükre, ami évszázados postás generációk kialakulásához vezetett. A postamesterek állomáshelyükön a posta működéséhez szükséges birtokadományban is részesültek, jobbára kaszálókban, ami a postalovak ellátásához volt szükséges.

A 17. századi Habsburg-ellenes szabadságmozgalmak mind a posta erősödését hozták, hiszen a gyors hírszolgálat a hadseregek és a fejedelmek számára létfontosságú volt. A posta egyre inkább nemzeti üggyé vált, fontos volt, hogy a postamesteri tisztségeket kinek a hívei töltik be. Az 1622-es országgyűlésen felmerült egy Magyarországra kiterjedő postai rendtartás kiadásának szükségessége, azonban végül nem született meg a törvény, a rendtartást uralkodói pátensben adták ki 1626-ban. A pátens kimondta, hogy postamesterré csak magyar nemest lehet kinevezni, az ügyintézés nyelve pedig a magyar lett.

Miután III. Károly 1722-ben kivásárolta – korabeli műszóval: megváltotta – a Taxis (ekkor már Thurn-Taxis) családtól a birodalmi postahálózatot, a postahálózat és a személyszállítás uralkodói regálé lett. A Magyar Királyságnak a Habsburg Birodalmon belüli közjogi különállását jelezte az is, hogy – bár az 1722-es ügylet a magyar postát nem érintette, hiszen Magyarországra nem terjedt ki soha a Thurn-Taxis család hűbére – a személyszállítás terén lehetőség volt magánvállalkozások működtetésére, amelyek külföldre is szállíthattak utasokat.

Hosszú ideig tisztázatlan volt az osztrák és a magyar postahálózat közjogi helyzete, amit csak az 1837-es postapátens rendezett. Ez a rendelkezés – mai terminológiával élve – korlátozott liberalizációt valósított meg a magyar postapiacon, lehetővé téve a korabeli posta bevételének meghatározó hányadát kitevő személyszállításban az állami posta mellett a magánvállalatok működését. A reformkori fellendülés és a postapátens által tisztázott helyzet hatására meg is jelentek a magánvállalatok. Az első a Pest-Eperjes Gyorskocsi Intézet nevű részvénytársaság volt, ami heti két járatot indított. A társaság gyorsan fejlődött, hamarosan beindította a Pest–Miskolc és a Putnok–Lőcse viszonylatokon is járatait.

1848-ban az újonnan alakult magyar kormány egyik első lépése volt, hogy saját magyar állami postát hozzon létre: Klauzál Gábor miniszter elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók és a magyar nemzeti színek használatát. Kossuth Lajos felkérésére Than Mór festőművész postabélyeget tervezett, amelynek kiadására végül a harci események miatt nem került sor. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban osztrák mintára eltörölték a magánvállalatok működésének lehetőségét, a postát szoros állami ellenőrzés alá vonták, valamennyi postamesternek meg kellett újítani hűségesküjét és eltörölték a postamesterségek örökösödési jogon való birtoklását is. Hogy ez a főúri postáskodás mennyire divat volt, mutatja, hogy még 1872-ben is 33 gróf és báró, 3 herceg birtokolta az egyes vidéki postamesterségeket.2