Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.10.3. A céhek eltörlése

Magyarországon a céhek elődszervezetei a 13. században jelentek meg Esztergomban (mészárosok), Budán (mészárosok) stb. annak köszönhetően, hogy ezekben a városokban a „latinus” névvel illetett, főleg a Velencei Köztársaságból, Lombardiából és a Rajnán túli frank területekről érkezett iparosok és kereskedők külön városrészben, saját kiváltságos közigazgatásuk alatt éltek.

Nagy Lajos 1376-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhrendszert, amelynek fejlődése a 15. században, a polgárság viszonylagos megerősödésével gyorsult fel – főleg azokban a szakmákban, amelyek tömegszükségletet elégítettek ki vagy amelyekben viszonylag korán feltűntek az értékesítést veszélyeztető versenytársak. A céhrendszer zártsága, monopolisztikus jellege már a 18. században is akadályozta, illetve torzította az iparfejlődést. A 19. század elején mintegy 200 foglalkozásnak voltak céhei. Felszámolására és a modern szabályozásra csak a 19. század utolsó harmadában került sor.

1851-ben már megtiltották új céhek alapítását, a legfontosabb iparok űzését hatósági engedélyhez kötötték. Az 1860-ban életbe lépett új iparrendtartás még mindig nem törölte el a céheket, de ajánlotta, hogy alakuljanak át ipartársulattá. Megtiltotta mindkét szervezetnek az iparűzés korlátozását, jelentősen csökkentette az engedélyhez kötött iparok számát, lehetővé tette, hogy az iparosok szabadon kereskedjenek a termékeikkel.

Valódi változást az 1872. évi VIII. tc. hozott, kimondva, hogy a törvény életbe lépésétől számított három hónapon belül minden céhnek meg kell szűnnie. A szabad ipargyakorlás alanyi joggá vált. Az iparosok „közös érdekeik előmozdítása végett” területi, illetve szakmai alapon ipartársulatot szervezhettek vagy a megszűnő céhek közös akarattal, vagyonukat megtartva átalakulhattak. Az ipartársulatok egyetlen komoly jogosítványa, hogy működtethették a békéltető bizottságot, amely az iparosok és segédszemélyzetük közti vitákat volt hivatva „kiegyenlíteni”. Alapszabályt kellett alkotniuk, a tagság önkéntes volt, azok is beléphettek, akiknek szakmája nem volt képesítéshez kötve. A törvény értelmében minden önálló iparos tarthatott tanoncot, alkalmazhatott segédeket.