Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


1.1.11. A temetők közhasználata

A temetők közhasználatát – legalábbis a keresztény hitfelekezetek számára – 1868-ban rendelték el.1 A törvény egyik legfőbb rendelkezése az volt, hogy engedélyezte: a „temetőkben a különböző vallásfelekezetek tagjai vegyesen és akadálytalanul temetkezhetnek”. Ennek egyfelől közegészségügyi okai voltak. Bár a korabeli rendelkezések szerint egyházak és magánosok is tarthattak fenn temetőt, az engedélyezés és a műszaki-megvalósítási tervek meghatározása (pl. a sírok egymástól való távolsága, a sírdomb magassága) mind állami, illetve fővárosi hatáskörbe került. Az ország, illetve a főváros nagyjainak adományozott örök emléksírokon kívül minden más temetkezési helyet a használók csak bérelhették (a sírboltot 100, a sírhelyet 30 évig).2
1 1868. évi LIII. törvénycikk a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról.
2 Hanák (1999: 52–64).

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave