Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.12. Az állami vasút állami vasgyártást, a vasgyártás szénbányát igényelt, 1870–1945

A vasúti ágazat gyors fejlődése közvetlenül, az ipar egészét érintő forradalmi változások 1880-tól megnövelte az igényt a kohászat termékei iránt.1 Ez indokolttá tette, hogy az 1870-es évek végén a Miskolc és Diósgyőr között, a Szinva-patak partján korábban felépített, magántulajdonú vasgyárat a Budapesti M. Kir. Államvasutak Gépgyára Igazgatósága alá helyezzék.

17: Az első kincstári vasművek

Az iparág ismerői számára az állami tulajdon nem volt újdonság, az államkincstár tulajdonában évszázadok óta több vasmű is volt Magyarországon. A Garam-vidéki arany-, ezüst- és réztermelés vasszükségletének ellátására 1580-ban (!) vette át a kincstár a rhónici üzemet, amit a 18. század derekától kezdve a legnagyobb magyarországi vasművé fejlesztettek. Ennek jegyében 1783-ban nagyolvasztó épült a szervezetileg Rhónichoz tartozó Kishont megyei Tiszolcon, majd a század végén a Zólyom és Gömör megyék határán fekvő Polhorán.

Az Udvari Kamara Erdélyben Vajdahunyadot 1743-ban, a bánáti Bogsánt pedig 1763-ban vette kezelésbe, majd megszerezte a részvénytöbbséget a libetbányai és pojniki vasműben. 1771-ben új üzem indult a Bogsánhoz közeli Resicán ugyancsak két nagyolvasztóval. 1777-ben a Magyar Kamara nagyolvasztót állított fel a Máramaros megyei Kabola-Polyánán, 1778-ban az Udvari Kamara az észak-erdélyi Oláhláposon. A kincstár 1775-ben az eladósodott Fazola Henriktől vette át a diósgyőri uradalomban Ómassán 1770-ben alapított nagyolvasztót.2

1880-tól az igazgatóság alatt két gyár volt Állami Vasművek gyűjtőnéven: a M. Kir. Államvasutak Gépgyára, Budapest és a M. Kir. Vas- és Acélgyár, Diósgyőr. Az állami gyárak vezetésében az 1898. év újabb változást hozott. A Kereskedelmi Minisztérium az állami vasműveket a Pénzügyminisztérium hatáskörébe utalta. Az új rendelet a volt kincstári vasműveket egyesítette az Államvasutak Gépgyárával és a Diósgyőri Vas- és Acélgyárral, ezáltal az egyesített Állami és Kincstári Vasművek az ország egyik legnagyobb ipari egyesülésévé vált. Az ózdi és a salgótarjáni gyár 1881-es egyesülésével indult meg az a nagyarányú koncentráció, mely a 19. század végén az állami és kincstári vasművek egyesítésével folytatódott. 1900-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Rt.3 (közkeletű nevei: Rima, RMST) még három gyárat vásárolt meg.

Alaptőkéjét tekintve az RMST 1900-ban az ország és egyben az iparág harmadik legnagyobb vállalata volt. 1898–1900-ban az rt. gyárai

az ország nyersvastermelésének közel 44%-át,
az acélgyártás 44%-át,
a hengerelt acéláru 44%-át,
bányái a széntermelés 6%-át adták.

Ennek a tisztán állami cégnek az elnöke 1892-től 1902-ig (miniszterelnöki kinevezéséig) Tisza István volt, aki a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnökeként jutott ehhez a funkciójához.

Az 1901. évi vasipari pangás felszínre hozta a magán- és az állami vasgyárak vitáját. A Magyar Vaskartellbe, melynek a diósgyőri gyár kivételével a volt kincstári gyárak, valamint a magyar és az osztrák államvasutak voltak tagjai, 1902-ben a diósgyőri gyár is belépett és a gyárak megosztották maguk között a gyártmányokat.4 A kereskedelem területén is gyökeres átalakítás történt, az összevonás után a M. Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyár (MÁVAG) a budapesti irodaházában vonta össze a két volt önálló gyár kereskedelmi szervét. Éveken át húzódó vita volt az ágyúgyártás jövője kapcsán is. 1910-ben – diósgyőri javaslat alapján – a MÁVAG Központi Igazgatósága a minisztériumnak küldött jelentésében közölte, hogy az Állami Vasművek minden tekintetben alkalmasabb az ágyúgyártásra, mint a magánvállalkozások.

Mindeközben a szén árának állandó emelkedése az állami vasgyártást is nagyon kedvezőtlenül érintette. Ezért az állam megvásárolta az ormospusztai bánya szénkihasználási jogát. 1909-ben indult meg a széntermelés, amely hosszú évtizedeken keresztül a diósgyőri vasgyár legfontosabb szénbázisává lett. 1910-ben a Rimának

Vashegyen, Rákoson, Gölnicbányán, Mecenzéfben ércbányája,
Salgón, Bénszálláson, Járdáházán stb. szénbányája,
Nyustyán és Salgótarjánban vasöntödéje,
Likéren és Nyustyán nagyolvasztója,
Salgótarjánban, Ózdon, Nádasdon vasfinomítója,
Ózdon és Salgótarjánban vashengerműve,
Nádasdon pléhhengerműve,
Bánrévén vasútja,
Likérvashegyen drótkötélpályája volt.

Ezen túlmenően voltak a birtokában nagy erdőségek is, ahonnan fát és a faszenet tudtak kitermelni.

A látszat ellenére valójában nem a „fémbányászat–kohászat–vasgyártás–gépgyártás” technológialánc logikája kényszerítette ki a köztudottan veszteséges állami tulajdonlást, hanem a szociális-politikai megfontolások. Buday László (1919) a nemzeti határok várható változásainak hatását előzetesen felmérő tanulmányában erről így írt: „A felvidéki fémbányászatot a magyar állam évtizedek hosszú sora óta már csak veszteséggel tartja fenn, (évenkint átlag 1,700.000 K) elsősorban az ottani bányászlakosság kereseti viszonyainak biztosítása szempontjából. Nagyon kérdéses, hogy kisebb államegységek ily költséges fenntartásra vállalkozhatnának-e?”5

1920 elején titkos tárgyalások indultak meg a kormány és egy francia tőkéscsoport között a RIMA esetleges bérbeadásról, amelyek azonban az angol és a lengyel beavatkozás következtében kudarcba fulladtak. 1931-ben a magánipar megkísérelte elérni az állami vasipar bezárását, illetve eladását, ez azonban nem sikerült. Annyit viszont sikerült elérni, hogy az I. világháború befejezése után az időközben megszűnt vaskartellt egy évtizedig nem újították meg. A MÁVAG és a RIMA6 1930-ban létrehozta a belföldi vaskartellt. A kartell ezután az egész belföldi piacot uralta, és ez így is maradt a II. világháború végéig.

1.1.6. táblázat. Magyarország leggazdagabb vállalkozói a 19. század végén

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_1274/#m1259peam1_1274 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_1274/#m1259peam1_1274)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_1274/#m1259peam1_1274)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Forrás: Forbes Magazin, 2017. november.

Az I. világháború kitörésekor a Pénzügyminisztérium 10 állami vállalatcsoportot tartott nyilván, ezek közül a legnagyobb jelentőségű a Magyar Királyi Államvasutak volt, melynek éves költségvetése nagyobb volt, mint a másik kilencé együttvéve.

1.1.7. táblázat. Állami vállalatok 1913-ban

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_1279/#m1259peam1_1279 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_1279/#m1259peam1_1279)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_1279/#m1259peam1_1279)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

Megjegyzések: A bányászat megnevezés alá tartozott a földgáz, a petróleum és a káliumsó kutatása, valamint a fém- és opálbányászat, a fémkohászat, a kőszénbányászat és a sótermelés. Az állami birtokok között szerepelt a gödöllői koronauradalom és a bukin-palánkai csikótelep, bizonyos kincstári birtokok és fürdők.

Forrás: Teleszky (1927: 12, 46).

1	Az összefoglaló forrása: Magyarország a XX. században, Szekszárd: Babits Kiadó, 1996–2000 (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/690.html).
2	http://multunk.com/index.php?title=A_vaskoh%C3%A1szat_fellend%C3%BCl%C3%A9se
3	A későbbi nagy cég alapjait egy rangos svéd nemesi család leszármazottja, Sturmán Márton rakta le 1792-ben Gömör vármegyében, Societas Massae Chalibeae néven. A cég történetéről részletesen lásd https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2022/04/14/az_orszag_rimaja
4	A Vajdahunyadi Állami Vasgyár azért volt fontos, mert 1916-ig nyersvasat tudott szállítani a diósgyőri gyárnak. A háborús események nyomán ez lehetetlenné vált.
5	Id. mű: 40.
6	Hivatalosan a gyár neve 1925-ben megváltozott M. Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra.