Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.14. Kivándorlás és földvásárlások

„[K]itántorgott Amerikába

másfél millió emberünk”.

József Attila: Hazám (1937)

Az 1860-as években 221 arisztokrata tulajdonban lévő latifundium1 volt az országban, és ez később se nagyon változott. A századfordulón készült statisztikák szerint az országban 95 nagybirtok hitbizományként működött, összes területük 2,3 millió hold volt.2 1859 család rendelkezett 1000 holdat meghaladó birtokkal, további 7190 családnak pedig 200 és 1000 hold között volt a birtoka. Ez a 9 ezer család birtokolta a földterület 44%-át, és ők adták a főrendiház tagjainak háromnegyedét, a képviselők egyötödét.3

A kortársak egyöntetű meggyőződése szerint ez a túlzott birtokkoncentráció eredményezte a földnélküli népesség tömeges kivándorlását. A 19. és 20. század fordulóján a legális kivándorlók éves száma annyira megnövekedett, hogy elérte az össznépességhez viszonyított 1%-ot. A folyamat 1905–1907 között tetőzött, majd az I. világháború kezdetéig csökkent. A KSH (2014) által elfogadott hajóutas-regiszterek szerint az I. világháború kitöréséig több mint 2 millió ember hagyta el az országot, közülük minden harmadik volt magyar nemzetiségű.4

Kezdetben a nagybirtokosság kormányzati intézkedést követelt, mert a kivándorlás felhajtotta a mezőgazdasági béreket. Később azonban a követelések alábbhagytak, aminek az volt az oka, hogy azokon a vidékeken, ahol arányait tekintve nagyobb volt a kivándorlás, a földárak néhány év alatt 40–80%-kal emelkedtek. Mint a kortársak megfogalmazták, a földeket „igen magas áron adják el az amerikásoknak”.5 Sok esetben a földvásárlók a visszatérő kivándorlók voltak, máskor külföldről csak a pénz érkezett vissza a családnak. A pénzintézeteken keresztüli visszautalások értéke 1906-ban elérte a 177 millió aranykoronát (≈ 2023. évi áron 451 Mrd Ft). Ez egyúttal az ország fizetési mérlegét is nagyban javította. A folyamat azonban – éppen a háború miatt – hamarosan leállt, mielőtt még a magyarországi földtulajdoni struktúrára érdemi hatással lett volna. A békekötés után viszont azért lassult le a kivándorlás, mert az Egyesült Államok a korábbinál lényegesen szigorúbb kvótaszabályozást vezetett be.6

1	Korabeli szokás szerint a 10 ezer hold feletti birtokokat nevezték latifundiumnak. Az eggyel kisebb birtokméret a nagybirtok volt, 1000 és 1000 hold között.
2	Gyáni (2021: 8).
3	Berend–Szuhay (1972a: 127–128).
4	1871–1913 között a többszöri odavissza hajózások miatt a kivándorlók tényleges száma 1,2–1,3 millióra tehető. A mottóban idézett 1,5 milliós szám költői túlzás volt. A Monarchiából az Amerikába kivándorlók összesen nem voltak többen, mint 700 ezren, s ezek 2/3-a nem is volt magyar nemzetiségű (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/207.html; KSH, 2020: 510).
5	Horváth (1962: 377–378).
6	KSH (2020: 510).