Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.15.5. A Károlyi-korszak intézkedései

A Károlyi-kormány első intézkedései között szerepelt a generális alkoholtilalom – amit nemigen tartott be senki.1 A fontosabb döntésekre 10 napot kellett várni. 1918. november 11-én született az a rendelkezés, amely megtiltotta minden ingó vagyon (pénz, kötvények, ékszerek, műtárgyak, részvények) külföldre vitelét, sőt a kormány elrendelte a pénzintézetekben található széfek zár alá vételét is. Ám ezzel sem tudták megakadályozni a tőke külföldre menekülését. Ezért január 3-án életbe léptették az 1919. évi II. néptörvényt, amely az 1914. augusztus 1. után külföldre távozott személyek az összes adók és illetékek tekintetében háromszoros kulccsal terhelendők. A törvény visszamenőleges hatállyal, 1918. január 1-től lépett életbe. Az ellene vétőkkel szemben teljes vagyonelkobzást és börtönbüntetést helyeztek kilátásba.2

Az 1918. október 24-én megalakult Magyar Nemzeti Tanács 12 pontos programjában már szerepelt egy „nagyszabású nagybirtok-reform” szükségessége, de a kormány csak november 15-én adott ki egy rendeletet a kisbirtokok számának növelését elősegítő ideiglenes intézkedésekről, amelyek a lényege az volt, hogy az 500 holdon felüli birtok eladása esetén az államot elővásárlási jog illeti meg.3 A közhangulat olyan erős volt, hogy az Országos Magyar Gazda Egyesület (OMGE) két nappal korábban határozatot hozott, amelyben „felajánlják az államnak birtokpolitikai célokra földbirtokuknak azt a részét, amelyet a gazdaságok épségének megóvása mellett nélkülözni tudnak”. Pár nappal később, november 20-án a római és a görögkatolikus püspöki kar „a demokratikus fejlődés biztosítására és birtokreform megvalósítására készséggel ajánlja fel a kezei között levő alkalmas földbirtokot”.4 Kezdetben a koalíciós kormány többsége nem a földosztást, hanem a szövetkezeti átalakulást támogatta. A földosztást – más és más okból – a földbirtokosok is és a szocdemek is ellenezték. Az utóbbiak ugyanis közös tulajdonban gondolkodtak.

A következő hónapok azonban mégis a földosztás paramétereiről folyó vitával teltek: mekkora legyen a maximális birtokhatár, milyen megváltást kapjanak a földosztás vesztesei stb. Az új törvény február 16-án jelent meg, és tartalmazta a tervezett földreform részleteit.5 Főszabályként 500 hold volt a megengedett birtokhatár, de az egyházak esetében már a 200 hold feletti birtokok is kisajátíthatók lettek. Szőlő esetében a határok 50, illetve 30 holdnál voltak meghúzva. A törvény az igényjogosultak sorrendjét úgy szabályozta, hogy elsősorban a gazdasági cselédeknek és a zselléreknek kívánt földet juttatni, különös előnyben részesítve a hadviselteket, a rokkantakat és ezek hozzátartozóit. Kizárta azonban az igényjogosultak közül az 1913. novemberi parasztmegmozdulások miatt elítélteket és azokat, akik 1918/19 telén megtagadták a munkák elvégzését a nagybirtokokon.

A kártalanítás az ingatlanok 1913. évi árszintjén történt volna, de nem készpénzben, hanem kötvényben, ami kb. 1/3-os értékvesztést jelentett volna már az első pillanatban is. A földhöz jutó parasztok megváltási kötelezettségét a törvény úgy szabályozta, hogy „az új birtokosok a birtokot általában örök haszonbérletül kapják”, de 8 napon belül megszerezhetik a tényleges tulajdoni jogot is, ha a birtok becsértékét egy összegben megfizetik, vagy 5%-os kamat mellett 50 éves törlesztést vállalnak. A korabeli közvélekedés szerint ténylegesen nem sok jogszerű tulajdoni változás történt. De arra persze mindenki odafigyelt, amikor a parcellázást Károlyi maga kezdte meg 38 ezer holdas kápolnai hitbizományi birtokán 1919. február 23-án – ennek máig ható szimbolikus jelentősége volt.6 Az is említésre méltó, hogy az elővásárlási jog alapján az állam 12 ezer holdnyi földet vásárolt.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_1559/#m1259peam1_1559 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_1559/#m1259peam1_1559)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_1559/#m1259peam1_1559)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.1.13. ábra. Károlyi Mihály elindítja a földosztást

Az újabb kutatások szerint7 azonban valójában ennél több is történt. Az Országos Birtokrendező Tanács8 vezetése alatt 1500, erre a célra felkészített földmérnök, jogász és gazdatiszt kezdte meg az országban a földosztást. A háromtagú birtokrendező bizottságok március elején már 188 járásban, illetőleg ezeken belül 570 felosztási körzetben tevékenykedtek. Tehát e földreform végrehajtása nem „lassan és bürokratikusan” haladt – amint a korábbi szakirodalom többsége állította –, hanem gyorsan. Ezzel egy időben azonban országszerte több helyütt erőszakos földfoglalások és szövetkezetalapítások is zajlottak, amelyet a csendőrség sem tudott megfékezni.9 Március 18-án – vagyis pár nappal a polgári kormány bukása előtt – minisztertanácsi határozat született a főhercegek és hercegek birtokainak állami kezelésbe vételéről – azon az elvi alapon, hogy a külföldön élő arisztokraták ellenforradalmi propagandát folytatnak. De ezt az intézkedést már nem hajtották végre; mint ahogyan azt a március 25-én kibocsátani tervezett rendeletet sem, amellyel a kormány progresszív vagyonadót vezetett volna be.10 Ettől azt várták, hogy a földbirtokosok jelentős része föld formájában fogja megfizetni a vagyonadót, így az állam kompenzáció nélkül is jelentős földbirtokhoz jut majd. Ettől a vagyonadótól 20–25 milliárd korona állami bevételt reméltek, ami az államadósság több mint 2/3-át fedezte volna. Jelentékeny mértékű örökösödési adót is terveztek, ami a nem rokonok esetében elérte volna a 80%-ot.11 Ezeket a terveket a magyar arisztokrácia számos képviselője – például Bethlen István is – élesen ellenezte.12

1918 végén pártprogramok szintjén előkerült az ipari szocializálás javaslata is. Ennek nyomán egyes üzemeket a munkások törvényi felhatalmazás nélkül is uralmukba vettek (brennbergi bányák, Ganz-Danubius, Wolfner-gyár, Thék-gyár, Fegyver- és Gépgyár stb.). 1919 januárjában Salgótarjánban zavargás tört ki a bányatelepeken, melynek nyomán 4000 munkás átvette a bányák igazgatását. A Károlyi-rendszer egyik utolsó, március 17-i intézkedése éppen az volt, hogy elhatározta az ipari üzemek szocializálását végrehajtó minisztérium felállítását. De ennek a végrehajtására már nem volt idő. Egyetlen esetben került sor szocializálásra: a budapesti villamosvonalakat működtetésre átvette a kormány és rögtön össze is vonta a két korábbi magáncéget.13 A bankok államosítása fel sem vetődött, de egy március 9-i rendelettel a biztosítóintézeteket állami felügyelet alá helyezték és meghirdették egy későbbi államosítás tervét is. Az őszirózsás forradalom idején a korábbinál is szélesebb körben élt a kormányzat a lakásrekvirálás lehetőségével. Ezt eufémisztikusan „az üres vagy nem helyesen használt lakások lefoglalásának” nevezték.14

A kormány december 7-én rendeletet adott ki a sajtószabadság visszaállításáról.15 Ezzel eltörölte a háborús cenzúrát, a kauciót és bevezette a lapok szabad utcai árusítást. Papírból viszont továbbra sem volt elegendő, és még számolni kellett azzal is, hogy a nyomdász szakszervezetek esetenként elvi alapon megtagadták az „ellenforradalmi”-nak minősített cikkek kinyomtatását.16 Az is megtörtént, hogy egyes nyomdákat kiraboltak, szerkesztőségeket feldúltak. Megkezdődött a harc az egyetemekért is. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszterként 1919 januárjában mindenféle egyeztetés nélkül a pesti egyetem jogi karára hét professzort nevezett ki, ami ellenállást váltott ki a professzori karban, mire válaszként Kunfi február 4-én megszüntette az egyetem autonómiáját és kormánybiztosként Jászi Oszkárt állította az egyetem élére.17

Kevéssé ismert az is, hogy a Magyar Távirati Irodát (MTI) a Károlyi-kormány már működése első hetében – egészen pontosan november 7-én – államosította. Ez részben pénzügyi kérdés volt. A magyar magántőkések által 1880-ban alapított és később is ilyen csoportok által birtokolt hírügynökség akkor már évek óta veszteséges volt, és az egymást követő kormányok időről időre foglalkoztak az MTI államosításának ötletével.18 Az MTI ugyanis annak ellenére sem bizonyult nyereséges vállalkozásnak, hogy az alapítástól kezdve a kormány monopoljogot biztosított számára s azt a Wekerle-kormány 15 évre meg is hosszabbította. Valójában az MTI az államosítás előtt is kormányzati irányítás alatt állt19 és csak formálisan volt magántulajdonban.

Az őszirózsás forradalom nem érintette az egyházak vagyonát. A 19. és 20. század fordulóján az ország legnagyobb birtokosa a katolikus egyház volt. Pontosabban szólva ezek a birtokok nem az egyházak nevén, hanem az egyes püspökségek, kolostorok stb. nevén voltak, miután 1848-at követően – félve egy újabb esetleges, egyházellenes államosítási kampánytól – az egyházi birtokokat telekkönyvileg „szétírták” (1.1.3.).

1.1.9. táblázat. A katolikus egyház földbirtokai 1895-ben

A birtok jellege	Területe
	Kataszteri hold	Hektár
Római katolikus egyházi birtok	1 696 769	976 445
Ebből:
– Érseki és püspöki birtok	709 193	408 122
– Káptalani és papneveldei birtok	476 999	274 500
– Apátsági, prépostsági és szerzetesi birtok	272 160	156 621
– Templomi és lelkészi birtok	197 420	113 610
– Iskolai, tanítói, kántori birtok	40 997	23 593

Vallás- és Tanulmányi Alap birtokai	290 644	167 258
Összesen:	1 987 413	1 143 703

Forrás: Saját számítás Salacz (1974: 233) alapján.

Ágoston (1908b) szerint ez idő tájt – a fentieken túlmenően – az egyháznak 33 millió korona értékpapírja és nagyszámú alapítványa is volt. Mindent egybevéve ő a teljes vagyon nagyságát 1,5 milliárd koronára (≈ 2023. évi árszinten 37 ezer Mrd Ft) becsülte, melynek évi jövedelme 70–80 millió korona (≈ 2023. évi árszinten 187 Mrd Ft) volt. 1918 novemberében mintegy száz katolikus lelkész és hitoktató megalakította az ún. Papi Tanácsot, amelynek egyik követelése a cölibátus eltörlése és a püspöki birtokok államosítása volt, hogy a bevételből anyagilag támogatni lehessen a családot alapító fiatal papokat20 – de ebből semmi sem valósult meg. Az 1918-as forradalom idején tehát az egyházi birtokokhoz a kormány nem nyúlt, de néhány egyházi személyt letartóztattak. Így – például – a legitimista álláspontot képviselő Mikes János grófot, szombathelyi megyéspüspököt és az alatta szolgáló Pehm Józsefet21 (a későbbi Mindszenty Józsefet), akik – a hivatalos indoklás szerint – elvitatták a köztársasági elnöktől a főkegyúri jog gyakorlását, emellett pedig szembe kerültek a kormányzattal az állam és az egyház szétválasztására való törekvés, valamint a 200 kataszteri hold feletti egyházi birtokok kisajátításának szándéka miatt is. A püspököt előbb Celldömölkre, a bencés apácákhoz szállították, majd a Tanácsköztársaság alatt a Budapesti Gyűjtőfogházba vitték, ahonnan június elején a Park szanatóriumba került.22

1	Hatos (2018: 151).
2	Ezt a törvényt pár héttel később, február közepén enyhítették.
3	Az őszi–kora tavaszi időszak eseményeinek összefoglalását lásd Berend–Szuhay (1972b: 11–22).
4	1918-ban az esztergomi érsek földbirtokainak nagysága megközelítette a 100 ezer holdat.
5	1919. évi XVIII. néptörvény a földművelő nép földhöz juttatásáról.
6	A földosztás történetét többen megörökítették; Móricz Zsigmond számos cikket írt a földosztás jelentőségéről, Biró Lajos a Világban ünnepelte Károlyi önzetlenségét, Krúdy Gyula pedig külön kis füzetben, riportregényben foglalta össze benyomásait (Pamlényi, 1969).
7	Sipos (2013).
8	A mai olvasó számára aligha ismert, hogy a 19–20. század fordulóján a jogi köznyelv egészen más értelemben használta a „birtokrendezés” kifejezést. Akkortájt ez arra az alkufolyamatra vonatkozott, melynek során a földesúr, a jobbágyok, valamint a nemesi közbirtokosság tagjai egymás között időnként cserélgették a birtoktesteket – vagyis a szántóterületeket, erdőket, legelőket, halastavakat stb. A folyamatot arányosításnak is nevezték.
9	Gunst (2005: 23).
10	A magyar adózás történetében nem ez volt az első kísérlet a vagyonadó bevezetésére. Ezt 1743-ban már Mária Terézia megpróbálta, és sikerült is neki. Ám ezt az adót csak a telkes jobbágyok fizették, a nemesség megtartotta adómentességét.
11	Berend–Szuhay (1972b: 18).
12	Bethlen ekkor, 1919 februárjában saját kormányellenes, jobboldali konzervatív pártot alapított Nemzeti Egyesülés Pártja elnevezéssel (Romsics, 2022).
13	Gunst (2005: 22).
14	Nagy (2019: 227).
15	1918. évi 2. néptörvény.
16	A Tanácsköztársaság ideje alatt a szakszervezetek társadalmi támogatottsága hatalmasra nőtt, június végén a taglétszám meghaladta az 1,4 millió főt, de ezen belül az ipari munkások és bányászok részaránya csak 39% volt – vagyis a tisztviselői karból is sokan csatlakoztak (Hatos, 2021: 166).
17	Ujvári (2020).
18	Andreides (2009).
19	1895. január 14-én Wekerlét Bánffy Dezső váltotta a miniszterelnöki poszton, aki a részvénytársasággá történő alakulást nem támogatta. Támogatta viszont az MTI revízióját, mert úgy látta, hogy a hírügynökség a szaporodó panaszok, a szervezeti és pénzügyi hiányosságok és szabálytalanságok miatt helytelen irányban fejlődik. Meghagyta ugyan a céget az alapítók tulajdonában, ám a szakmai munka felügyeletét Klein Ödönre, a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársára bízta. Klein nevéhez fűződik a hírügynökség államosításának első ötlete, amit azzal indokolt, hogy „(m)inden egyes ügynökségnek szigorú kötelessége a maga kormányának érdekeit megvédeni”. Az államosítás tervét a kormány nem támogatta, sőt Klein Ödönt menesztették is. Az MTI tulajdonosi helyzetében azonban változás állt be, mivel a vállat 1898 nyarán dr. Radó Sámuel tulajdonába és igazgatósága alá került.
20	Hatos (2008: 371).
21	Hatos (2018: 372).
22	Hasonló sors jutott néhány arisztokratának is. Az akkor már 72 éves Wekerle Sándor volt miniszterelnököt és Pallavicini György volt miniszterelnökségi államtitkárt rendőri megfigyelés alá helyezték. Két volt minisztert – báró Szurmay Sándor honvédelmit és báró Szterény József kereskedelemügyit – az 1919. március 2-án megjelent, A háborúval kapcsolatban felelős személyek elleni eljárás előkészítéséről címet viselő XXIII. néptörvény alapján vették őrizetbe (Bödők, 2014).