Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.16.6. Földjuttatás a Vitézi Rend tagjainak

A Vitézi Rend a Horthy-korszak egyik emblematikus szervezete volt. Az általa képviselt eszmeiség idomult az egész korszakot jellemző „keresztény-nemzeti gondolat”-hoz”.1 A szervezet élén, főkapitányi rangban, mindvégig maga Horthy állt – egy fontos alkotmányossági ellentmondás miatt. A kormányzó és a király hatáskörei között ugyanis az egyik különbség az volt, hogy míg az utóbbi adományozhatott nemességet, addig az előbbi ilyet nem csinálhatott. Horthy pedig ezt azzal kerülte meg, hogy létrehozta a Vitézi Rendet, aminek keretében címet és birtokot adományozhatott az arra érdemeseknek, akik cserébe hűséggel szolgálják majd. Nekik a „nemzetes” és/vagy a „méltóságos” megszólítás járt. Elvben a rend tagjai kötelesek voltak „rendkívüli alkalmakkor (lázadás, sztrájk stb.) az államrendészet kiegészítése gyanánt fegyveres karhatalmi szolgálatot ellátni”,2 de a gyakorlatban ilyesmire soha nem került sor.

A Vitézi Rend legitimációjának lényegi eleme, a világháborúban kitűnt katonák földadománnyal történő megjutalmazása, már a háború alatt felvetődött. A Rend jogalapját előbb miniszterelnöki rendelet, majd törvény fogalmazta meg 1920-ban, vagyis Horthy uralmának első teljes évében.3 Mivel Horthy még hadügyminiszter korában támogatója volt a tervnek, Teleki Pál miniszterelnök felkérte, legyen ő a részleteket kidolgozó bizottság elnöke. Közben, 1920 márciusában, Horthyt a parlament kormányzónak választotta meg, de ő a bizottságban betöltött elnöki tisztséget továbbra is ellátta.4

A gyors siker érdekében Horthy felhívással fordult az ország jelentősebb földbirtokosaihoz, hogy földadományokat ajánljanak fel. Az első évben erre a célra 6520 kataszteri holdat adtak át. A felajánlókat egyrészt motiválhatta, hogy ezáltal Horthy kedvében járhattak. Másrészt a kezdeti lelkesedés hátterében a vagyonváltságra vonatkozó, az előző szakaszban már említett törvénytervezet állhatott, minthogy a kormány kilátásba helyezte, hogy a felajánlásokat figyelembe veszik majd a vonatkozó törvény végrehajtásánál. Azonban erre nem került sor, és ennek következtében 1921 őszétől a felajánlások száma és mértéke is csökkent.

A földművelésre, illetve házépítésre alkalmas telkeket a kormányzó adományozta: tiszteknek általában 50, a legénységnek átlagosan 12 holdat adományoztak.5 A szétosztásra kerülő vitézi telkek több forrásból is származhattak:

(i) felajánlás útján,

(ii) saját ingatlanból átminősítés útján,

(iii) egy 1920-as6 és egy

(iv) egy 1936-os törvény alapján7, valamint

(v) a rendi vagyonból vásárlás útján.

Vitézi telket a későbbiekben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehetett, a birtok szétaprózódását pedig időről időre különböző rendeletekkel korlátozták – vagyis a vitézi telek a hitbizomány egyfajta új jogi formája volt, amelynek „áldásai”-ból immár a nem nemesek is részesültek.8 1927 közepére a vitézek száma 8499 főre emelkedett, közülük azonban csak 2549-en voltak „telkes vitézek” – vagyis a túlnyomó többségnek nem jutott ingyen föld. Az arányok később sem változtak. 1938 végéig összesen 4400 vitézi telket (505 tiszti és 3895 legénységi) osztottak ki, meglehetősen nagy arányeltolódásokkal: 72 ezer holdnyi területen, átlagosan inkább 5–10, esetenként 10–20 katasztrális hold nagyságban. Ugyanakkor ha a telekhez jutottak számát összevetjük az addig felavatott vitézek, vagyis rendi tagok számával (17 060 fő), akkor látható, hogy 1938-ra a vitézi telekkel rendelkezők vitézek számaránya csak 25,8% volt.

Egyébként az 1920-ban sebtében kialakított jogrend a Vitézi Rend apparátusát is aggasztotta, ezért a miniszterelnök 1931. november 29-én kiadta a vitézi intézmény vagyonjogi személyiségéről szóló 6.450/1931. M. E. számú rendeletét, amelyben visszamenőleg törvényesítette a Vitézi Rend vagyonjogi személyiséggel felruházott köztestületi mivoltát. A miniszterelnökség hatáskörébe tartozó Vitézi Rend a későbbiekben is mind a kormányzat, mind a közigazgatás részéről megkülönböztetett figyelemben részesült. A vitézek számára gazdasági és szociális kedvezményeket biztosító rendelkezések jórészt a 20-as évek végén és a 30-as évek elején, tehát a gazdasági világválság idején születtek meg (a honvédelmi minisztérium az alkalmatlannak minősített lovakat a vitézeknek juttatta, a vitézek kedvezményt kaptak az átírási illetékből, a kötelező tűzbiztosítási díjból stb.).

1	Angelovics (2014), Tátrai (2000) és Sipos (2013) nyomán.
2	A miniszteri rendelet szövegét idézi Komoróczy (2012: II, 393).
3	Az augusztus 10-én kelt 6650/1920. M. E. számú rendelet, illetve az 1920. évi XXXVI. tc. 77. §-a. Tulajdonképpen ez a két földosztásra vonatkozó jogszabály jelentette a Vitézi Rend megalapítását, mert magáról a szervezetről külön törvény sohasem született (http://www.vitezirend.com/rovatok/vitezi-rend/tortenet/info/). A legfontosabb jogszabályok fakszimiléjét lásd a Vitézi Rend honlapján (http://www.vitezirend.com/rovatok/vitezi-rend/vitezi-telek/info/).
4	http://www.vitezirend.com/rovatok/vitezi-rend/tortenet/info/
5	Sipos (2013).
6	1920. évi XXXVI. tc. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről.
7	Lásd 1936. évi XXVII. tc. a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről. Ez a törvény különlegesen rendelkezett az 1914 és 1936 között örökölt és vásárolt földekre, valamint a kereskedelmi társaságok kezén levő birtokokra vonatkozóan, melyeket a kataszteri tiszta jövedelem egyharmada erejéig átengedésre kötelezett. Ezzel burkoltan ugyan, de az érdekeltek számára egyértelműen a zsidó bérlőket és tulajdonosokat diszkriminálta. A törvény végrehajtás vontatottan indult meg, és csak 1939-ben, a II. zsidótörvény után gyorsult fel, amikor 5 ezer zsidó birtokost köteleztek 400 ezer kh átengedésére (Kovács, 1999).
8	Lásd Hornyák (2018: 38–39). A vitézi telek a családon belül csak egy várományosra szállhatott tovább, a kivételt ez alól Horthy Miklós fiai jelentették. Ők ugyanis nem apai jogon lettek a rend tagjai, hanem Horthy István, a kormányzó bátyja, id. Horthy István lovassági tábornok, míg ifj. Horthy Miklós, a kormányzó másik testvére, az első világháborúban hősi halált halt és 1921-ben vitézzé nyilvánított Horthy Szabolcs pusztakakati „vitézesített” birtokrészének örököse révén.