Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.17.1. Totális elitváltás

„Az egyébként közismert, hogy a kommunisták nem minden körülmények között közlik előre terveiket a nyilvánossággal. Mikor 1921 júliusában, a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának befejezése után Lenin összehívta a nagyobb pártok delegációinak vezetőit, hogy a nyilvánosság kizárásával megmagyarázza a kongresszus új irányvonalát, megjegyezte, hogy ezt azért teszi, mert semmi szükség nincs rá, hogy kártyáinkat idő előtt felfedjük az ellenség előtt.”

Rákosi Mátyás az 1945–46-os magyarországi helyzet értékeléséről1

Magyarország katonai veszteségei az I. világháborúban háromszor nagyobbak voltak, mint a másodikban. A II. világháború iszonyatos mértékű embervesztesége jórészt a holokauszt következménye volt. Az ezt követő bő fél évtizedben – 1945 és 1952 között – totális elitváltás történt. Jogi, gazdasági és ideológiai értelemben radikálisabb és gyorsabb, mint a magyar történelem megelőző ezer évében bármikor. Az új elit jelentős politikai hatalmat koncentrált a kezében, de anyagi értelemben nem vált az átlagtól nagyon elkülönült módon és mértékben tehetőssé. De nem pusztán jogi és politikai elitcsere történt: 1945/46-ban, egyetlen év alatt a magyar történelemben soha nem látott módon kiegyenlítődtek a családi jövedelmek és vagyonok. Ez döntő részben az államosítások következménye volt, szerepet játszott azonban az 1945 második felében, vagyis a fegyveres harcokat követő időszakban elszabadult hiperinfláció is.2

Az arisztokrata családok között az Esterházyak voltak évszázadokon keresztül a leggazdagabbak. A kiegyezés előestéjén, 1866-ban meghalt herceg III. Esterházy Pál családjának összes birtokát 700 ezer kataszteri holdra becsülték, a vagyon bruttó értékét pedig 110 millió osztrák értékű forintra, ami 2023. évi áron 545 Mrd Ft-nak felelt meg. A családi kapcsolatokon keresztül összefonódó Weiss, Chorin, Kornfeld és Mauthner családok a 20-as, 30-as években a magyar GDP 10%-át állították elő. A négy család együttes vagyona megközelítette vagy talán el is érte az 1 Mrd pengőt, ami a korabeli és a 2022. évi bérek összehasonlításán alapulva 3100 Mrd forintot érne. (Csak összehasonlításképpen: Mészáros Lőrinc vagyona 2022-ben, ranglistavezetőként, 660 Mrd Ft-ot ért.)

1.1.20. táblázat. A legnagyobb magánvagyonok értéke 1807 és 1940 között

Név	Év	Pénzegység	Egykori vagyon, millió pénz-egység	2019-es érték ár-alapon, milliárd Ft	2019-es érték bér-alapon, milliárd Ft
Széchenyi Ferenc	1807	konvenciós forint	7	21	231
Széchenyi István	1850	konvenciós forint	1.5	6	20
Sina György-örökség	1856	konvenciós forint	80	301	939
Esterházy-hitbizomány ingósággal	1865	osztrák értékű ezüst Frt	109,5	379	1205
Esterházy-hitbizományi földek	1866	o. ért.Frt	85,4	252	939
Kasselik Ferenc- házingatlanok	1873	o. ért.Frt	2,5	8	22
Tafler Kálmán	1914	korona	9	13	17
Weiss Manfréd	1917	korona	750	372	1320
Esterházy-hitbizományi földek	1926	pengő	170	125	299
Weiss–Chorin–Kornfeld–Mauthner családok vagyona	1940	pengő	1000	808	2514
Dreher Jenő	1940	pengő	14,8	12	37

Forrás: Danyi Pál számítása, IPM Magazin, 2019. június, lásd még https://artortenet.hu/minden-idok-leggazdagabb-magyarjai/

A kérdéskör egyik érintettje, Deli-Gray Zsuzsa grófnő becslése szerint 2013-ban az egykori hazai főnemesség mintegy 80%-a külföldön élt. A többség ugyanis az 1945-ös rendszerváltás után nem tért vissza Magyarországra. Azután újabb kivándorlási hullám volt 1956 utolsó hónapjaiban, és 1990 után is csak kevesen döntöttek úgy, hogy visszatérnek. A grófok közül Bethlen István, Szapáry György, Teleki Pál, Engelbert Wenckheim, Károlyi László és György, illetve Nádasdy Ferenc.3

1.1.21. táblázat. A 10 legmagasabb jövedelmű adófizető listája 1941-ben

Név/Foglalkozás	Életkor (év)	Vagyon (pengő)	Éves jövedelem (pengő)	Halálának éve
Nagykovácsy Milenkó kereskedő*	58	5 196 593	1 022 061	1965
Festecsics György Tasziló József herceg, földbirtokos	59	12 073 086	797 150	1941
Hatschek János gyáros**	?	578 795	669 395	?
Dreher Jenő földbirtokos, gyáros	68	14 816 953	649 819	1949
Chorin Ferenc, Dr. gyáros	62	9 940 900	620 866	1964
Károlyi László gróf hagyatéka	–	13 913 194	544 782	1936
Özv. Gróf Károlyi Józsefné földbirtokos	43	9 154026	526 437	1977
Fellner Pál gyáros***	48	4 648313	514 557	??
Semsey László gróf, Dr., földbirtokos****	71	6 803113	486 277	1943
Wenckheim József gróf, földbirtokos	64	7 839 727	468 766	1952

Megjegyzések:

* Szerb származású budapesti kereskedő, az egykori Úttörőáruház jogelődjének tulajdonosa.

** Nyergesújfalui cementgyárán (Eternit Művek) kívül Vöhleburgban és Gmudenben is voltak gyárai, továbbá főrészvényese volt a Prága melletti Beránban működő palagyárnak is. Német állampolgár volt.

*** Az Első Óbudai Szeszégető és Finomító Rt., az ország legnagyobb szeszipari vállalatának meghatározó tulajdonosa. Ezt a céget a kortársak leginkább a jogelőd, Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár Rt. néven ismerték.

**** 1907-től a főrendiház örökös tagja.

Forrás: A Magyar Királyi Adóhivatal adatait átvéve Zentay Dezső: Beszélő számok c. könyve. Újraközölte Szakonyi (2018: 153), továbbá saját adatgyűjtés.

* * * * *

Az anakronisztikus „király nélküli királyság” intézményeit 1946. február 1-én törölték el, s ekkor iktatták ismét törvénybe a köztársaságot (II. Köztársaság).4 A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány a csillagos házakra, illetve a gettóra vonatkozó rendeleteket formálisan már 1945. február 6-án hatálytalanította,5 majd március 17-én Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök rendeleti úton minden zsidótörvényt és -rendeletet hatályon kívül helyezett. A nyár folyamán az Ideiglenes Kormány hatálytalanította a megszálló német hatóságok által a Weiss–Chorin stb. családokra rákényszerített szerződéseket is, s a tulajdonjogokat visszaadta azoknak a részvénytársaságoknak, amelyek a cégeket korábban birtokolták.6

Az általános, egyenlő, önkéntes, közvetlen és titkos országgyűlési választás rendjét7 – mely szerint a nők a férfiakkal teljesen azonos jogokkal bírnak – első ízben az 1945. november 4-én megrendezett nemzetgyűlési választásokon alkalmazták. Különféle jogkiterjesztő intézkedések az 1939-ben 2,8 millió főnyi választójogosult személy körét 5,2 millióra bővítették. Másfajta korlátozásokat azonban bevezetettek:

(i) a Horthy-rendszerben szerepet játszó jobboldali pártok nem indulhattak;

(ii) kizárták a választásból a német nemzetiségűeket;

(iii) az ország egész területét átfogó önkormányzati választásra a hadi helyzet miatt 1945-ben nem kerülhetett sor; az 1950-ben megrendezett tanácsi választás már csak színjáték volt.

Szimbolikus és máig hatályos módon ezt a történelmi változást fejezte ki az 1947. évi IV. tvc. is, amely – lényegében megismételve a Szálasi-kormány korábbi intézkedését (1.1.12.14.) – kimondta a magyar főnemesi és nemesi rangok és címek, úgymint

a herceg,8 őrgróf,9 gróf, báró, ősnemes,10 nemes, primor,11 székely lófő,12
az örökös főispáni cím, valamint
a kitüntetésként adományozott rangjelző címek és méltóságok (valóságos belső titkos tanácsos, titkos tanácsos, kamarás, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb.)

megszűnését.13 A törvény a külföldi államfők által adományozott nemesi, főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyeket ugyancsak hatályon kívül helyezte. A vitézi cím használatát a törvény kifejezetten meg is tiltotta.14 Ugyancsak tilos lett a nemesi előnév, nemesi címer és jelvény vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezés (de genere…) használata. (Csak összehasonlításképpen: az örökletes nemesi rangokat Franciaorszában 1790-ben (!) törölték el.

1947-ben a Turáni Társaságot is feloszlatták. A magyar arisztokrácia eltűnésével örökre visszaszorult az a hagyomány is, hogy a zömmel földbirtokalapú gazdagság egyben a kultúra finanszírozója is volt. Évszázadokon át a művészeti elit – írók, költők, zenészek, festők stb. – az öröklött vagyonából és nem a művészetével szerzett jövedelméből élt. Az 1945 utáni nyolc évtizedben a 2016-ban elhunyt Esterházy Péter volt az egyetlen, igazán széles körben ismert arisztokrata felmenőkkel bíró értelmiségi – senki más.15

1949-ben 120 tagot fosztottak meg MTA-tagságától. 1951-ben eltörölték az egyetemek által korábban adományozott címeket is (egyetemi magántanár, címzetes egyetemi tanár, egyetemi doktor).16 Megtiltotta a törvény a két világháború közötti Magyarország társadalmában használatos, 16 (!) fokozatú megszólítások (pl. főméltóságú, nagyságos, tekintetes stb.) használatát is – ideértve a házastársaknak járó megkülönböztető címek használatát is (pl. méltóságos báróné). A törvény ugyanakkor kivette ebből a körből a diplomáciai érintkezést és az egyházak belső használatú címzéseit.17 Mindez nagymértékben érintette a társadalmi érintkezés nyelvi formáit is. Így például megszűnt az a gyakorlat, hogy a tegeződés csak a különféle társadalmi rétegeken belül volt megengedett és egyben kötelező is. A mágnás nem tegezte a dzsentrit, a dzsentri nem tegezte a polgárt, de a katonatiszt sem minden esetben tegezhette a képviselőt.

1950 júniusában – hasonlóan a többi átalakuló szocialista országhoz – rendeleti úton tiltották be a szabadkőműves mozgalmat is.18 Az indoklás az volt, hogy a mozgalom vezetői között „Amerika-barát” személyek vannak. A vonatkozó közigazgatási határozatot Kádár János belügyminiszter írta alá. A mozgalom ingóságaira az állam tette rá a kezét – egy részüket azután elárverezték, illetve a központi bútorelosztóba vitték, ahonnan a kommunista kádereknek kiutalt villákat rendezték be. Mindennek ellenére az illegalitásban, illetve külföldön a magyar szabadkőműves mozgalom még az 1960-as évek elején is tevékenykedett valamelyest.

Az 1945 előtti Magyarországot jellemző „kettős piramis”, az egymás mellett élő (részben együttműködő, részben rivalizáló) ipari-pénzügyi, illetve földbirtokos-agrár elit egy csapásra eltűnt. Ebben – a nemesi előjogok eltörlésén és az államosításokon túlmenően – szerepet játszott

a holokauszt,
a háborús emberveszteség,
a német megszállást követő Gestapo-akciók,19
a hadifogság (2.1.),
a kivándorlás,20
a svábok és a szlovákok kitelepítése (1.1.13.4. és 1.1.13.5.),
a Magyar Királyi Csendőrség feloszlatása 1945 márciusában,21
a régi elit tagjainak népbíróság elé állítása,22
az etnikai, katonai-biztonsági szempontú23 és osztályalapú internálás,24 kitelepítés,
a tisztikarban végrehajtott tisztogatás,25
a munkaszolgálat26 ismételten bevezetett intézménye stb.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1259peam1_2399/#m1259peam1_2399 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1259peam1_2399/#m1259peam1_2399)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1259peam1_2399/#m1259peam1_2399)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.1.22. ábra. Kivándorlás és bevándorlás Magyarországon, 1911–1969 (1000 fő)

Forrás: Népszámlálási adatok alapján Faragó (2011).

Fontos része volt ennek a folyamatnak az 1945 tavaszán megkezdett – és az év végéig lényegében le is bonyolított – tisztogatás a bírói és a köztisztviselői karban, illetve általában a közéletben, ideértve a művészeteket, a tudományt és az egyházakat (1.1.9.14.) is. 1945 és 1946 folyamán sokakat közvetlenül a megszálló szovjet hatóságok tartóztattak le, majd hurcoltak el Szibériába. A helyi szinten eleinte spontán módon megalakult igazoló bizottságok feladata a háborús és más bűncselekményeket elkövetett közszereplők kiszűrése volt. Ezt követte az ún. B-listázás, majd az 1946. május 19-én kihirdetett 5000/1946-os kormányrendelet, amely félrevezető módon „Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések tárgyában” címet kapta, minthogy ebben számszerű célként fogalmazódott meg a köztisztviselők számának 10%-os csökkentése az 1938. évi szinthez képest. Ennek keretében 60 ezer ember – többségük hivatalnok – került a süllyesztőbe.27

A fegyverszüneti egyezményre való hivatkozással az Ideiglenes Kormány még 1945 februárjában elrendelte,28 hogy „meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könyvkiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az magyar vagy más nyelven jelent meg.”29 A Horthy-korszak meghatározó ideológiája, melynek hat fő tartópillére

a vulgáris faji előítéletekre épített közszellem,
az ezernyi kommunikációs csatornán zsigerekbe betáplált antikommunizmus,
a magyar szupremácia tételére épített külpolitika,
a német nyelv általános elterjedtségére természetes logikával épülő német orientáció,
az állam és az ún. történelmi egyházak szoros szövetsége, valamint
a Horthy személyére szabott (had)vezérkultusz volt,

egy csapásra érvényességét és tekintélyét vesztette. A Horthy-korszak emblematikus szellemi emberei külföldre menekültek, börtönbe kerültek vagy – mint például a 82 éves Herczeg Ferenc – a totális hallgatást választották. Az „írófejedelem” 1945-ben adott utoljára interjút, badacsonyi reprezentatív villáját, amely korábban fontos találkozóhely volt, 1946-ban eladta, és új művet sem írt 1954-ben bekövetkezett haláláig.30

Summa summarum, a társadalmi élet legfontosabb dimenzióiban – vagyis a politikában, a gazdaságban, a hadseregben,31 az egyházak élén32 és a kultúrában – nagyjából egyidejűleg meg végbe az elitcsere. Négy korábbi miniszterelnököt kivégeztek.33 Sok esetben a régi elit képviselőinek neve is törlődött a történelmi emlékezetből. Sok tízezer középosztálybeli tisztviselőt, üzletembert, katonatisztet és egyházi személyt érintett ez a folyamat – például oly módon, hogy 1945 után akár 7-8 vagy 10 éven át volt internálva,34 börtönben, s amikor végre kiszabadult, már túl idős volt ahhoz, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra, a közéletbe. Meglepő módon még a Horthy-korszak legmódosabb vállalkozói közül is sokat ez a sors ért: törlődtek a társadalmi emlékezetből (lásd nevüket az 1.1.21. táblázatban csillaggal jelölve).

28: Mi történt a leggazdagabbakkal?

1945 előtt a nagybirtokosok listáját herceg Esterházy V. Pál vezette több százezer holdas birtokával és az ebből befolyó 1,79 millió aranykoronás jövedelmével.35 Bár Esterházy nemcsak Magyarország, de egyben Európa egyik legvagyonosabb sarjának számított, visszavonult életet élt: nem vett részt a politikában. 1945 után mindenét elkobozták, a herceg feleségével Budapesten élt egyszerű körülmények között. 1948-ban a herceget letartóztatták, a Mindszenty-perben 15 évi börtönre és vagyonvesztésre ítélték. A herceg 1956-ban, a forradalom idején szabadult: az ausztriai vagyonát kezelő osztrák hivatalnokok és tanácsadók segítségével elhagyta az országot. Zürichben telepedett le, ott hunyt el 1989-ben.

Szintén nemesi származású a másik leggazdagabb család feje, herceg Festetics György, aki közel 70 ezer holdas birtok és 267 ezer koronás jövedelem felett diszponált az 1930-as években. A keszthelyi kastély játszotta a család életében a központi szerepet. Maga Festetics György 1933-tól igazgatta a család vagyonát. de 1941-ben betegségben elhunyt, így az államosítást személyesen nem élte meg. Özvegye és kisfia elmenekült Magyarországról, és nem is tért haza többé.

Az 1930-as évek közepén a legtöbb jövedelmet évente Dreher Jenő könyvelhette el, aki nemcsak a kőbányai sörbirodalmat igazgatta, de komoly földbirtokokkal is rendelkezett. Az egyik versenytárs sörgyáros, Haggenmacher Henrik legkisebb gyermekét, Berta Lujzát vette feleségül. Az I. világháború idején számtalan szerencsétlenség történt a családjában, így Dréher 1926-ban minden, Magyarországon kívüli tulajdonát eladta. Az ebből befolyt pénzből egymás után vásárolta fel a hazai sörgyárakat, és ingatlanokat is vett nagy számban. A II. világháború után úgy tűnt, hogy talpon tud maradni a cég, de az 1948-as államosítással már nem tudott megbirkózni, a család teljes vagyona elveszett. Dreher Jenő egy évre rá elhunyt, családja pedig új hazában kezdett új életet.

Mire 5-10 év eltelt a háború után, mindenki számára világos lehetetett, hogy nem csupán elitváltás történt, a korábbi középosztály is jórészt megsemmisült.

1	Rákosi (1966), Rákosi (1997: I, 240–241).
2	Csak illusztrációképpen: 1 kiló kenyér 1945 augusztusában 6 pengőbe került, ezzel szemben 1946. május elején már 8 millió, míg június végén már 5,85 milliárd (!) pengőt kellett ugyanezért kifizetni.
3	Figyelő, 2013, 51/52, 78.
4	1946. év I. tvc. Magyarország államformájáról.
5	200/1945. ME sz. rendelet.
6	A következő hónapokban azonban a közhangulat a Weiss család ellen fordult – a baloldalon többen erkölcsileg megkérdőjelezték a német hadigazdasággal való korábbi együttműködés egészét. Így érthető, hogy az érintett családok legtöbb tagja soha nem tért vissza Magyarországra (már csak azért sem, mert az 1946-os államosítások lényegében semmit sem hagytak meg a család vagyonából).
7	1945. évi VIII. tvc.
8	Történelmi léptékkel mérve a magyar hercegi családok csak rövid ideig, 61 éven át élvezhették a címből származó előjogaikat. A hercegi és főhercegi rangot ugyanis a magyar jog évszázadokon át nem ismerte. A jogalkotó csak az 1880-as évek második felében vezette be a főrendiház tagjainak név szerinti felsorolásakor a magyar hercegi címet, mivel korábban hercegi címet az uralkodó csak német-római császárként adományozhatott. Ez 19 családot érintett; többségük külföldi család leszármazottja volt, akik honosítás útján jutottak magyar nemesi címhez. Közülük 6 család ennél is magasabb rangot kapott, ők a Magyar Királyság főméltóságú hercege címet viselhették (galántai herceg Esterházy, szerémi herceg Odescalchi, csábrági és szitnyai herceg Koháry, németújvári herceg Batthyány-Strattmann, erdődi herceg Pálffy és tolnai herceg Festetics). Lásd 1886. évi VIII. tvc. a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VII. törvénycikk 23. szakaszának végrehajtásáról. 1911-ben Festetics Tasziló, 1917-ben pedig Lónyay Elemér gróf kapta meg a hercegi címet.
9	A Pallavicini família 1360-ban kapott őrgrófi (marchese = márki) rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg az uralkodó. Ez volt az egyetlen főúri család, amely az idegen eredetű őrgrófi címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon. Néhány főúri család, például a Pallaviciniak leszármazottai is, 1945 után magyarosították nevüket – konkrétan Pálinkásra.
10	A 19. század végén ősnemesnek mondhatta magát az a személy, aki az ún. őspróba során igazolni tudta, hogy törvényes egyenes apai és anyai ágon legalább 8-8 nemesi őssel (és csak ilyenekkel!) rendelkezik, vagyis a szépszülők generációjáig kellett visszamenni. Az ősnemességgel összefüggő társadalmi előnyök közül a legfontosabb az udvarképesség volt. Az ősnemesség 24 éven felüli férfi tagjai számára tartották fenn az osztrák császári és királyi kamarási méltóságot is. Ezt a címet pályája elején Horthy Miklós is „kiharcolta” magának. Lásd Ungváry (2020d).
11	A primor (jelentése: első) a székelyek késő középkorban kialakult főnemesi osztályának neve. Rangjuk a magyarországi bárókhoz volt hasonló. A későbbi belügyminisztériumi nyilvántartások szerint kb. 500 család tartozott ebbe a társadalmi csoportba.
12	A lófő székelyek (latinul: primipilusok) társadalmi pozíciója a lovagrendbéliekéhez volt hasonló, helyük a székely nemzeten belül a második volt.
13	A jegyzőkönyvek szerint a Minisztertanácsban vita kísérte az 1946 szeptemberében beterjesztett törvényjavaslatot, amely eredetileg még szigorú büntetést is kilátásba helyezett annak, aki nem az új, demokratikus módon szólítja meg polgártársait. Emellett az egyenlőség elvére épülő, a származási alapú megkülönböztetés ellen állást foglaló jogszabály megszüntette volna az egyházi eredetű megszólításokat is. Mindezektől végül a kisgazda miniszterek javaslatára eltekintettek.
14	A 40-es évekre a Rend tagsága mintegy 15 ezer főre hízott és a címnek még rajtuk kívül is volt 8 ezer várományosa (https://hvg.hu/itthon/20221202_vitezi_rend_hoppal_peter_vejkey_imre_royko_adam_kdnp).
15	Gyáni (2023).
16	Ennek az alfejezetnek egy erősen tömörített változata már korábban megjelent (Mihályi, 2018a).
17	MN, 2017. jan. 18. (https://mno.hu/tortenelem/hetven-eve-szunt-meg-az-uri-magyarorszag-1381745), lásd még Nagy (é. n.).
18	A Horthy-korszak lezárultával ugyanis 1945-ben ismét engedélyezték a szabadkőműves páholyok működését.
19	A Gestapo 1944 tavaszán 3500 ismert közéleti személyiséget fogott le Magyarországon, többségük Auschwitzba, illetve Mauthausenbe került, ahonnan csak kevesen tértek vissza (Ungváry, 2020a).
20	A háború végén közel 300 ezer magyar állampolgár sodródott Ausztriába és Németországba, akik közül 1946-ban – a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével – kb. 260 ezren visszatértek, így a nettó népességveszteség kb. 40 ezer lehetett.
21	1944-ben a csendőrség létszáma 20 ezer fő volt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Csend%C5%91rs%C3%A9g#1919%E2%80%931945).
22	1945 januárjától 1950 tavaszáig az ország több nagyvárosában működtek népbíróságok. Soós Mihály kutatásai szerint 59 429 fő került a népbíróságok elé, 55 322 fő ügye le is zárult. A népbíróságok 26 997 főt elítéltek, 14 727 főt felmentettek, 12 644 ember ügye pedig más módon zárult (www.wikipédia.hu, 2016. júl. 8-i letöltés). Kiszely (2000) szerint a népbíróságok 447 halálos ítéletet hoztak, ebből 189-et végre is hajtottak (id. mű: 26). Pritz (2011) ezektől némileg eltérő adatokat közölt. Karsai (2021) szerint az ekkortájt internált kb. 40 ezer embernek, továbbá a börtönbüntetésre ítélt 26 997 főnek a jó kétharmada nyilas múltú volt. (A legnagyobb nyilas pártnak 1939 nyarán 300 ezer tagja volt.)
23	A nyugati határvidékről az ország belsejébe már 1949–50-ben is voltak áttelepítések (https://www.evangelikus.hu/az-1951-es-budapesti-kitelepitesek-tortenete).
24	Az internálást (más néven: rendőrhatósági őrizetet) és a rendőrhatósági felügyeletet először mint büntetési formát, majd mint megelőző kényszerintézkedést használta az egyre jobban erősödő és a kezdetektől MKP-vezetés alatt álló államhatalom. A részletszabályokat első alkalommal Erdei Ferenc belügyminiszter 1945. június 21-én kelt bizalmas rendelete foglalta össze. Ilkei (2013) becslése szerint 1945-től 1953 júliusáig 55 ezer embert internáltak (id. mű: 12).
25	A Magyar Honvédségben végrehajtott utolsó nagy tisztogatásra 1950-ben, az ún. tábornokper kapcsán került sor, amelynek során koholt vádak alapján 7 tábornokot ki is végeztek. Ezt követően több mint 1200 tisztet távolítottak el a tiszti állományból (https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2021/07/17/a-solyom-per-vertanu-tabornokok/).
26	Ilkei (2013) szerint a munkaszolgálatra beosztott – megbízhatatlannak minősített – sorkatonák száma 1950–56 között 28 ezer volt (id. mű: 1).
27	N. Szabó (2019).
28	Az Ideiglenes nemzeti kormány 530/1945. M. E. sz. rendelete a fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek megsemmisítéséről.
29	A több száz műcímből álló listát lásd https://hu.wikipedia.org/wiki/1945-ben_Magyarorsz%C3%A1gon_betiltott_k%C3%B6nyvek (2018. júl. 19-i letöltés).
30	https://index.hu/kultur/2019/07/20/herczeg_ferenc_badacsony_villa_irofejedelem_labdihegy/
31	A Horthy-korszak idején mintegy 1200 katonai és csendőrparancsnok alkotta az ország katonai elitjét, ami egy-egy konkrét időszakban egyidejűleg 200-300 főt jelentett. 60%-uk 1919-ben a Vörös Hadseregben is szolgált. Egy tábornok fizetése a miniszteri javadalmazáshoz volt igazítva. Viszont a tisztek anyagi helyzetét a házassági kaució intézménye nehezítette. 1936-ban a főtisztek 57%-a emiatt kénytelen volt aladósodni (Püski, 2024).
32	A katolikus egyház vezetése 175, a református egyházé kb. 50 férfi kezében volt. A véletlen úgy hozta, hogy a magyar katolikus egyház feje, Serédi Jusztinián 1945. március 29-én, 61 éves korában, fiatalon betegségben hunyt el. Utódját, Mindszenty Józsefet csak október 7-én iktatták be hivatalába. Báró Apor Vilmos győri megyéspüspököt szovjet katonák lőtték le 1945. április 2-án. Az izraelita hitközségek száma 740 volt (Püski, 2024, Veszprémy, 2024b).
33	Bárdossy Lászlót, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet.
34	A népbíróságok működésére vonatkozó 81/1945. sz. M. E. rendelet szerint az internálás legrövidebb időtartama 6 hónap lehetett, de meghosszabbítható volt, ha a táborban az elítélt nem tanúsított „példás magatartás”-t.
35	Részletes pályaképét lásd https://mandiner.hu/cikk/20210318_a_herceg_es_a_tancosno_120_eve_jott_a_vilagra_az_utolso_esterhazy_herceg