Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.17.8. Elhagyott Javak Kormánybiztossága – az első állami vagyonkezelő

Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága (EJK) a Miniszterelnökséghez tartozó szervezet volt 1945 és 1948 között.1 Általánosságban elhagyott javaknak számítottak azok a javak, amelyek a háborús viszonyok következtében kikerültek a tulajdonos birtokából vagy ellenőrzése alól; ezeket be kellett jelenteni a kormánybiztosságnak.2 Ebbe a kategóriába került minden cég és vagyontárgy, ami úgy vált „elhagyottá”, hogy tulajdonosa Nyugatra menekült. Erre sok tízezer példa volt.

1948-ban a jogalkotó leszűkítette a fogalmat azokra a javakra, amelyeknek „a tulajdonosa az 1939. szeptember 2. és 1945. évi április hó 4. napja között az ország területéről Németországba, vagy a németek által megszállt valamely más ország területére, vagy pedig fasisztabarát felfogásból kifolyólag bármely külföldi állam területére távozott, s nem tért vissza.”3

A koalíciós alkuk nyomán az újonnan alakult vagyonkezelő szervezetet az FKgP irányította,4 ők nevezték ki a legfőbb vezetőket. A hivatal hatásköre a háború következtében otthonukat vagy megélhetésüket elvesztett személyek megsegítése, az elhagyott ingatlanok, vállalatok felügyelete, fenntartása, működésbe helyezése, a károsultak részbeni kárpótlása volt. Első vezetője, mint kormánybiztos a debreceni Ideiglenes Kormánnyal együttműködő Balogh István – egyházi nevén Balogh páter – volt, aki államtitkári besorolást élvezett. Amikor a debreceni kormány Budapestre költözött, a belváros egyik épen maradt épületében, a Magyar utcai „Maison Frida” házban rendezkedett be a hivatal.5 A kormánybiztosság fenntartási költségeit az általa üzembe helyezett vállalatok jövedelmeiből fedezte. A szervezet munkáját a MEFF pártjai, a Szakszervezeti Tanács, az illetékes minisztériumok, a gyámhatóságok, a székesfővárosi árvaszék, a Belügyminisztérium gyámügyi osztálya küldötteiből álló Elnöki Tanács ellenőrizte, segítette. Az erőviszonyok változásával később ez a szervezet is az MKP irányítása alá került. Így – például – a kommunista Nógrádi Sándort 1947 decemberében kinevezték az EJK Elnöki Tanácsának elnökévé.

A szervezet tevékenységéről viszonylag kevés információ áll rendelkezésre, mivel a kormánybiztosság levéltári anyaga 1956 novemberében az Országos Levéltárban megsemmisült.6 Pedig nem kis erőt képviselt a szervezet: kezdetben 83, később 65 kormánybiztosi megbízott működött mintegy 400 beosztott munkaerővel. A kormánybiztosság működésének három évében 133 ezer (!) aktát iktatott.

Milyen tevékenységükről van tudomásunk?

1945 novemberében a minisztertanács hatáskörükbe utalta a Postatakarékpénztárnál az ún. zsidó letéti számlán kezelt 206 millió pengőnek az igényjogosultak részére történő kiutalását, illetve értékálló kezelését.
Ugyancsak az EJK-hoz tartoztak a Magyar Általános Hitelbanknál bérelt széfekben megőrzésként elhelyezett elhagyott arany- és ezüsttárgyak, ékszerek és más ömlesztve tárolt levélbélyeg-gyűjtemények, másrészt a Borsod-Miskolci Hitelbank által a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban megőrzésre felküldött különféle zsidó eredetű értékek, továbbá a Postatakarékpénztárból megőrzés és kezelés céljából átvett képek, szőnyegek és egyéb lakberendezési tárgyak.
Talán az EJK egyik utolsó fontos vállalati tranzakciója lehetett a hévízi Festecsics-vagyon7 államosítása 1948 márciusában. Ez érintette a hévízi és a keszthelyi kastélyt, a hévízi fürdőt, a szállodákat, a bérbe adott cukrászdákat és éttermeket, a könyvtárat – mindent.8 A tranzakció során a család megbízottját, egy bizonyos Lénárd János nevű ügyvédet a gazdasági rendőrség letartóztatta azzal a váddal, hogy ékszereket csempészett ki Ausztriába.

Mint már említettük, kezdetben a szervezet egyik legfontosabb tevékenysége az volt, hogy a budai nagy értékű, egykor arisztokraták és nagytőkések által tulajdonolt kastélyokra,9 villákra rátegye a kezét, majd pedig döntsön a felhasználásról, esetleg arról, hogy magánszemélyeknek kiutalja ezeket.10 Az állami kezelésbe vett „elhagyott javak” közül a nagyobb értéket képviselő festményeket, szobrokat elvileg átadták a múzeumoknak, de ezek közül is több minden vándorolt magánkézbe. A kor neves műgyűjtői ebben az átmeneti időszakban alapozták meg műtárgygyűjteményüket.11 Arra is volt példa, hogy az EJK szolgáltató üzemeket államosított,12 és arra is, hogy a szovjet megszálló hatóságoktól vett át működő üzemet.13

A kormánybiztosság 1948-ban átadta helyét az Elhagyott Javak Felszámoló Bizottságának,14 amely 1948 végén szűnt meg, jogutódja a Pénzügyminisztérium Elhagyott Javakat Felszámoló Ügyosztálya lett. Ettől kezdve az „elhagyott” villákat – Vas Zoltán felügyelete és irányítása mellett – az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) foglalta le és osztogatta. A menekülő családok az államvédelmisektől 250–800 ezer Ft közötti összegért vásárolhattak maguknak útlevelet, emellett a szabadság fejében rendszerint még a lakásukat, villájukat, bútoraikat és egyéb vagyontárgyaikat is át kellett adniuk.15

1	A 727/1945 számú ME rendelet (1945. március 31.).
2	2490/1945. M.E.sz. rendelet.
3	1948. évi XXVIII. tvc.
4	Az apparátus első vezetője Andaházi-Kasnya Béla kisgazda politikus (eredetileg festőművész) volt, aki a Tanácsköztársaság idején a Művészeti és Múzeumi Direktórium köztulajdonba vett műkincsek összegyűjtését végző brigád tagja volt.
5	http://magyarhirlap.hu/cikk/76393/Egy_fajsulyos_kisgazda_esete
6	Kardos (1960).
7	Az 1941-ben, apja halálakor Festetics (IV.) György Pál Tasziló herceg egyéves volt, de akkora vagyont és jövedelmeket örökölt, hogy éves jövedelme alapján az ország második leggazdagabb emberének számított. Természetesen a herceg még 1945-ben is kiskorú volt, ügyeit édesanyja intézte (Rubicon, 2015, 11. szám; Szakonyi, 2018).
8	A Keszthelyi Újság 1948. márc. 7-i és nov. 7-i cikkét újraközölve lásd a Hévíz c. folyóirat 2002. évi 4. számában.
9	Így került állami kézbe a horpácsi Széchenyi-kastély (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/sopronhorpacs-ECBC/a-kastely-es-parkja-EF10/), az Esterházy család tatai szállodája (http://mandadb.hu/tart/mcitem/620849) stb.
10	Álljon itt két érdekes példa: Az Orbán-hegyi Páger-villát az EJK Balázs Béla filmesztétának utalta ki (http://www.eredetimiep.hu/fuggetlenseg/2009/februar/06/14.htm). A budai, Szemlőhegy utcai óriási villát, amely Habsburg József Ferenc és Anna szász királyi hercegnő tulajdonában volt, az EJK abból a célból adta oda a Budapesti Elektromos Műveknek, hogy az munkásszanatóriumot rendezzen be. Ez lett azután a József Attila Szanatórium (http://real-eod.mtak.hu/4800/1/Tanulmanyok_2007_21_Nagy_Villabol_korhazat.pdf). Az épületet az 1994-es privatizáció nyomán Várszegi Gábor vásárolta meg, és ott működtette Grenada állam tiszteletbeli konzulátusát.
11	Balogh páter „másodállásban” a külföldre irányuló állami műtárgykivitelt lebonyolító állami vállalat, az Artex egyik alapítójaként és vezetőjeként is gyarapította-alakította saját kollekcióját. Lásd Maravik (2004), Majtényi (2007).
12	Például a budapesti Csata utca 29. szám alatt található Mercedes-garázst (http://magyarjarmu.hu/helyszinek/budapest-xiii-kerulet-csata-utca-29/).
13	Ez történt a hódmezővásárhelyi Hódiköt üzem esetében még 1945 májusában (http://nlvk.hu/hod-wiki/-/wiki/HodWiki/H%C3%93DIK%C3%96T/pop_up;jsessionid=9B5A94C27F0E84D3DEF750D9B34CC88B), a budapesti Danuvia gyárral 1947 márciusában stb. A Hungária-Jacquard Szövőgyárat, mint volt német tulajdont, ugyancsak az EJK vette kezelésbe, de az eredeti német tulajdonosoknak sikerült „kiigényelniük”, és 1945 novemberétől 8 hónapig tovább működtették. Ekkor szovjet kezelésbe került, majd 1952-ben visszaadták a magyar államnak (http://www.lazarky.hu/08pub/111_2012_02-03_pdf/95_Selyemipar.pdf).
14	1800/1948. Korm. sz. rend.
15	Majtényi (2007).