Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.2.4.4. Verseny magyar módra: a (gáz)liberalizációval is lehet trükközni

Részben a gázszállítás technológiájával, részben Oroszország európai monopolhelyzetével függ össze, hogy a földgáznak egészen a 2010-es évek közepéig nem volt egységes világpiaci ára:

a forgalom túlnyomó része hosszú távú megállapodásokon alapult;
az orosz fél gazdasági és politikai érdekei szerint eltérő árakat alkalmazott a szerződésekben, illetve pillanatnyi érdekei szerint adott vagy nem adott kedvezményt a szerződéses árakhoz képest.

Ezt a kedvezményes gázt az orosz fél úgy értékesítette, hogy ők egyedül vagy az importáló országok valamely vállalatával együttműködve egy közvetítő céggel bonyolították ezeket az üzleteket. Magyarország esetében ez a „feladat” előbb az EMFESZ-re (6.2.4.4.), később a 2007-ben alapított MET-re hárult.1

Az EMFESZ-történet. Miközben a kínálati oldalon az Oroszország felől érkező szállítások meghatározó jelentőségűek maradtak, és a Mol is megtartotta rendszerirányító szerepét, a földgáz-alaphálózathoz való hozzáférés tényleges gyakorlattá vált. Ugyanakkor az általunk vizsgált időszak egészére – sőt tegyük hozzá: az 1989 előtti évtizedekre is – érvényes volt az, hogy a hosszú távú szerződések keretében importált orosz (szovjet) földgáz ára titkos volt. Az árat egy bonyolult képlet alapjában számították, amely alapjában véve a nyersolaj világpiaci árát vette figyelembe, de érvényesültek az import árban alkalmi módosító tényezők is. A Gazprom által kötött orosz szállítói szerződéseknek lényeges eleme volt a 90-es években a „take-or-pay” kitétel is, amely a vásárló felet arra kötelezte, hogy az át nem vett gáz árát is ki kellett fizetni.2 Ez így volt a 2021 szeptemberében lejárt 15 éves szerződésben is, és ez feltehetően bekerült a 2021. október 1-től érvényes, Gazprommal kötött új 15 éves megállapodásba is. A 10+5 éves gázvásárlási megállapodás éves szinten 4,5 Mrd m3-nyi gáz megvásárlására vonatkozik,

A 90-es évek elején, a kváziliberalizált magyar gázpiacon az első fecske az Eurobridge Kft. volt, amelyet Vitézy Tamás irányított. Őt követte a 2002-ben strómanok által alapított és egy Fejér megyei községben, Csapdiban bejegyzett Eural Trans Gas nevű vállalkozás, amely mögött Knopp András egykori MSZMP-funkcionárius, illetve végső soron Dmitro Firtas ukrán oligarcha állt.3 Később ez a cég RosUkrEnergo (RUE) néven működött tovább. Egy évvel később, 2003-ban alapította meg Firtas az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t (EMFESZ), amely 2005-től vált jelentős piaci szereplővé Magyarországon.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_2283/#m1265peam2_2283 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_2283/#m1265peam2_2283)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_2283/#m1265peam2_2283)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.2.2. ábra. A hazai gázpiac liberalizációja, 2004–2011

Forrás: Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont (REKK).

A Mol–E.ON üzlet (6.7.9.) nyomán versenygeneráló tényező lett az, hogy a gáztározók a Moltól az E.ON-hoz kerültek, s ez lehetőséget adott arra, hogy a korábban csak marginális szerepet játszó egyéb magyar, ukrán és orosz magánvállalkozások most már komoly mennyiségekkel üzletelve belépjenek a korábban szinte teljesen zárt hazai piacra. Az Emfesz Kft m3-ként 8 Ft-os árengedményt kínált: előbb nagyvállalatoknak, majd 2008. február 1-től a háztartásoknak is. Két és fél év leforgása alatt 200 ezer lakossági, 300 önkormányzati, 1100 intézményi fogyasztóval, 6000 kis- és közepes vállalkozással és több száz nagyobb ipari céggel tudott szerződést kötni.4 Úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van: működik a verseny, csökkennek az árak.

Azt kezdettől fogva tudni lehetett, hogy az EMFESZ csak nevében viselte a „magyar” megnevezést.5 Az EMFESZ – a lényeget illetően egyszerű, de a részleteket gondosan álcázó – üzleti stratégiája arra épült, hogy Ukrajna függetlenedése után megegyezett Türkmenisztánnal az onnan jövő gázimportról, hogy csökkentse függőségét Moszkvától. A felesleg egy részét pedig úgy reexportálták – közvetítők láncolatán keresztül – ezt a gázt6 az orosz árnál olcsóbban a Molnak adták el. 2008-ban a cég már 220 Mrd Ft-nyi árbevételt realizált Magyarországon. Feltűnő, sőt sokak szemében gyanús is volt ez a felfutás. Egyfelől az EMFESZ gond nélkül el tudta érni, hogy használhassa a Magyarországra érkező gázvezetékeket, másfelől pedig azt, hogy a Mol maga és egy sor a Molhoz is kapcsolódó nagyvállalat megvásárolta tőle a behozott türkmén gázt. Mint utólag kiderült, egy sor nagyfogyasztó úgy szerződött át Moltól az EMFESZ-hez, hogy erről szinte egyetlen sor sem jelent meg a sajtóban. Ezután következtek a meglepetések.

A Gazprom 2009 áprilisában – különös körülmények között – átvette az EMFESZ közvetlen irányítását. Az EMFESZ magyar állampolgárságú ügyvezetője, Góczi István egy jóval korábban készült felhatalmazó iratra hivatkozva az EMFESZ-t 1 USA dollárért eladta az addig ismeretlen RosGas AG nevű svájci cégnek, amelyről viszont szakmai berkekben azt feltételezték, hogy Gazprom-érdekeltség. Milyen furcsa: a RosGast az EMFESZ ügyvezető-helyettese, Gazda Tamás képviselte. Az EMFESZ új tulajdonosainak jogszerzését a Magyar Energia Hivatal (MEH) is elismerte – méghozzá egy szokatlanul gyors, egynapos procedúra során –, ami sokakban felébresztette a gyanakvást.7 Az ügyből per lett, mert Firtas átverve érezte magát. Egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben el is marasztalta a MEH-et a jogszerűtlenül jóváhagyott értékesítési tranzakció miatt.8 Mindezektől a jogi viharoktól részben függetlenül az EMFESZ 2010 januárjában – amikor már az egyetemes szolgáltatói piacon 10%-os piaci részesedése volt9 – gyakorlatilag csődbe ment, miután a Gazprom elzárta a gázcsapot, vagyis nem engedte meg, hogy az EMFESZ-nek címzett türkmén gázszállítmányok bekerüljenek a csővezetékbe. Erre hivatkozva azután a MEH visszavonta az EMFESZ működési engedélyét.10

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_2298/#m1265peam2_2298 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_2298/#m1265peam2_2298)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_2298/#m1265peam2_2298)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.2.3. ábra. Az EMFESZ tulajdonosi és működési struktúrája 2010-ben

Forrás: Spirk (2011).

2011 szeptemberében egy oknyomozó magyar újságíró kutatásai alapján magyarázatot nyert sok, korábban nehezen érthető összefüggés. A napvilágra került adatokból úgy tűnik, hogy kezdettől fogva látszatversenyről volt szó. Valójában az EMFESZ létrehozásában és életben tartásában a Gazprom és a Mol vezetői is érdekeltek voltak – beleértve Hernádi Zsoltot és Csányi Sándort is.11 A Gazprom és az EMFESZ árai közötti különbség ugyanis éves szinten sok tízmilliárd forintra rúgott, amiből azután az EMFESZ négy év alatt legalább 25 Mrd Ft-ot visszajuttatott egy Light & Power Development Inc. nevű offshore vállalkozásnak, amit Tóth József, a gáziparban több évtizeden át fontos szerepet játszó, egy időben pedig a Mol elnök-vezérigazgatójának tanácsadójaként is alkalmazott szakember instruált a pénz továbbutalása tekintetében.12 Hihetőnek tűnik az a feltételezés is, hogy a Gazprom orosz vezetői magánemberként hasznot húztak abból, hogy a konkurens türkmén gáz megjelent a magyar piacon, jóllehet ez saját vállalatuk szempontjából biztosan árbevétel-csökkenéssel járt. A Mol esetében pedig az történt, hogy az olcsóbb gáz átvételével a cég is, az ország is jól járt, és mindemellett a Mol vezetése lehetőséget kapott arra, hogy forintban számolva milliárdos nagyságrendű, titkos kassza felett rendelkezzen, melyből – egyebek mellett – egy részben osztrák tőkével13 működő komáromi biodízelüzem építését is finanszírozta. A Mol vezetése bizonyára nem örült az EMFESZ létezésének, de esze ágában sem volt a Gazprom teljhatalmú magyar rezidensének tekintett Góczival vagy magával a Gazprommal konfliktusba kerülni.

Ez a modell addig működött háborítatlanul, amíg tartott Firtas és a Gazprom közötti bizalom. 2009 táján azonban ez a kapcsolat valamiért megromlott, s amikor az EMFESZ-t a fentebb leírt különös módon a RosGas megvásárolta, a magyar fél – ideértve az egymást követő magyar kormányokat is – úgy értelmezte a történéseket, hogy a Gazprom végső soron a Mol bekebelezését készíti elő. Ezt a gyanút még tovább erősítette, amikor egy másik orosz gázcég, a Szurgutnyeftyegaz 2009-ben megvásárolta a Mol 22%-os részvénycsomagját is (6.7.15.). Miután megtörtént az összeveszés, az EMFESZ pénzügyileg összeomlott, és megindult a felszámolás,14 s mivel nem jutott többet gázhoz, ezért a fogyasztók visszakényszerültek a Molhoz. A gázliberalizációnak ez a fejezete meglehetősen csúfosan zárult. Firtast 2014 elején – az amerikai FBI kérésére – Bécsben őrizetbe vették, és még 2019-ban sem hagyhatta el Ausztriát. Neve később úgy került be ismét a világsajtóba, hogy szerepet játszott Trump és Putyin ukrajnai közös akciójában, amelynek célja a 2020-as amerikai elnökválasztási kampány befolyásolása lett volna, majd pedig azzal, hogy Trump elnök csapata – az ellene kiadott körözés miatt zsarolhatóvá vált – Firtastól megpróbált terhelő adatokat szerezni a 2020-as elnökválasztási kampányban érdekelt demokrata jelölt, Joe Biden fiáról, akinek Ukrajnában is voltak üzletei.15

2014 elején egy internetes portál oknyomozó újságírói derítették ki, hogy a 2. Orbán-kormányhoz közel álló üzleti körök16 offshore cégek bonyolult hálózatán, illetve az MVM újonnan létrehozott gázüzletágán keresztül már három éve importáltak Nyugat-Európából olcsó földgázt. Származási helyét illetően valójában ez is orosz gáz volt, de a vásárlás a rotterdami gáztőzsde árai és játékszabályai szerint zajlott és a Baumgarten-vezetéken át érkezett Magyarországra. Ez a gáz jóval olcsóbb volt, mint az orosz–magyar hosszú távú szerződés alapján megvásárolható gáz. Egy svájci székhelyű, 40%-ban a Mol által tulajdonolt vállalkozás, a MET, a magyar kormány rendelete jóvoltából,17 az olcsón megvett gázt a szállítói kapacitásra vonatkozó versenyeztetést megkerülve hozta be, majd pedig hatalmas profittal eladta egy MVM-leánycégnek, majd szinte ugyanannyiért visszavásárolta tőle és továbbértékesítette. Az MVM-es cég így veszteségesen működött, a MET viszont egyetlen évben, 2012-ben 50 milliárdos profitot termelt a tulajdonosoknak. Az árkülönbözet többi része a magyarországi távfűtőműveknél realizálódott – megteremtve a távhőárcsökkentés anyagi fedezetét.18 Ezt a magas nyereséghányadot végső soron az tette lehetővé, hogy a magyar kormány támogatásával ezek a távfűtő cégek ki tudták kerülni az uniós szabályok szerint egyébként kötelező, európai szintű közbeszerzési eljárást.

1	Magyari (2015).
2	The Economist, 2012. júl. 14.
3	HVG, 2014. márc. 22.
4	NSZ, 2013. jún. 17.
5	E titokzatos cég történetének korai időszakáról lásd Magyari (2009) oknyomozó riportsorozatát. 2012-ben a magyar sajtó arról is hírt adott, hogy az EMFESZ-nek komoly lengyelországi érdekeltségei is voltak (NSZ, 2012. jan. 24.).
6	Az „ezt a gázt” kifejezés természetesen képletesen értendő. Valójában a gázmolekulák egy csőrendszeren keresztül áramoltak Türkmenisztánból kelet felé az orosz hálózatokon keresztül. Türkmenisztánnak nem volt vezetéke Ukrajna felé.
7	Spirk (2009). Később ebből a tudósításból sajtóper lett, mert a MEH elnöke a gyanút alaptalannak tartotta. A per még 2014 végén is folyt. A perről részletesen lásd Bodolai (2015).
8	NSZ, 2010. nov. 19. Egy másik, 2011. március 22-én született döntésével az LB mégis jogszerűnek találta a tulajdonváltás 2009. áprilisi bejegyzését. Ezen bírósági ítélet után nagy meglepetés volt, hogy 2011 tavaszán egy másik magyar bíróság, a Fővárosi Bíróság elsőfokú döntéssel a két évvel korábbi eladást törvénytelennek minősítette, és kötelezte a cégbíróságot, hogy a RosGas helyett ismét Firtas ciprusi bejegyzésű vállalkozását, a Mabofi Holdings Ltd.-t jegyezze be az EMFESZ tulajdonosának. Ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla 2011 novemberében jogerősen is megerősítette. A Kúria viszont 2012 februárjában felülbírálta ezt a döntést, és kimondta, hogy az EMFESZ eladása – jogi szempontból – semmis, és egyedüli tulajdonosként a ciprusi bejegyzésű Mabofi Holdings nevű céget visszahelyezte jogaiba. Az ítélet szerint azonban akkor, ha egy külföldi bíróság más döntést hoz a cégjegyzéki adatokkal kapcsolatban, az a döntés lesz érvényes. De nem változott a helyzet, miután egy moszkvai nemzetközi választott bíróság 2011 márciusában szintén jogtalannak ítélte az EMFESZ 2009. áprilisi eladását, és ezt a döntést egy magasabb orosz jogi fórum 2012 októberében még meg is erősítette. 2013 februárjában a magyar cégbíróság is visszahelyezte a Mabofit, vagyis Firtast cég tulajdonosi pozíciójába (www.index.hu, 2012. febr. 13., márc. 22. okt. 18.; NSZ, 2013. febr. 14.). Mindeközben folyt egy bűnügyi nyomozás is, amely végül – 2011 nyarán – azzal zárult, hogy az EMFESZ tulajdonjogának átruházása jogtalan volt ugyan, de mivel a felkért szakértő szerint az átruházás idején a cég negatív értékű volt, ezért Góczi Istvánnal szemben sem a sikkasztás, sem pedig más vagyon elleni bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg. Ezt az értékelést sok piaci szakértő vitatta, mondván, hogy az eladás pillanatában az EMFESZ bankszámláján 30 Mrd Ft-nak megfelelő dollár parkolt (Spirk, 2009; Spirk, 2011).
9	VG, 2011. jan. 27.
10	NSZ, 2011. jan. 6.
11	Két irányból is érkeztek meglepő információk. Egyrészt az ún. WikiLeaks iratokból kiderült, hogy a budapesti amerikai nagykövetség kezdettől fogva azt gyanította, hogy az EMFESZ tulajdonosi hátterében valahol Hernádi és Csányi rejtőzik. Másrészt kiszivárgott, hogy az EMFESZ offshore cégeknek történő utalásai ügyében az osztrák hatóságok is nyomozást kezdtek (www.origo.hu, 2011. szept. 7.; Spirk, 2011). A cikkből sajtóper is lett, ami 2015 októberében az Index győzelmével zárult.
12	A Light & Power ügyeit vizsgálva a magyar adóhatóság, a NAV 2013 januárjában arra a következtetésre jutott, hogy ez a cég az EMFESZ számára fiktív tevékenységeket számlázott, s ezért – a kamatokkal együtt – több mint 6 Mrd Ft-os büntetést szabott ki. Ez a pénz persze 2013-ban már behajthatatlan volt, miután az EMFESZ már régen tönkrement (Spirk, 2013).
13	Az EMFESZ-ügy Ausztriába vezető szálairól lásd HVG, 2012. jan. 21.
14	Ennek szövevényes részleteiről lásd NSZ, 2012. aug. 25., valamint http://index.hu/belfold/2012/10/02/megszuntettek_a_mar_felszamolt_emfesz_ellen_a_felszamolast/
15	https://www.nytimes.com/2019/11/25/us/giuliani-ukraine-oligarchs.html?nl=todaysheadlines&emc=edit_th_191125?campaign_id=2&instance_id=14077&segment_id=19073&user_id=4ae8f48045e40adeea8d1f5a8bf57643&regi_id=473558601125
16	Az első írást lásd www.index.hu, 2014. jan. 27. A Mol által 2007-ben alapított cégbe (Mol Energiakereskedő Kft.) 2009 decemberében léptek be magyar magánszemélyek. Ekkor történt a cégnév-váltás is. Személy szerint a fehérvári labdarúgócsapat tulajdonosa, Garancsi István, és az exwallisos Nagy György került a figyelem középpontjába (http://atlatszo.hu/2014/01/28/nagy-gyorgy-es-garancsi-istvan-is-reszesulnek-a-gazbizniszbol/). Más források szerint a MET külföldi tulajdonosai között van az az orosz állampolgárságú Megdet Rahimkulov is, aki a 90-es években jelentős pozíciókhoz jutott a magyar gazdaságban (http://nepszava.hu/cikk/1157867-eladhatjak-a-met-et).
17	A földgáz biztonsági készlet mértékéről, értékesítéséről és visszapótlásáról szóló 13/2011. (IV. 7.) NFM rendeletről van szó, amelyet a 3. Orbán-kormány csak 2015. július 1-től helyezett hatályon kívül (http://444.hu/2015/04/02/bezarta-a-kormany-a-met-modellt/).
18	Magyari (2015).