Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

Koncesszió és a profitok szabályozása

Az 1992-ben elfogadott távközlési törvény szinte kizárólag a koncessziós szabályozás elveire épült. A privatizáció szempontjából a törvény némileg megkésett, hiszen 1992 folyamán már zajlottak a befektetőkkel folytatott tárgyalások, amelyeket nem a KHVM, hanem az ÁV Rt. irányított, s a telefonszolgáltatást bonyolító Matáv sorsa az év végén már el is dőlt. Úgy is lehet azonban fogalmazni, hogy a távközlési törvény a szükséges és lehetséges mértéket meghaladó állami feladatvállalást irányzott elő, amit az élet – a piac liberalizációja miatt – viharos sebességgel túlhaladt. Jó példa erre, hogy az 1992-es törvény csak a távbeszélő szolgáltatást minősítette állami monopóliumnak, az adatátvitelt nem. Ebből fakadóan a Matáv 1993-ban 8 esztendőre garantált monopolhelyzete1 sohasem volt teljes, sőt éppen a legdinamikusabban fejlődő piacon, az adatátvitelben már 1994-ben is voltak versenytársai – például az ugyancsak privatizációra váró Antenna Hungária. Sőt, 1996-ban a Mol, az MVM és más magyar társaságok részvételével már kezdődtek kirajzolódni egy adatátvitelre specializált második – vagy az AH után harmadik – telekommunikációs szolgáltató körvonalai is (PanTel).