A kormányváltás után az MVM-csoport privatizációját Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos személyesen irányította. Bartha felvállalta az ÁV Rt.-ben korábban kidolgozott Schroders-féle koncepciót, amit azután a kormány is jóváhagyott.1 Az elgondolások szerint a privatizált magyar villamosenergia-rendszer alapvetően a Nagy-Britanniában és Írországban, Argentínában és Norvégiában meghonosított liberalizált versenymodellre2 fog hasonlítani. Ennek lényege, hogy az erőművek és az ÁSZ-ok között egyáltalán nincs tulajdonosi kapcsolat (egymásnak nem tulajdonosai és felettük sem áll közös tulajdoni szervezet), a tranzakciókat kereskedelmi szerződések szabályozzák. Megszűnik tehát a keresztfinanszírozás, az áramtermelés és elosztás költségei egyértelműen kimutathatók lesznek. Lesz majd áramtőzsde is.3 A versenymodell működésének alapfeltétele, hogy az MVM-csoport tagjai külön-külön kerüljenek értékesítésre, s a pályázat során biztosítani kell, hogy a befektetők közül senki se szerezzen túlhatalmat. A lecsupaszított MVM feladata marad a rendszerirányítás, az alaphálózat működtetése és a villamos energia nagykereskedelme. Ezzel tulajdonképpen a Schroders-féle modell megelőlegezte a 96/92 EU-irányelvben lefektetett szabályozást, az ún. „kizárólagos vásárló”-modellt. Lényegében ezeket az elveket rögzítette a villamosenergiáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (Vet.).