Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.5.11. Liberalizáció magyar módra

Mint már említettük, a 2001 novemberében elfogadott és 2003. január 1-én érvénybe lépett új Vet. valójában a piacnyitás elsumákolását szolgálta. Az MVM pedig továbbra is állam volt az államban, ami csak azért volt lehetséges, mert a Fidesz és az MSZP holdudvarában tevékenykedő villamosenergetikai szakemberek nagyon hasonlóan gondolkodtak. Az energia-lobbi emberei számára az állami védelem nagyon is megfelelő volt, s ehhez képest a fizetendő ár (ti. a fogyasztói árak állami kontrollja és a közvetlen politikai befolyásolás) nem tűnt elviselhetetlennek. Az ő szemükben az EU-direktíva következetes alkalmazása sokkal rosszabb lett volna – pár év alatt elvezetett volna az MVM szétszedéséhez, megszűnéséhez.

7: Hogyan lett az Ovitből Mavir?

A villamosenergia-kereskedelem liberalizációjára történő felkészülés részeként az MVM – az Országos Villamos Teherelosztó (Ovit) feladatait és eszközeit részben átvéve – 2000. október 19-én hozta létre a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Részvénytársaságot (Mavir Rt.). A Mavir feletti tulajdonosi jogosítványok azonban nem maradtak az MVM-nél – hiszen a cél éppen a jogi függetlenség megteremtése volt. Jobb megoldás híján az a döntés született, hogy a Mavir felett a tulajdonosi jogosítványokat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fogja gyakorolni. 2006-ban még további eszközök kerültek átadásra a Mavirnak, de az Ovit Zrt. ettől nem szűnt meg – maradt az MVM egyik leányvállalata.

Az új Vet. alapja egy Európában sehol nem alkalmazott, hibrid modell volt, melyről eleve tudni lehetett, hogy csak újabb gondok forrása lesz.

A piac két részre lett osztva: közüzemi és versenypiacra. A hazai versenypiacon és a külkereskedelemben a hálózathoz való hozzáférést liberalizálták, ugyanakkor az ún. közüzemi szolgáltatásban az MVM továbbra is kizárólagos vásárló maradt. Az ún. feljogosított nagyfogyasztók – vagyis azok a termelő vállalatok, amelyek a fogyasztás 30%-át jelentették – lehetőséget kaptak arra, hogy ne az MVM-től, hanem a liberalizált piacról szerezzék be az áramot.1
2004. január 1-től megszűnt az erőművek által termelt áram árának hatósági szabályozása, miközben a kiskereskedelmi ár továbbra is állami-politikai alkuk tárgya maradt. Az MVM a vásárolt áramot szabályozott áron adta tovább a közüzemi szerepet játszó ÁSZ-oknak, akik szintén szabályozott áron továbbértékesítették a közüzemi fogyasztóknak.
Az MVM nem nyugodott bele a Mavir „elvesztés”-ébe. Addig küzdött, amíg 2006-ban sikerült visszakapnia.2

6.5.10. táblázat. A villamosenergia-termelő kapacitások megoszlása 2002-ben

Tulajdonos	Százalék
MVM	46,8
Tractabel*	14,8
RWE §	13,4
AES	10,1
EDF	6,6
ATEL	2,6
E.ON	2,1
Croesus	1,7
Euroinvest	1,0
ÁPV Rt.	0,5
EMA Power	0,4
Összesen	100

Megjegyzés: A nagykereskedőknek eladott villamos energia (GWh) adatai alapján.

* A belga cég később a francia Suez tulajdonába került, majd az összeolvadt a Gaz de France-szal (GDF), tehát francia tulajdonba került.

§ Az RWE később az Innogy nevet vette fel.

Forrás: MVM.

A hibrid rendszer ellentmondásai persze hamar kiütköztek. Miután az MVM rendelkezett a termelő kapacitások zömével (a hazai termelésre, továbbá az importra vonatkozó HTM-ek tulajdonosaként) és – miként a rendszerváltás előtt – továbbra is a kezében voltak a határkeresztező szállító-vezeték kapacitások is, a szabadpiacon elégtelen volt a kínálat, így valódi verseny sem tudott kialakulni. Ezért a nagyfogyasztók is visszamenekültek a közüzemi piacra, ahol alacsonyabb árak voltak érvényben. Így nem csoda, hogy a végén az árampiac minden magánszereplője nyertes, az állami cégek viszont mind vesztes pozícióba kerültek. Erre való hivatkozással azután 2006 elején – elsősorban a választásokkal összefüggő politikai megfontolások alapján – az Országgyűlés a Fidesz, az MSZP és két SZDSZ-es honatya összjátéka alapján visszaállította az erőművi áram hatósági kontrolljának lehetőségét, és visszaintegrálta a Mavirt az MVM-holdingba.3 Ezzel – látszólag – teljesen megbukott a részleges piacnyitás.4 De itt a történet mégsem ért véget.

Mint az előre is tudható volt, az Európai Bizottság nem tűrte ezeket a nyilvánvalóan versenyellenes manipulációkat. A Versenypolitikai Főigazgatóság már 2005-ben megkezdte a vizsgálódásokat, 2006 őszén pedig formálisan is támadásba lendült.5 Razziát tartottak a társaság székhelyén, iratokat és számítógépeket foglaltak le.6 Három kifogásuk volt: (i) a HTM-eket tiltott állami támogatásként fogták fel; (ii) a HTM-eket kartell jellegű együttműködésnek tartották; (iii) nem voltak megelégedve az átviteli hálózathoz való szabad hozzáférés kereteivel (open access). 2008 júniusában született meg a döntés: Brüsszel utasította a magyar kormányt,7 hogy 6 hónapon belül szüntesse meg az összes HTM-et (6.2.9.).

A külső nyomás hatására tehát mégiscsak történtek lépések. 2006 és 2007 folyamán számos további törvénymódosításra került sor, így formálisan – 6 hónap késéssel ugyan, de mégis – megteremtődtek a feltételei a 2008. január 1-i teljes piacnyitásnak. Lényegében három területen hajtott végre a jogalkotó változást:

Módosult az ellátási kötelezettség, csak az ún. egyetemes szolgáltatásban részesülő kisfogyasztók részére maradt fenn. A többi fogyasztó ellátását a jogszabályok nem garantálják.
A hatósági árszabályozás csak a hozzáféréssel, hálózat használattal kapcsolatos díjelemekre maradt fenn. Ugyanakkor viszont az egyetemes szolgáltatás esetében továbbra is miniszteri hatáskör az árszámítás módszertana, illetve a kereskedelmi árrés nagysága, vagyis ebben a körben megmarad az erős állami árkontroll.
Minden piaci szereplő köthet üzletet minden piaci szereplővel.

Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a piacnyitást zsigerből ellenző MVM-vezetésnek is voltak komoly érvei. Egyfelől arra hivatkoztak, hogy nem elegendő a villamosenergia-piacot liberalizálni, miközben a primer energiahordozók piacán nincs verseny. Az atomenergia csak a paksi erőmű számára elérhető, lignitbányája csak a Mátrai Erőműnek van, a gáz nagykereskedelme pedig a Mol monopóliuma. Ez így együttesen már önmagában is korlátozza az MVM számára az erőműfejlesztési lehetőségeket. További gond, hogy ha nincsenek HTM-ek, akkor semmilyen erőművet nem lehet banki hitelből építeni – vagyis csak olyan cég tud erőművet építeni, amelyik elegendő saját tőkeerővel rendelkezik ehhez.

6.5.11. táblázat. Piacnyitás a villamosenergia-piacon, 2001–2010

Időpont	Esemény
2001. dec.	Villamosenergiáról szóló tv. (Vet.) elfogadása
2002.	A Vet.-hez tartozó kormány- és miniszteri rendeletek elkészítése
2003. jan. 1.	A piacnyitás kezdete (6500 MWh/telephely fogyasztás felett)
2006. máj. 17.	Helyszíni rajtaütéssel EU-vizsgálat indul az MVM és a Mavir ellen a versenyjogi szabályok megsértése miatt
2007. jún. 30.	Új Vet. hatályba lépése
2007. szept. 10.	Az új vagyontörvény lehetővé teszi az MVM 25%-nyi részvénypakettjének értékesítését
2008. jan. 1.	Teljes mértékben megszűnik az ÁSZ-ok monopolhelyzete, a kisfogyasztók (3×25 amperig) jogosultak az egyetemes szolgáltatásra
2008. jún.	Az EU a HTM-ek felbontására utasítja a magyar kormányt
2008. júl.	Az MVM felbontja a Dunamenti Erőmű HTM-jét
2009. jan. 2.	Az EU versenyjogi szempontból minden vád alól felmenti az MVM-et
2009. dec. 28.	Az Országyűlés 95%-os többséggel támogatja az MVM és a Mavir egyben tartását
2010.	A Magyar Telekom versenytársként belép a lakossági villamosenergia-piacra

A tényleges piacnyitás végül is lassú folyamat volt. 2010-ben a Magyar Telekom először T-home-os lakossági ügyfeleinek ajánlott villamosenergia-szolgáltatást, majd 2013-ben ezt minden háztartásra kiterjesztette. Öt év alatt közel 100 ezer ügyfelet tudott így akvirálni a telekommunikációs szolgáltató – ami valójában igen kevés volt. Bizonyára ez volt az egyik oka annak,8 hogy 2017 nyarán bejelentették, hogy a Magyar Telekom kivonul erről a piacról, ügyfeleit az NKM Nemzeti Közművek Zrt.-hez tartozó Démásznak, vagyis végső soron annak a területi áramszolgáltatónak, amelyet a 3. Orbán-kormány 2017-ben pár hónappal korábban államosított (10.4.4.).9 2016 elején kivonult erről a versenypiacról a 15 ezres ügyfélkörrel csődbement, Energetikai Központ névre hallgató vállalkozás is.

1	Pontosabb adatok szerint 2007-ben a liberalizált piac nagysága 7,9 TWh volt, a teljes fogyasztás 29%-a.
2	A döntést az 1070/2005. (VII.8.) Korm. hat. tartalmazta, amely jogi értelemben a Mavirt nevezte ki a magyar átviteli rendszerirányító (Transmission System Operator – TSO) szervezet gazdájának, és ezért az átviteli hálózat eszközeit – kb. 300 Mrd Ft-nyi vagyont! – egyetlen tollvonással az MVM-től áthelyezte a Mavirhoz.
3	HVG, 2006. febr. 11. Ennek nyomán az AES ismét beperelte a magyar államot. A washingtoni választott bíróság (ICSID) több évi vita után, 2010 szeptemberében elutasította az amerikai cég 30 M USD-s kárigényét. Erre válaszként 2011 tavaszán az AES – pontosabban annak magyar leányvállalata, az AES Borsodi Energetikai Kft. – leállította az 1996-ban megvásárolt, 90 MW kapacitású, széntüzelésű tiszapalkonyai és a 71 MW kapacitású, biomasszaalapon működő Borsodi Hőerőművet. Pár hónappal később viszont sikerült vevőt találni a két erőműre. Egy debreceni kötődésű vállalkozó, Danyi János cége, a Civis Capital Ingatlanfejlesztő és Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vásárolta meg a két erőművet – minden bizonnyal strómanként (NG, 2011. márc. 29.; MTI, máj. 10.). Ez is oka lehetett annak, hogy a MEH az átruházást nem hagyta jóvá. A felszámoló december közepén a két telephelyre vonatkozóan 132 dolgozó (105 fizikai és 27 szellemi munkakörben foglalkoztatott) csoportos elbocsátását jelentette be (http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/visszavonul_magyarorszagon_az_amerikai_energiamulti_a_karok_maradnak.506110.html). 2012 tavaszán az AES leállította az 1977–78-ban üzembe helyezett – vagyis 35 éves – Tisza II. erőművet (NSZ, 2012. márc. 27.). Mindez vélhetően összefüggött azzal, hogy az AES angol tulajdonosai 2012 nyarán végül is elvesztették az ICSID előtt zajló második perüket is, miképpen a Dunamenti Erőmű egyik tulajdonosa, az Electrabel is (6.2.9.). Végül 2014 őszén az akkor már több éve elhagyott és üzemképtelen berentei és tiszapalkonyai erőművet 604 M Ft-ért ukrán és orosz befektetők vették meg a felszámolótól (http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/ki_nem_talalna_ki_vett_ket_magyar_eromuvet.587658.html). Az orosz és ukrán befektetők által Smart Power System Zrt.-nek nevezett vállalkozást 2020-ben az MVM egyik leánycége – ismeretlen áron – visszavásárolta.
4	A Vet.-et az Országgyűlés 2005 júliusában és decemberében is módosította.
5	Az EU-vizsgálat részletes elemzését lásd Sztankó (2011).
6	Ebben önmagában semmi szokatlan nincs. 2009 novemberében hasonló módon kezdtek nyomozást az EU versenyellenőrei a cseh állami tulajdonban álló CEZ villamos társaságnál is (NG, 2009. nov. 25.).
7	https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:225:0053:0103:HU:PDF
8	2015-ben a Magyar Telekom a lakossági gázpiacról is kiszállt.
9	2017 novemberében a Démász korábbi nevét is elvesztette. Az államosított cég új neve NKM Áramszolgáltató Zrt. lett.