A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (MKB) már a rendszerváltás előtt is egyike volt a magyar gazdaság kis számú, rt. formában működő vállalatának. Az MKB Rt. 1950-ben alakult 100 M Ft alaptőkével, melyet a későbbiek folyamán többször is megemeltek. A szovjet mintára létrehozott, az egyszintű bankrendszer logikája szerint csak külkereskedelemmel foglalkozó pénzintézet azért kapta az rt. formát, mert a külpiaci kapcsolatokban ez tűnt előnyösebbnek. A történet szálai az 1945-öt követő államosításig nyúlnak vissza (1.1.17.): a magyar államnak szüksége volt egy új bankra, amely nem államosítás útján jött létre, hanem – formálisan – a külkereskedelmi vállalatok részvénytársasága volt, így vagyonát, számláit nem lehetett Nyugaton lefoglalni – korabeli szakzsargonnal szólva: arrestálni – az államosítás miatt kártalanítás céljára. Formailag az MKB az 1947-ben államosított, de továbbra is működő Pesti Magyar Kereskedelmi Bank utóda volt. De valójában az MKB az MNB fedőszerve volt – tranzakcióit a magyar állam központi bankja nevében hajtotta végre, sőt az első időkben az MNB épületében is működött.1 Majd egy évtizeden át az MKB de facto az MNB irányítása alatt állt, a valóban önálló intézményi működés kezdete az 1960-as évekre datálódik. Saját székházat is csak 1973-ban kapott. Az MKB működése során mindvégig szoros kapcsolatban volt a magyar hírszerzés apparátusaival: a bank közvetve és közvetlenül számos Nyugaton működő magyar céget tulajdonolt (pl. Centropa, Hungagent), amelyek titkos feladatok végrehajtására specializálódtak. A banknak voltak Magyarországon bejegyzett, hasonló funkciójú vegyesvállalatai is (például a Siemens által alapított Sicontact2).