Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák


Az alkalmazottak kisebbségi tulajdonlása

A résztulajdonossá válással kapcsolatos kedvezményeknél a főszabály 1989–95 között az volt, hogy az állami vagyon terhére adható kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az átalakuló vállalat induló vagyonmérlegében megjelölt saját tőke 10%-át (kivételes esetben 15%-át), illetve személyenként a 12 havi bruttó alapbér tömegének megfelelő összeget.1 A gyakorlatban hol a 10%-os szabály működött effektív korlátként (tőkeigényes vállalatok), míg más esetekben ezt a szerepet a bérhez kötött limit töltötte be (munkaigényes vállalatok). Így viszont rendre kialakultak olyan helyzetek, hogy „A” cégnél csak 1-2 havi alapbérnek megfelelő kedvezmény volt adható, míg „B” cég esetében 12 havi keresetnek megfelelő kedvezmény járt. Az ÁVÜ 1993-ban készített számításai szerint szélsőséges esetben az adható kedvezmények szintje 1015-szörös eltéréseket is lehetővé tett a 20400 ezer forintos sávban. Ez megint igazságtalan megoldás volt, jóllehet csak a szakértők és az érdekeltek számára volt nyilvánvaló – a közvélemény és a politika erről soha nem vett tudomást.

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 101 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave