Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


20 A szénbányászat az évtizedeken át elhibázott allokációs stratégia egyik legjobb illusztrációja. 1951 és 1988 között a kitermelt szén mennyisége tonnában számolva a kétszeresére (13 m tonnáról 26 m tonnára) nőtt, ám hőértékben számolva 3%-kal csökkent. Mindeközben a létszám 2,5%-kal nőtt, és elérte a 70 ezer főt. Más szóval, 40 év alatt a termelés csökkent, jóllehet nemcsak a dolgozók létszáma nőtt, de sok-sok tízmilliárd forintnyi gépberuházás is történt az ágazatban. Egyébként ez a probléma már a Petőfi-kör vitáján is felmerült, ahol Bíró Gerd a következőket mondta: „a világ egyik legdrágább szenét termeljük […] a világpiaci árnak körülbelül a kétszereséért. És most kénytelenek vagyunk továbbfejleszteni a szénbányászatot azért, mert a helytelen gazdaságpolitikánk következtében nincs elég devizánk arra, hogy a lényegében olcsóbb külföldi szenet behozzuk. Futunk tehát a pénzünk után”, lásd Hegedűs (1994: 47). Magyarországon évszázadokon át folyt a vasércbányászat és a vaskohászat. Az utolsó vasércbányát, Rudabányát 1985-ben azért kellett bezárni, mert a kohászat vált súlyosan veszteségessé. Becslések szerint az évszázadok során 50 millió tonnát termeltek ki, de még mindig maradt a föld alatt 40 millió tonna (http://www.geology.uni-miskolc.hu/geoturism/RBlake/RBlake_hun.html).

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave