Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


6 A szovjet kényszermunka-táborokból (orosz néven: a Gulagról) az életben maradt magyarok többsége 1947–48-ban tért vissza, de sokan voltak, aki szovjet hadbíróságok elé kerültek. Többségük 1953 után szabadult, de volt, aki csak 1956-ban. Magyarország jelenlegi területéről a Szovjetunió állambiztonsági bizottságának 1944. december 16-i határozata alapján elvben csak a német nemzetiségűeket hurcolták el, de a valóságban a deportáltak nagyobb része magyar volt – a véletlen balszerencsén múlt sokszor, hogy kit tekintettek németnek a szovjet hatóságok. Stark (2006b) becslése szerint a katonák és a civilek aránya 2/3-1/3 körül volt, az érintett összlétszám pedig – a megnagyobbodott országterületet is figyelembe véve – akár 600 ezer fő is lehetett, ezek egyharmadáról okkal feltételezhető, hogy még fogságuk idején meghaltak. Varga (2008) szerint a szovjet fogságból Magyarországra hazatértek száma 350 ezer főre becsülhető. A hadifogságba került katonák és civilek közül 250 ezren soha nem tértek vissza. Így többen vesztek oda 1945 után, mint ahányan a harcokban elestek (120–140 ezer fő). Azt, hogy a mai országterületre számítva hány magyar állampolgár került hadifogságba, nem tudni. A 2019-ben Magyarországnak átadott, egykori szovjet nyilvántartásokból csak a „magyar nemzetiségű”-ként nyilvántartott személyek adatai váltak ismertté. Ez a szám közelíti a 600 ezret (Balogh Balázs kutatási eredményeiről lásd NSZ, 2012. szept. 18.).

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave