A Német Szövetségi Köztársaság 1949-ben kezdett tárgyalni és 1953-ban állapodott meg Izraellel és 23 nyugati zsidó szervezettel az Izrael államnak nyújtandó kárpótlásról és a nácizmus üldözötteinek személyes anyagi kárpótlásáról. Az ún. luxemburgi jóvátételi szerződés volt az első jóvátételi megállapodás (Wiedergutmachung), amit mindkét ország parlamentje ratifikált. Ezt megelőzően Izraelben éveken át folyt a végletekig kiélezett politikai és teológiai (rabbinikus) vita arról, hogy helyes dolog-e „lepaktálni a nácikkal”. Erről a vitáról részletesen lásd Egység. Magyar Zsidók Lapja, 2018. márc.

Ennek nyomán jött létre az izraeli székhellyel működő Central and Eastern European Fund for Holocaust Survivors (CEEF). Működése során a CC több mint 50 Mrd USD értékű kárpótlást juttatott el a holokauszt 500 ezer áldozatának, illetve az áldozatok leszármazottainak. Ezek a megállapodások 67 ország állampolgárait érintették. Az egyezményt 2012 novemberében, majd 2013 májusában újabb kiegészítésekkel látták el, amely tovább bővítette az érintett országok körét. A CC 1998 és 2014 között Budapesten is működtetett irodát.

Elvi vagy erkölcsi alapon természetesen más országok is követelhettek jóvátételt Németországtól – például Görögország, ahol a megszálló német csapatok 1943-tól hatalmas károkat okoztak emberéletben és vagyonban, és jelentős teher volt a Németországba irányuló – soha ki ne fizetett – áruexport is. Attól kezdve, hogy Görögország 2010-ben de facto csődbe ment, a kárpótlási követeléseket folyamatosan napirenden tartotta a görög sajtó (The New York Times, 2013. okt. 6.). 2015 elején, az államcsőd közvetlen közelében a görög kormány felvetette, hogy Németország fizessen 160 milliárd € jóvátételt a II. világháború során elkövetett náci bűnökért. E cél elérése érdekében a görög parlament egy különbizottság felállítását is megszavazta, méghozzá 100%-os arányban! Mi több, a görög kormány 2021-ben ismét megerősítette, hogy Berlinnel szemben fenntartja kártérítési igényét. Hasonló volt a helyzet Lengyelországban, ahol a kártérítési igény mértékét 2019-ben 850 Mrd €-ban jelölték meg. Jogi értelemben viszont a kártérítéssel kapcsolatos összes jogvitát Németország a maga részéről az 1990. szeptember 12-én aláírt. ún. „Kettő plusz négy” békeszerződéssel már régen lezártnak tekintette (Népszava, 2021. ápr. 7.).