Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés


7 Ezeket a Pénzintézeti Központ tartotta nyilván. Néhányan – bizonyosan száznál is kevesebben – már a 60-as és 70-es évtizedben is lehetőséget kaptak, hogy Ausztriába vagy az NSZK-ba utazzanak, és ott adjanak be kérvényt a nyugatnémet hatóságokhoz. Az 1957-es igényekre alapozott, magyar–NSZK különmegállapodás végeredményben 100 millió DM (≈ 850 M Ft) jóvátétel megfizetését eredményezte, amit a magyar állam 1972–74 között három részletben kapott meg. Ebből a pénzből a koncentrációs táborok és a munkaszolgálat túlélői, egyszeri jóvátételként, fejenként 13 000 Ft-ot kaptak (örököseik az 50%-át), azok, akiktől értékeiket vették el, 3-4 000 Ft-ra, az orvosi kísérletek áldozatai 15 000 Ft-ra voltak jogosultak. Ily módon összesen kb. 70 ezer jóvátételi kifizetés történt, amibe beleértendő az is, ha egy személy több jogcímen kapott jóvátételt. Egy második körben a közvetlen károsultak kaptak még egy újabb, egyszeri ún. kártérítés-kiegészítést, fejenként 7500 Ft-ot (Győri (2009: 338–340). Ungváry (2006) tanulmányából az is kitűnik, hogy a pártállam illetékes hatóságai nyilvánvaló hazugságokkal próbálták felsrófolni a magyar igényeket annak érdekében, hogy az ország fizetésimérleg-pozíciója javuljon valamelyest. A német fél – nyilvánvalóan stratégiai megfontolásokból – úgy tett, mintha nem látott volna át a szitán.

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 045 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave