A Gordon Brown vezette munkáspárti kormány azt ígérte, hogy ha a 2010-es választás után hatalmon marad, akkor négy éven belül felére csökkenti az akkor 12%-os hiányt, amit részben 14 Mrd ₤ összértékű adóemelésekből, részben 16 Mrd ₤ privatizációs bevételből finanszírozna. A lóversenyfogadásra specializálódott Tote fogadóiroda, illetve a dartfordi alagút- és hídrendszer eladásából, továbbá a La Manche-csatorna alatti alagút és az URENCO Group urándúsító állami részesedésének értékesítéséből, valamint a diákhitel-állomány egy részének piacra dobásából összesen 3 Mrd-ot reméltek, további 13 Mrd-ot pedig az önkormányzatok gyűjthettek be, a tervek szerint, ingatlaneladásokból (NG, 2009. okt. 13.). De nem ők nyertek…

A győztes Konzervatív Párt sokáig hallgatott privatizációs terveiről. Csak 2013 nyarán került elő az a javaslat, hogy a 150 ezer alkalmazottat foglalkoztató, 1969-től Királyi Posta Rt. (Royal Mail Holdings plc) néven működő társaság részvényeinek többségi részesedését – de maximum 60%-ot – a tőzsdén dobják piacra. Ezt az ígéretüket be is tartották, és megtörtént az URENCO eladása is. 2014 elején a brit kormány nagyszabású ingatlaneladási kampányt is beindított, 2015 elején pedig a diákhitelek finanszírozásával foglalkozó pénzügyi vállalatot, valamint az állami vérellátó céget, a Plasma Resources UK-t privatizálták. A 2015-ös választások előtt David Cameron miniszterelnök megígérte, hogy ha győz, el fogják adni a Lloyds bankház maradék állami tulajdonú részvényeit is. Ez a tranzakció időben megcsúszott, viszont 2015 nyarán a győztes konzervatív kormány hozzákezdett a 2008–2009-ben állami erőből feltőkésített Royal Bank of Scotland újramagánosításához.