Falus András, Buzás Edit, Holub Marianna Csilla, Rajnavölgyi Éva (szerk.)

Az immunológia alapjai


3.5.7.4. Komplementmediált lízis
A direkt litikus hatás (MAC komplex keletkezése a behatoló membránjában) kialakulására az ad lehetőséget, hogy a kórokozó sejtfala vagy membránja alkalmas felületet biztosít a teljes komplementkaszkád lezajlására. Ez főként az alternatív és lektin-utak beindulásának köszönhető, az immunválasz későbbi szakaszában azonban a kórokozók elleni antitestek megjelenésével a klasszikus út dominál. A MAC kialakulása után megszűnik a target sejt ozmotikus stabilitása, ami a sejt feloldódásához vezethet. Lényeges megemlíteni, hogy az ugyanahhoz a fajhoz tartozó apatogén és patogén mikroorganizmusok között sok esetben az a különbség, hogy a patogének komplementszabályozó molekulákat „szereznek” (részletesen lásd a mikrobiológia megfelelő, patogenitási szigetek kialakulásáról írott fejezetében). Két módja lehetséges ennek: a kórokozó saját génje által a gazda regulátoros fehérjéjével homológ molekulát fejez ki (pl. MCP, CR1 vagy DAF-szerű molekulák, molekuláris mimikri), vagy a baktérium felszínén olyan fehérjét találunk, amely köti a gazda saját komplementaktivációt fékező molekuláját (pl. a Streptococcusok M-proteinje a H-faktort, immunológiai szabotázs).
 

Az immunológia alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 710 5

Hét év telt el a „Az Immunológiai alapjai” című tankönyv kiadása óta. A természettudományok számára hét év nagyon hosszú idő, különösképpen így van ez az élettudományok egyes diszciplináival, köztük az immunológiával is. A jelen kiadásban a helyenként nagyon jelentős módosulások, kiegészítések, sőt cáfolatok két forrásból fakadnak, részben a szűken vett immunológiai tudás gazdagodásából, másrészt a társtudományok (pl. a sejtbiológia, genetika-genomika, bioinformatika) immunrendszerre is vonatkozó eredményeiből. Csak pár példa, a 2007-es kiadásban alig esett szó az extracelluláris vezikulák feladatairól, ezek, az intercelluláris kommunikációs struktúrák mára a sejtbiológia tudományának egyik „forró pontjává” váltak. Akkor sokkal kevesebb hangsúlyt fordítottunk az epigenetikai módosítások jelentőségére és alig esett szó a velünk élő mikrobiális flóra szerepéről. Ma már nem csak sokkal több citokin és kemokin vált ismertté, de funkcióikat is mélyebben értjük. Emellett a CD antigének azonosítása és funkcionális jelentőségükkel kapcsolatos tudásunk is markánsan kibővült.

Hivatkozás: https://mersz.hu/falus-buzas-holub-rajnavolgyi-az-immunologia-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave